A Vatikán 2023. július 7-én tette közzé a sajtó számára a püspökök rendes szinódusa – vagy szinódusi szinódus – októberi XVI. nagygyűlésének résztvevőinek listáját, amelyet a XVI. Ferenc pápa szándékairól tanulságos, és arra utalhat, hogy a zsinat már lezajlott. De felül kell emelkedni ezeken a földhözragadt manővereken.
Ebben a különösen riasztó helyzetben érdekes elolvasni Hector Aguer, La Plata (Argentína) korábbi érsekének elemzését, akit Fernández érsek, Ferenc pártfogoltja váltott fel, akit nemrég léptettek elő a Hittani Kongregációprefektusává, mielőtt idén szeptemberben megkapta volna a bíborosi birrettát.
Ez az elemzés július 4-i keltezésű, Aldo Maria Valli július 8-i blogjából származik, melyben várakozással tekint a zsinat tagjainak július 7-én nyilvánosságra hozott kiválasztására: “Megdöbbenés“. Ez az a szó, amely feljön az ajkamra, miután elolvastam a 2021 óta demokratikusan tervezett zsinat Instrumentum laborisának 50 oldalát.
- “A La Prensa, Buenos Airesből, a címlapon: ‘A Vatikán közzétette a következő zsinat tüskés útitervét. A dokumentum hangsúlyozza, hogy “mélyen szükség van arra, hogy Mesterünket és Urunkat utánozzuk abban, hogy képesek vagyunk megélni egy látszólagos paradoxont: agresszívan hirdetni az ő hiteles tanítását, és ugyanakkor tanúságot tenni a befogadás és a radikális elfogadás mellett”.””.
- “Micsoda agresszív és paradox Krisztus utánzás? Ez egy szokatlan megközelítés: a zsinati egyház az evangélium progresszív glosszáját fogalmazza meg. Az Instrumentum laboris bemutatja, hogyan fogadható be egyházi szinten a 2030-as globalista menetrend. Csodálatra méltó, ahogy a pápai monarchia a “zsinati demokráciát” arra készteti, amit ő akar, hogy ez a “demokrácia” mondjon.
- “Ez olyan, mintha egy kavicsot dobnál és elrejtenéd a kezed. A leendő közgyűlés útiterve, amelyet már két éve előkészítettek, szóra és szavazásra készteti a “tömeget”, különösen és új módon a nőket. Erre utaltam a kavics jól ismert példájával. Amikor ennek a másik egyháznak a projektje befejeződik, a szuverén pápa a kritikákkal szemben, amelyek nem maradnak el, azt mondhatja majd: “Nem én voltam az, aki ezt tette!””.
- “A 2021 óta bejárt utat folytatva a dokumentum egy új ekkleziológia kérdésével foglalkozik: a szinodalitással. Engedjék meg, hogy elkalandozzam: A ‘zsinat’ azt jelenti, hogy ‘együtt járni’ (a görög syn és odos szóból), de nem mondja meg, hogy merre! A cél tehát az új progresszív egyház lehet, amely heterogén a nagy egyházi hagyományhoz képest. És menjünk mindannyian együtt!”
Aguer megjegyzi továbbá:
“A munkadokumentum szövege a továbbiakban kiemeli, hogy “egyesek nem érzik magukat elfogadottnak az egyházban, például az elváltak és újraházasodottak, a korábban szabálytalannak minősített házasságban élők vagy az LMBTQ+ emberek, és vannak olyan faji, etnikai, osztály- vagy kasztbeli megkülönböztetés formái, amelyek miatt egyesek kevésbé érzik magukat fontosnak vagy kevésbé szívesen látottnak a közösségben.””.
“Az “előzés” célját így fogalmazzák meg: ‘Hogyan tudunk olyan tereket teremteni, ahol azok, akiket az egyház megbántott és a közösség elutasított, úgy érezhetik, hogy elismerik őket, nem ítélkeznek felettük, és szabadon kérdezhetnek? És milyen konkrét lépésekkel érhetjük el azokat az embereket, akik affektivitásuk és szexualitásuk miatt kirekesztve érzik magukat az egyházból?”.
“Ezeket a kérdéseket fogja feltenni a zsinati közgyűlés. Megkockáztatok egy értelmezést: az objektív igazság és az olyan előírások elismerése, amelyek alapján az erényt és a bűnt felismerik és megítélik, már nem számít. Most azoknak az érzése számít, akik kirekesztettnek látják magukat; az ő érzésük számít, nem az objektív állapot, amelyben találják magukat.”
Az argentin érsek pedig elítélte az egyház protestantizálódását, Soren Kierkegaard lutheránus filozófust idézve: “Bármilyen furcsa is, a katolikus egyház későn kezdte el követni a protestáns reformáció által megnyitott utat, miközben a protestantizmust már régen elnyelte a világ“.
“Soren Kierkegaard 1848-ban írta Naplójában: Amikor az egyház újjászervezéséről beszélünk, világosan látjuk, milyen kevés kereszténység van benne“ (IX A 264). Ugyanezen az oldalon beszél a ‘kereszténység szerencsétlen illúziójáról, amely a kereszténység tényét az emberi lét tényével helyettesíti’.“
“Ez a végzetes illúzió az, ami ma megtéveszti a katolikus egyházat. A zsinati program, akárcsak a német zsinati út, egy másik Egyházat rajzol ki, amely heterogén a nagy és egyhangú Hagyományhoz képest“.
Majd Krisztus ígéretét idézve:
“Veletek leszek mindenkor a világ végezetéig” (Mt 28,20), Aguer érsek emlékeztet arra, hogy a rosszat Isten engedi meg, aki nagyobb jót fog levonni belőle, és hogy a rossz okai, bármilyen hatalmasnak tűnnek is, csak másodlagos okok, amelyek alá vannak vetve Isten mindenhatóságának, az egyetlen Első Oknak.
Így fejezi ki ezt:
“Az isteni Gondviselés titokzatos rendjébe be van írva a másodlagos okok játéka, amelyeket áthatolhatatlan tervek szerint rendez. A Gondviselésben nyilvánul meg az igazságosság és a kegyelem. A Gondviselés tehát magában foglalja a másodlagos okok dialektikáját, és így mondhatjuk, hogy megengedi a rosszat.”
“A zsinat szerzőinek tervei azok a másodlagos okok, amelyek szabadok a rosszra. Hogy merem magam ilyen módon kifejezni? Elismerem és tisztelem Ferencet, mint Péter utódját, Krisztus helytartóját. De Ferenc továbbra is Jorge Bergoglio marad. Jorge Bergogliót azonban már 45 éve ismerem. Ez egy ‘másik ügy’.“
Forrás: fsspx.news
Előző részek:
Szerk.: A sorozatot szeptember 27.-e után folytatjuk, mert … A okok a szeptember 10.-i írásunkban lesznek láthatóak.
Legolvasottabb írások50 times!
