{"id":371,"date":"2019-11-19T00:00:49","date_gmt":"2019-11-18T23:00:49","guid":{"rendered":"http:\/\/actio-catholica.hu\/?p=371"},"modified":"2019-12-27T14:25:52","modified_gmt":"2019-12-27T13:25:52","slug":"arpadhazi-turingiai-szent-erzsebet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/2019\/11\/19\/arpadhazi-turingiai-szent-erzsebet\/","title":{"rendered":"\u2020 \u00c1rp\u00e1dh\u00e1zi [T\u00fcringiai] Szent Erzs\u00e9bet"},"content":{"rendered":"

\"\"A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius \u00edgy kezdi Szent Erzs\u00e9bet \u00e9letrajz\u00e1t: ,,A tiszteletrem\u00e9lt\u00f3 \u00e9s Isten el\u0151tt oly kedves Erzs\u00e9bet el\u0151kel\u0151 nemzets\u00e9gb\u0151l sz\u00e1rmazott, s e vil\u00e1g k\u00f6d\u00e9ben \u00fagy ragyogott f\u00f6l, mint a hajnalcsillag.” Erzs\u00e9bet azok k\u00f6z\u00e9 a szentek k\u00f6z\u00e9 tartozik, akiknek sug\u00e1rz\u00e1sa nem cs\u00f6kken, f\u00e9nye minden kor minden ember\u00e9nek vil\u00e1g\u00edt.<\/em><\/p>\n

<\/p>\n

November 19.<\/strong>
\na vil\u00e1gegyh\u00e1zban november 17. *1207. +Marburg, 1231. november 17.<\/span><\/p>\n

Magyarorsz\u00e1gon sz\u00fcletett, abban az orsz\u00e1gban, amelyben a f\u00fcggetlen \u00e1llami l\u00e9t \u00e9s a kereszt\u00e9nys\u00e9g alapjait Szent Istv\u00e1n kir\u00e1ly rakta le. Atyja II. Andr\u00e1s magyar kir\u00e1ly, anyja a mer\u00e1niai Gertr\u00fad volt. Erzs\u00e9betet m\u00e1r n\u00e9gy \u00e9ves kor\u00e1ban eljegyezt\u00e9k T\u00fcringia leend\u0151 gr\u00f3fj\u00e1val, Lajossal. Lajos sz\u00fclei, Hermann gr\u00f3f \u00e9s Zs\u00f3fia gr\u00f3fn\u0151 e h\u00e1zass\u00e1gt\u00f3l sokat v\u00e1rt, \u00e9s rem\u00e9ny\u00fck igazol\u00e1s\u00e1t l\u00e1tt\u00e1k abban, hogy a kis menyasszony f\u00e9nyes k\u00eds\u00e9rettel \u00e9s kincst\u00e1rnyi hozom\u00e1nnyal \u00e9rkezett a wartburgi v\u00e1rba. N\u00e9met k\u00f6rnyezetben akart\u00e1k nevelni, hogy j\u00f3l elsaj\u00e1t\u00edthassa \u00faj haz\u00e1j\u00e1nak minden szok\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n

A kis Erzs\u00e9bet j\u00f3s\u00e1ga \u00e9s kedvess\u00e9ge hamarosan megnyerte a v\u00e1r n\u00e9p\u00e9t. A n\u00e1la h\u00e9t \u00e9vvel id\u0151sebb Lajos kezdett\u0151l fogva sz\u00edvb\u0151l szerette. A leend\u0151 any\u00f3s, Zs\u00f3fia asszony ellenben egyre n\u00f6vekv\u0151 rosszall\u00e1ssal figyelte a gyermek fejl\u0151d\u00e9s\u00e9t, mert szok\u00e1saival nem tudott egyet\u00e9rteni. Nemcsak apr\u00f3, t\u00falz\u00e1snak min\u0151s\u00edtett vall\u00e1si gyakorlatai zavart\u00e1k (Erzs\u00e9bet p\u00e9ld\u00e1ul ism\u00e9telten megszak\u00edtotta j\u00e1t\u00e9kait, hogy, mint mondta, ,,Istent szeresse”), hanem az is, hogy teljes term\u00e9szetess\u00e9ggel mag\u00e1val egyenrang\u00fa t\u00e1rsnak tekintette a legegyszer\u0171bb gyermeket is. Ezt m\u00e9g mind eln\u00e9zte volna, mint gyermekes j\u00e1mbors\u00e1got, azt azonban m\u00e1r nem tudta megbocs\u00e1tani, hogy Erzs\u00e9bet nem vette \u00e1t az udvari \u00e9let el\u0151\u00edrt form\u00e1it: nem volt hajland\u00f3 megtanulni a n\u0151k sz\u00e1m\u00e1ra akkor k\u00f6telez\u0151 tipeg\u0151 j\u00e1r\u00e1st, s r\u00e1ad\u00e1sul minden k\u00f6rt\u00e1ncn\u00e1l jobban szerette a vad lovagl\u00e1st. Ezzel egy\u00e9bk\u00e9nt az eg\u00e9sz udvar meg\u00fctk\u00f6z\u00e9s\u00e9t is kiv\u00e1ltotta, s ha Lajos v\u00e9delm\u00e9be nem veszi az \u00e1sk\u00e1l\u00f3d\u00e1sokkal szemben, \u00e9s ar\u00e1nylag korai h\u00e1zass\u00e1ggal meg nem szil\u00e1rd\u00edtja helyzet\u00e9t a v\u00e1rban, Erzs\u00e9betet val\u00f3sz\u00edn\u0171leg hamarosan hazak\u00fcldt\u00e9k volna Wartburgb\u00f3l Magyarorsz\u00e1gra.<\/p>\n

A h\u00e1zass\u00e1gk\u00f6t\u00e9s azonban megt\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s a fiatalok boldogs\u00e1ga teljes volt. Erzs\u00e9bet teljes sz\u00edv\u00e9vel \u00e1tadta mag\u00e1t f\u00e9rj\u00e9nek, akihez a szeretet sokkal er\u0151sebb k\u00f6tel\u00e9kei f\u0171zt\u00e9k, mint a sz\u00fcl\u0151k akarata vagy az egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt gyermekkor. Most m\u00e1r nyugodtan f\u00fcggetlen\u00edthette mag\u00e1t az udvari etikett\u0151l. Ha f\u00e9rj\u00e9t hazav\u00e1rta, messzire el\u00e9be lovagolt, \u00e9s viharos \u00f6r\u00f6mmel \u00fcdv\u00f6z\u00f6lte. Lajos pedig az udvari emberek megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00e9s\u00e9re egy asztaln\u00e1l \u00e9tkezett vele.<\/p>\n

Lajosnak tapasztalnia kellett, hogy feles\u00e9ge sz\u00edv\u00e9t, j\u00f3llehet nagyon szereti \u0151t, nemcsak \u0151 birtokolja: Isten volt az, aki Erzs\u00e9betet eg\u00e9szen lefoglalta mag\u00e1nak. \u00c9s Lajos h\u00e1l\u00e1s hittel vette tudom\u00e1sul, hogy feles\u00e9ge n\u00e9ha \u00e9jszaka f\u00f6lkel mell\u0151le, \u00e9s a hideg padl\u00f3ra fekszik, hogy Isten szeretet\u00e9\u00e9rt egy id\u0151re elhagyja f\u00e9rje k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t. Azon sem \u00fctk\u00f6z\u00f6tt meg, ha Erzs\u00e9bet az asztaln\u00e1l egy falatot sem evett, mert \u00e9ppen b\u00f6jt\u00f6lt. Az 1225-ben kit\u00f6rt \u00e9h\u00edns\u00e9g idej\u00e9n teljes tekint\u00e9ly\u00e9vel m\u00f6g\u00f6tte \u00e1llt, amikor Erzs\u00e9bet f\u00f6lnyitotta a kamr\u00e1kat \u00e9s homb\u00e1rokat, \u00e9s ,,kifosztva” a v\u00e1rat, seg\u00edtett az \u00e9hez\u0151k\u00f6n.<\/p>\n

Erzs\u00e9bet legbens\u0151bb titka s egy\u00fattal legvonz\u00f3bb von\u00e1sa az volt, hogy t\u00f6k\u00e9letes \u00f6sszhangot tudott teremteni az Isten \u00e9s a f\u00e9rje ir\u00e1nti szeretet k\u00f6z\u00f6tt. Vannak, akik \u00fagy magyar\u00e1zz\u00e1k, hogy a szerelme egyre ink\u00e1bb lelkiv\u00e9 v\u00e1lt. \u00c1m ezt c\u00e1folja az a t\u00e9ny, hogy milyen kimondhatatlan f\u00e1jdalmat \u00e9rzett akkor, amikor Lajos 1227-ben keresztes hadj\u00e1ratra indult. Mintha sejtette volna a j\u00f6v\u0151t, Lajos ugyanis m\u00e9g \u00fatk\u00f6zben megbetegedett \u00e9s meghalt. A h\u00edrt alig mert\u00e9k k\u00f6z\u00f6lni Erzs\u00e9bettel, s mikor megtudta, ezzel a ki\u00e1lt\u00e1ssal rohant v\u00e9gig a v\u00e1r termein: “Jaj, Uram Istenem, most az eg\u00e9sz vil\u00e1g meghalt sz\u00e1momra!<\/em>“<\/p>\n

Lajos oltalma n\u00e9lk\u00fcl nem folytathatta tov\u00e1bb addigi \u00e9let\u00e9t, ez\u00e9rt egy \u00f3vatlan pillanatban, gyermekeivel egy\u00fctt elhagyta a v\u00e1rat. A k\u00e9s\u0151bbi korokban, amikor m\u00e1r nem \u00e9rtett\u00e9k a szeg\u00e9nys\u00e9g ut\u00e1ni v\u00e1gyat, amely Erzs\u00e9bet sz\u00edv\u00e9ben \u00e1lland\u00f3an \u00e9gett, menek\u00fcl\u00e9s\u00e9t \u00fagy magyar\u00e1zt\u00e1k, hogy “el\u0171zt\u00e9k a v\u00e1rb\u00f3l<\/em>“. \u00c9rdemes f\u00f6lfigyeln\u00fcnk arra, hogy ez a k\u00e9s\u0151bbi \u00e9rt\u00e9kel\u00e9s mennyire megv\u00e1ltoztatta Erzs\u00e9bet alakj\u00e1t: egy kitasz\u00edtott, szeg\u00e9nys\u00e9gbe jutott gr\u00f3fn\u0151, aki csod\u00e1kat m\u0171vel, hogy legy\u0151zze k\u00f6rnyezete gonoszs\u00e1gait, j\u00f3tettet j\u00f3tettre halmoz, \u00e9s fiatalon el\u00e9g a szeretetben. Ez az Erzs\u00e9bet-k\u00e9p k\u00f6zelebb \u00e1llt a h\u00edv\u0151k lelk\u00e9hez, mert \u00e9rthet\u0151bb volt, mint az\u00e9 az asszony\u00e9, aki mindezt szabad megfontol\u00e1ssal, \u00f6nk\u00e9nt tette, \u00e9s akinek f\u00e9rje hal\u00e1la adta az alkalmat arra, hogy az evang\u00e9liumot minden fenntart\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl k\u00f6vesse.<\/p>\n

Utols\u00f3 \u00e9veiben nagy szerepet j\u00e1tszott Marburgi Konr\u00e1d, akit maga a p\u00e1pa jel\u00f6lt ki Erzs\u00e9bet lelkiatyj\u00e1ul. Lajos m\u00e9g \u00e9letben volt, amikor Erzs\u00e9bet m\u00e1r arra a Konr\u00e1dra b\u00edzta lelke vezet\u00e9s\u00e9t, akinek 1226-ban engedelmess\u00e9gi fogadalmat is tett. 1228-ban k\u00f6vette \u0151t Marburgba. Konr\u00e1d ferences komoly, szent buzg\u00f3s\u00e1ggal teli pap volt, aszk\u00e9zisben \u00e9s szeg\u00e9nys\u00e9gben \u00e9lt. Nagy feladat\u00e1nak tekintette Erzs\u00e9bet t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g\u00e9nek kibontakoztat\u00e1s\u00e1t. Szigor\u00fa lelkivezet\u0151 volt: kis hib\u00e1k\u00e9rt is megostorozta Erzs\u00e9betet. Ha \u00e9szrevette ragaszkod\u00e1s\u00e1t a vil\u00e1g dolgaihoz, azonnal kegyetlen\u00fcl megvont t\u0151le mindent. \u00cdgy tiltotta el t\u0151le utols\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1t, k\u00e9t kedves szolg\u00e1l\u00f3j\u00e1t is. Erzs\u00e9bet pedig nem tiltakozott \u00e9s nem keresett kib\u00fav\u00f3kat, hanem Krisztus ir\u00e1nti szerelme jelek\u00e9nt t\u00f6k\u00e9letesen engedelmeskedett. Oly h\u0171s\u00e9ggel \u00e9s hajl\u00e9konys\u00e1ggal simult Isten kez\u00e9be, hogy emberi szigor nem tudott \u00e1rtani neki.<\/p>\n

De am\u00edg egyik oldalon engedelmess\u00e9g\u00e9vel megk\u00f6nny\u00edtette lelkivezet\u0151j\u00e9nek dolg\u00e1t, a m\u00e1sik oldalon szinte lehetetlen feladat el\u00e9 \u00e1ll\u00edtotta: Konr\u00e1dnak kellett ir\u00e1ny\u00edtania Erzs\u00e9bet mindent fel\u00fclm\u00fal\u00f3 szeretet\u00e9nek tetteit. Konr\u00e1d eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9r\u0151l is n\u00e9ha maga Erzs\u00e9bet gondoskodott, mert a beteg\u00e1pol\u00e1sb\u00f3l sem akarta kivonni mag\u00e1t. A lelkivezet\u0151 \u00e9s r\u00e1b\u00edzottja k\u00f6zti harc egyik mozzanata t\u0171nik f\u00f6l abban a lev\u00e9lben, amelyet Konr\u00e1d Erzs\u00e9bet hal\u00e1la ut\u00e1n IX. Gergely p\u00e1p\u00e1nak \u00edrt: ,,K\u00f6nnyek k\u00f6z\u00f6tt k\u00e9rte t\u0151lem, engedjem meg, hogy h\u00e1zr\u00f3l h\u00e1zra j\u00e1rva koldulhasson. Amikor ezt megtagadtam t\u0151le, azt v\u00e1laszolta: “Akkor olyat teszek, amit nem tilthat meg nekem!<\/em>” \u00c9s nagyp\u00e9nteken (1228-ban), amikor az olt\u00e1rok minden \u00e9kess\u00e9g\u00fckt\u0151l meg voltak fosztva, a minorit\u00e1k k\u00e1poln\u00e1j\u00e1nak olt\u00e1r\u00e1ra tette kez\u00e9t, \u00e9s lemondott a saj\u00e1t akarat\u00e1r\u00f3l \u00e9s a vil\u00e1g minden pomp\u00e1j\u00e1r\u00f3l. Amikor mindenr\u0151l le akart mondani, amije csak van, elh\u00faztam az olt\u00e1rt\u00f3l…”<\/p>\n

\u00d6zvegyi javaib\u00f3l Erzs\u00e9bet ispot\u00e1lyt rendezett be Marburgban. Att\u00f3l a bizonyos nagyp\u00e9ntekt\u0151l fogva ott szolg\u00e1lt a ferences harmadrend sz\u00fcrke ruh\u00e1j\u00e1ban mint beteg\u00e1pol\u00f3. Gyermekeit nevel\u0151kre b\u00edzta, mert \u00fagy l\u00e1tta, hogy nem tud sz\u00e1mukra megfelel\u0151 nevel\u00e9st biztos\u00edtani. E d\u00f6nt\u00e9s\u00e9ben bizony\u00e1ra r\u00e9sze volt annak is, hogy a sz\u00edv\u00e9t most m\u00e1r osztatlanul Istennek akarta adni. Legkisebb l\u00e1ny\u00e1t, Gertr\u00fadot boldogk\u00e9nt tisztelj\u00fck (l\u00e1sd november 13-\u00e1n!).<\/p>\n

1231 november\u00e9ben Erzs\u00e9bet megbetegedett. Utols\u00f3 napjait gyermeki der\u0171 ragyogta be. Elaj\u00e1nd\u00e9kozta a m\u00e9g megl\u00e9v\u0151 holmij\u00e1t, s vigasztalta a mellette l\u00e9v\u0151 n\u0151v\u00e9reket. 16-\u00e1n \u00e9jf\u00e9l k\u00f6r\u00fcl halt meg. Marburgban temett\u00e9k el, s m\u00e1r n\u00e9gy \u00e9vvel hal\u00e1la ut\u00e1n, 1235-ben szentt\u00e9 avatt\u00e1k.<\/p>\n

\u00dcnnep\u00e9t 1670-ben vett\u00e9k f\u00f6l a r\u00f3mai napt\u00e1rba, november 19-re, a temet\u00e9se napj\u00e1ra. 1969-ben \u00fcnnep\u00e9t visszatett\u00e9k november 17-re, hal\u00e1l\u00e1nak napj\u00e1ra.<\/p>\n

A szeretet nagy szentj\u00e9nek \u00e9let\u00e9t a wartburgi v\u00e1r, a benne l\u00e1that\u00f3 Erzs\u00e9bet-lakr\u00e9sz, Moritz von Schwindt romantikus k\u00e9pei, valamint sok- sok elbesz\u00e9l\u00e9s hozza k\u00f6zel hozz\u00e1nk.<\/p>\n

Erzs\u00e9bet gyermekkor\u00e1b\u00f3l egy j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rsa, Guda, a k\u00f6vetkez\u0151 epiz\u00f3dot mondta el: “Gyermeki szeretet\u00e9vel Szent J\u00e1nos apostolt v\u00e1lasztotta kedves szentj\u00e9nek. Wartburgban ugyanis akkoriban az volt a szok\u00e1s, hogy \u00e9venk\u00e9nt mindenki sorsh\u00faz\u00e1ssal v\u00e1lasztott mag\u00e1nak egy szentet, akit k\u00fcl\u00f6n is tisztelt \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt k\u00f6vetni. Erzs\u00e9bet megk\u00e9rte \u00e9gi bar\u00e1tj\u00e1t, hogy a sorsh\u00faz\u00e1s alkalm\u00e1val mutatkozz\u00e9k meg neki. Az apostolok nev\u00e9t egy-egy gyerty\u00e1ra \u00edrt\u00e1k, majd halomba rakt\u00e1k a gyerty\u00e1kat, \u00e9s h\u00faztak bel\u0151l\u00fck. Erzs\u00e9bet Szent J\u00e1nos gyerty\u00e1j\u00e1t h\u00fazta. M\u00e9g egy pr\u00f3b\u00e1t akartunk tenni, ez\u00e9rt ism\u00e9t \u00f6sszekevert\u00fck a gyerty\u00e1kat, de \u0151 m\u00e1sodszor, s\u0151t harmadszor is ugyanazt h\u00fazta ki. Att\u00f3l a napt\u00f3l fogva semmit nem tagadott meg, ha Szent J\u00e1nos nev\u00e9ben k\u00e9rt\u00e9k t\u0151le.’<\/em>“<\/p>\n

Miut\u00e1n tizenn\u00e9gy \u00e9ves kor\u00e1ban Lajos feles\u00e9ge lett, hat\u00e1sa annyira \u00e9rezhet\u0151 lett a fiatal gr\u00f3fon is, hogy Caesarius lelkesen \u00edrja: “Alattval\u00f3i sz\u00e1m\u00e1ra boldog id\u0151k k\u00f6vetkeztek. Rabl\u00e1s, bet\u00f6r\u00e9s \u00e9s er\u0151szakos cselekm\u00e9nyek eset\u00e9ben nem volt tekintettel a szem\u00e9lyre. A gyilkost, ak\u00e1r lovag, ak\u00e1r nemes, ak\u00e1r paraszt volt, \u00fagy \u00edt\u00e9lte meg, ahogy meg\u00e9rdemelte<\/em>”.<\/p>\n

Lajos egy alkalommal ellovagolt az Inselberg mellett, \u00e9s \u00edgy ki\u00e1ltott: “Ha ez az eg\u00e9sz hegy aranyb\u00f3l volna, akkor sem adn\u00e1m oda \u00e9rte az \u00e9n Erzs\u00e9betemet!<\/em>” Pedig Erzs\u00e9bet tettei nemcsak az udvar embereit h\u00f6kkentett\u00e9k meg rendszeresen, hanem olykor Lajost\u00f3l is nagy meg\u00e9rt\u00e9st k\u00edv\u00e1ntak. P\u00e9lda erre az az eset, amelyet legels\u0151 n\u00e9met \u00e9letrajz\u00edr\u00f3ja jegyzett f\u00f6l: Lajos t\u00e1voll\u00e9t\u00e9ben Erzs\u00e9bet befogadott a v\u00e1rba egy lepr\u00e1s beteget, s\u0151t ur\u00e1nak \u00e1gy\u00e1ba fektette, hogy \u00e1lland\u00f3an mellette lehessen \u00e9s szolg\u00e1lhassa. Egy v\u00e1ratlan pillanatban hazat\u00e9rt a f\u00e9rje. Jelentett\u00e9k neki a t\u00f6rt\u00e9nteket, s Lajos sz\u00edv\u00e9ben egy pillanatra borzad\u00e1s \u00e9s rosszall\u00e1s \u00e9bredt. Mikor azonban bel\u00e9pett a szob\u00e1ba “Isten, az \u00dar megnyitotta bels\u0151 l\u00e1t\u00e1s\u00e1nak szem\u00e9t<\/em>“, \u00e9s megl\u00e1tta a tulajdon \u00e1gy\u00e1ban a megfesz\u00edtett Krisztust. “Lelkesen tekintett Erzs\u00e9betre, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt: Erzs\u00e9bet, \u00e9des n\u0151v\u00e9rem! Ilyen vend\u00e9get igaz\u00e1n gyakran fektess az \u00e1gyamba! Ezt nagyon meg kell k\u00f6sz\u00f6nn\u00f6m neked!<\/em>“<\/p>\n

Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia It\u00e1li\u00e1ba, Erzs\u00e9bet h\u00e1rom \u00e9ven \u00e1t helyettes\u00edtette a gr\u00f3fs\u00e1g vezet\u00e9s\u00e9ben. \u00c9ppen ezekben az \u00e9vekben gyenge arat\u00e1sok \u00e9s \u00e1rvizek s\u00fajtott\u00e1k a vid\u00e9ket, \u00fagyhogy a n\u00e9p \u00e9hezni kezdett. Az ifj\u00fa gr\u00f3fn\u00e9 pedig nagy hat\u00e1rozotts\u00e1ggal \u00e9s k\u00f6r\u00fcltekint\u00e9ssel cselekedni kezdett; a v\u00e1r alatt ispot\u00e1lyt nyitott, ahol naponta sz\u00e1z szeg\u00e9ny kapott ell\u00e1t\u00e1st. Gyakran saj\u00e1t kez\u0171leg osztotta nekik a kenyeret \u00e9s a p\u00e9nzt. Eladta \u00e9kszereit \u00e9s dr\u00e1ga ruh\u00e1it, gyapj\u00fat sz\u0151tt a szeg\u00e9nyeknek, gyermek\u00e1gyas asszonyok mellett seg\u00e9dkezett, \u00e9s m\u00e9lt\u00f3 temet\u00e9st adott az elhunytaknak. Mikor h\u00edr\u00e9t vette, hogy Lajos hazat\u00e9r\u0151ben van, el\u00e9be lovagolt, \u00e9s “ezern\u00e9l t\u00f6bbsz\u00f6r is megcs\u00f3kolta<\/em>“. A v\u00e1rnagy panaszt emelt ellene, hogy ,,esztelen b\u0151kez\u0171s\u00e9g\u00e9vel” elt\u00e9kozolta ur\u00e1nak vagyon\u00e1t. Igaz, hogy a kamr\u00e1k \u00e9s t\u00e1rh\u00e1zak ki\u00fcr\u00fcltek, a n\u00e9p azonban \u00e9lt \u00e9s b\u00e9k\u00e9t \u00e9lvezett. Lajos a panaszokra \u00edgy v\u00e1laszolt: “Engedj\u00e9tek csak j\u00f3t tenni, hogy megtegye, amit Isten\u00e9rt tenni akar, \u00e9s legyen el\u00e9g nek\u00fcnk, ha Wartburg \u00e9s Neunburg v\u00e1r\u00e1t nem adja el!<\/em>“<\/p>\n

Egy alkalommal Lajos n\u00e9h\u00e1ny napot bar\u00e1tj\u00e1n\u00e1l, a hildesheimi p\u00fcsp\u00f6kn\u00e9l t\u00f6lt\u00f6tt. Hazat\u00e9r\u00e9se ut\u00e1n le\u00fclt Erzs\u00e9bet mell\u00e9, \u00e9s mondani akart neki valamit, \u0151 azonban sejtv\u00e9n, hogy a keresztes h\u00e1bor\u00far\u00f3l van sz\u00f3, beny\u00falt ur\u00e1nak zseb\u00e9be, \u00e9s kih\u00fazott bel\u0151le egy v\u00f6r\u00f6s poszt\u00f3b\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt keresztet. Megd\u00f6bbenve ismerte f\u00f6l, hogy Lajos mag\u00e1ra vette a keresztes lovagok jel\u00e9t, s v\u00e1llalta, hogy r\u00e9szt vesz a Szentf\u00f6ld\u00e9rt v\u00edvott harcban. Erzs\u00e9bet tudta, hogy ez ura hossz\u00fa ideig tart\u00f3 t\u00e1voll\u00e9t\u00e9t, esetleg hal\u00e1l\u00e1t is jelentheti. Lajos hossz\u00fa besz\u00e9lget\u00e9ssel akarta f\u00f6lk\u00e9sz\u00edteni d\u00f6nt\u00e9se k\u00f6zl\u00e9s\u00e9re Erzs\u00e9betet, akire ez a hirtelen f\u00f6lfedez\u00e9s olyan er\u0151vel hatott, hogy \u00e1jultan esett \u00f6ssze. Lajos vigasztalni pr\u00f3b\u00e1lta, de Erzs\u00e9bet f\u00e1jdalm\u00e1t, aki eg\u00e9sz a gr\u00f3fs\u00e1g hat\u00e1r\u00e1ig, Schmalkaldenig elk\u00eds\u00e9rte \u0151t, nem tudta csillap\u00edtani.<\/p>\n

Egy esztend\u0151 m\u00falva hozt\u00e1k haza a t\u00fcringiai lovagok Lajos holttest\u00e9t. Erzs\u00e9bet el\u00e9j\u00fck lovagolt, \u00e9s f\u00e1jdalommal telve borult a kopors\u00f3ra, de \u00edgy im\u00e1dkozott: “Istenem, te tudod, mennyire szerettem az uramat. Odaadn\u00e1m \u00e9rte az eg\u00e9sz vil\u00e1got, ha visszanyerhetn\u00e9m. De akaratod ellen\u00e9re nem akarom visszah\u00edvni m\u00e9g akkor sem, ha csak n\u00e9h\u00e1ny hajsz\u00e1lamat kellene adnom \u00e9rte<\/em>“.<\/p>\n

Abb\u00f3l az id\u0151b\u0151l, amikor s\u00f3gora, Henrik korm\u00e1nyozta a gr\u00f3fs\u00e1got, elmondj\u00e1k, hogy Erzs\u00e9bet v\u00e1ltozatlanul folytatta j\u00f3t\u00e9konys\u00e1g\u00e1t a szeg\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt. Az egyik napon Henrik v\u00e1ratlanul t\u00e9rt haza a vad\u00e1szatr\u00f3l, \u00e9s tal\u00e1lkozott vele, amint \u00e9pp kos\u00e1rral a karj\u00e1n igyekezett valahov\u00e1. Henrik f\u00f6ltart\u00f3ztatta, \u00e9s l\u00e1tni akarta, mit visz a kos\u00e1rban. Erzs\u00e9bet engedelmesen \u00e1tadta neki kosar\u00e1t, melybe a szeg\u00e9nyek sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9lelmet csomagolt, Henrik azonban illatoz\u00f3 r\u00f3zs\u00e1kat l\u00e1tott benne, s megsz\u00e9gyen\u00fclve \u00fatj\u00e1ra kellett bocs\u00e1tania Erzs\u00e9betet.<\/p>\n

Wartburg v\u00e1ra Lajos hal\u00e1l\u00e1val \u00fcres \u00e9s idegen lett sz\u00e1m\u00e1ra. T\u00e9lv\u00edz idej\u00e9n hagyta el a v\u00e1rat, s lenn a hegy l\u00e1b\u00e1n\u00e1l csak egy nagyon szeg\u00e9nyes sz\u00e1ll\u00e1st tal\u00e1lt. A ferencesek templom\u00e1ban \u00e9pp az \u00e9jjeli zsolozsm\u00e1ra harangoztak, Erzs\u00e9bet odasietett, \u00e9s k\u00e9rte a bar\u00e1tokat, \u00e9nekelj\u00e9k vele a Te Deumot. K\u00e9s\u0151bb a s\u00f3gora Eisenachban biztos\u00edtott sz\u00e1m\u00e1ra lak\u00e1st.<\/p>\n

A k\u00f6vetkez\u0151 eset mutatja, hogy az emberek milyen gyorsan elfelejtik a kapott j\u00f3t\u00e9tem\u00e9nyt, \u00e9s v\u00e1lnak bar\u00e1tb\u00f3l ellens\u00e9gg\u00e9: Az egyik napon Erzs\u00e9bet egy sz\u0171k utc\u00e1csk\u00e1ban j\u00e1rt, amely s\u00e1rtenger volt, csak a lerakott k\u00f6veken lehetett sz\u00e1raz l\u00e1bbal l\u00e9pdelni. Szembej\u00f6tt vele egy \u00f6regasszony, akivel kor\u00e1bban nagyon sok j\u00f3t tett, de most nemhogy kit\u00e9rt volna el\u0151le, hanem letasz\u00edtotta a k\u0151r\u0151l, \u00e9s cs\u00faf szidalmakkal halmozta el. Erzs\u00e9bet megcs\u00faszott \u00e9s elesett a s\u00e1rban, de sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl kelt f\u00f6l, a k\u00f6zeli patakban letiszt\u00edtotta a ruh\u00e1j\u00e1t, \u00e9s der\u0171s arccal folytatta \u00fatj\u00e1t.<\/p>\n

Az egyik udvari ember h\u00e1z\u00e1ban adtak sz\u00e1ll\u00e1st Erzs\u00e9betnek \u00e9s gyermekeinek. A h\u00e1zi\u00far nagyon goromb\u00e1n b\u00e1nt vele, \u00fagy kezelte mint egy bolondot, \u00e9s l\u00e9pten-nyomon s\u00e9rtegette. Amikor Erzs\u00e9bet elhagyhatta ezt a sz\u00e1ll\u00e1st, a falaknak \u00e9s a tet\u0151nek megk\u00f6sz\u00f6nte, hogy oltalmazt\u00e1k, \u00e9s hozz\u00e1tette: “Sz\u00edvesebben mondan\u00e9k k\u00f6sz\u00f6netet az embereknek is, de nincs mi\u00e9rt<\/em>“.<\/p>\n

Egy k\u00f6zmond\u00e1s szerint ha a f\u00fcvet este letiporj\u00e1k, reggelre talpra \u00e1ll. Erzs\u00e9bet is ilyen volt. A bar\u00e1tainak siker\u00fclt el\u00e9rni\u00fck, hogy megkapja \u00f6zvegyi r\u00e9sz\u00e9t \u00e9s a gyermekeit illet\u0151 \u00f6r\u00f6ks\u00e9get. A kapott javakb\u00f3l \u00fcnnepet rendezett, \u00e9s vagyona negyedr\u00e9sz\u00e9t saj\u00e1t kez\u0171leg osztotta sz\u00e9t a szeg\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt. Beesteledett, mire mindenkinek \u00e1tadhatta adom\u00e1ny\u00e1t. Mikor l\u00e1tta, hogy az \u00f6regek \u00e9s betegek arra k\u00e9sz\u00fcl\u0151dnek, hogy a szabadban t\u00f6lts\u00e9k az \u00e9jszak\u00e1t, kenyeret adott nekik, nagy t\u00fczet rakatott, hogy melegedhessenek, \u00e9s elrendelte, hogy moss\u00e1k meg a szeg\u00e9nyek l\u00e1bait. Az egyik ember d\u00fadolni kezdett egy dalt, s hamarosan mindenki \u00e9nekelt a t\u0171z k\u00f6r\u00fcl. Erzs\u00e9bet boldog volt, \u00e9s azt mondta t\u00e1rsn\u0151inek: “L\u00e1tj\u00e1tok, mindig mondtam, hogy csak vid\u00e1mm\u00e1 kell tenni az embereket!<\/em>“<\/p>\n

Marburgban a sz\u00e1ll\u00e1s\u00e1ra fogadott egy vak \u00e9s b\u00e9na gyermeket, akinek nagyon kellemetlen betegs\u00e9ge volt. Mindaddig maga gondozta, am\u00edg karjai k\u00f6z\u00f6tt ki nem lehelte lelk\u00e9t. Ut\u00e1na egy lepr\u00e1s kisl\u00e1nyt fogadott mag\u00e1hoz. Mikor szigor\u00fa lelkiatyja ezt megtudta, kegyetlen\u00fcl megb\u00fcntette.<\/p>\n

Az egyik napon megjelent n\u00e1la egy magyar k\u00fcld\u00f6tts\u00e9g, \u00e9l\u00e9n egy tekint\u00e9lyes \u00farral. Andr\u00e1s kir\u00e1ly az\u00e9rt k\u00fcldte \u0151ket, hogy vigy\u00e9k haza Erzs\u00e9betet Magyarorsz\u00e1gra. Mikor v\u00e9gre r\u00e1tal\u00e1ltak, foltozott ruh\u00e1ban a rokka mellett \u00fclt. A k\u00fcld\u00f6tts\u00e9get vezet\u0151 \u00far felki\u00e1ltott elkesered\u00e9s\u00e9ben: “Ki l\u00e1tott m\u00e1r kir\u00e1lyl\u00e1nyt rokk\u00e1n\u00e1l!<\/em>“<\/p>\n

Erzs\u00e9bet mind\u00f6ssze huszonn\u00e9gy \u00e9ves volt, amikor f\u00f6ldi \u00e9let\u00e9t befejezte. Magas l\u00e1z vett er\u0151t rajta, \u00e9s a fal fel\u00e9 fordulva vacogva fek\u00fcdt az \u00e1gy\u00e1n. Egyszer csak a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte l\u00e9v\u0151k arra lettek figyelmesek, hogy halkan, magyarul \u00e9nekel. K\u00e9s\u0151bb megmagyar\u00e1zta nekik: ,,Egy kismad\u00e1r \u00fclt le mell\u00e9m, \u00e9s olyan \u00e9desen dalolt, hogy k\u00e9nytelen voltam vele \u00e9nekelni. Hirtelen f\u00f6l\u00fclt, \u00e9s elborzadva ki\u00e1ltotta: “Mit tegy\u00fcnk, megjelent az \u00f6rd\u00f6g! El innen, de mindj\u00e1rt!<\/em>” — azt\u00e1n megnyugodott, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt: “Besz\u00e9lj\u00fcnk ink\u00e1bb a Gyermek J\u00e9zusr\u00f3l, hisz hamarosan itt a kar\u00e1csony, amikor megsz\u00fcletett, \u00e9s j\u00e1szolba fektett\u00e9k<\/em>“. Azt\u00e1n fels\u00f3hajtott: “Itt az \u00f3ra, amikor a Mindenhat\u00f3 mag\u00e1hoz h\u00edvja bar\u00e1tj\u00e1t<\/em>” – \u00e9s elszender\u00fclt.<\/p>\n

Hal\u00e1l\u00e1nak h\u00edre megind\u00edtotta az eg\u00e9sz tartom\u00e1nyt. Szeg\u00e9nyes, harmadrendi ruh\u00e1j\u00e1ban ravatalozt\u00e1k f\u00f6l az ispot\u00e1ly k\u00e1poln\u00e1j\u00e1ban. Az emberek pedig seregest\u00fcl j\u00f6ttek, hogy utolj\u00e1ra l\u00e1thass\u00e1k j\u00f3s\u00e1gos anyjukat. Amikor megkezdt\u00e9k a gy\u00e1szmis\u00e9t, a templom tetej\u00e9re lesz\u00e1llt egy nagy, fekete mad\u00e1r, \u00e9s \u00f6r\u00f6mteli dalba kezdett.<\/p>\n

Irgalmas Isten\u00fcnk, k\u00e9r\u00fcnk, vil\u00e1gos\u00edtsd meg h\u00edveid sz\u00edv\u00e9t, \u00e9s Szent Erzs\u00e9bet k\u00f6zbenj\u00e1r\u00e1s\u00e1ra seg\u00edts minket, hogy a vil\u00e1g \u00e1ltal f\u00f6lk\u00edn\u00e1lt j\u00f3l\u00e9tet megvess\u00fck, \u00e9s mindig \u00e9gi vigasztal\u00e1sodnak \u00f6rvendj\u00fcnk!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius \u00edgy kezdi Szent Erzs\u00e9bet \u00e9letrajz\u00e1t: ,,A tiszteletrem\u00e9lt\u00f3 \u00e9s Isten el\u0151tt oly kedves Erzs\u00e9bet el\u0151kel\u0151 nemzets\u00e9gb\u0151l sz\u00e1rmazott, s e vil\u00e1g k\u00f6d\u00e9ben \u00fagy ragyogott f\u00f6l, mint a hajnalcsillag.” Erzs\u00e9bet azok k\u00f6z\u00e9 a szentek k\u00f6z\u00e9 tartozik, akiknek sug\u00e1rz\u00e1sa nem cs\u00f6kken, f\u00e9nye minden kor minden ember\u00e9nek vil\u00e1g\u00edt.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":372,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"h5ap_radio_sources":[],"footnotes":""},"categories":[59],"tags":[41,44,40,39,43,42],"class_list":["post-371","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-szentek-elete","tag-arpadhaz","tag-egyhaz","tag-erzsebet","tag-szent","tag-szeretet","tag-turingia"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/371","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=371"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/371\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":613,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/371\/revisions\/613"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/372"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=371"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=371"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=371"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}