{"id":4915,"date":"2023-01-28T08:00:41","date_gmt":"2023-01-28T07:00:41","guid":{"rendered":"https:\/\/actio-catholica.hu\/?p=4915"},"modified":"2023-01-26T16:48:37","modified_gmt":"2023-01-26T15:48:37","slug":"a-kollegialitas-a-ii-vatikani-zsinat-hibaja-2-resz","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/2023\/01\/28\/a-kollegialitas-a-ii-vatikani-zsinat-hibaja-2-resz\/","title":{"rendered":"A kollegalit\u00e1s: a II. vatik\u00e1ni zsinat hib\u00e1ja 2. r\u00e9sz"},"content":{"rendered":"

A tiltott “kollegialit\u00e1s” t\u00f6rt\u00e9nelmi kit\u00f6r\u00e9seinek \u00e1ttekint\u00e9se felk\u00e9sz\u00edtett benn\u00fcnket arra, hogy a II. vatik\u00e1ni zsinat alatt \u00e9s ut\u00e1n \u00fajra felbukkanjon. P. Wiltgen azt mondja nek\u00fcnk (The Rhine Flows into the Tiber. 228. o.), hogy “a legfontosabb \u00e9s legdr\u00e1maibb csata” ezen a zsinaton az volt, amely a kollegialit\u00e1sr\u00f3l folyt, arr\u00f3l, hogy a fogalmat hogyan kell \u00e9rteni az Egyh\u00e1zr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 konstit\u00faci\u00f3 [Lumen gentium] 3. fejezete tekintet\u00e9ben. H\u00e1rom aktu\u00e1lis \u00e9rtelmez\u00e9st k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet meg.<\/em><\/p>\n

2. r\u00e9sz<\/h2>\n

\"\"El\u0151sz\u00f6r is volt a konzervat\u00edv \u00e9rtelmez\u00e9s. Egyed\u00fcl a p\u00e1p\u00e1nak volt legf\u0151bb tekint\u00e9lye, isteni jogon. Alkalmank\u00e9nt, ha akarta, kiterjeszthette ezt a hatalmat a p\u00fcsp\u00f6ki koll\u00e9giumra, p\u00e9ld\u00e1ul egy \u00e1ltal\u00e1nos zsinat \u00f6sszeh\u00edv\u00e1s\u00e1val. Ez rendk\u00edv\u00fcli int\u00e9zked\u00e9s volt, \u00e9s a p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k ideiglenes r\u00e9szesed\u00e9se a p\u00e1pa legf\u0151bb hatalm\u00e1ban csak emberi jogon j\u00e1rt. Ez volt a hagyom\u00e1nyos n\u00e9zet, amelyet gyakran “ultramont\u00e1nnak<\/em>” neveztek. Ez volt a zsinaton a tradicionalista p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k Nemzetk\u00f6zi Csoportj\u00e1nak [Coetus Internationalis Patrum] \u00e1ll\u00e1spontja, \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k csendes t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9nek is, amennyiben hat\u00e1rozott \u00e1ll\u00e1spontjuk volt a k\u00e9rd\u00e9sben.<\/p>\n

M\u00e1sodszor, volt egy liber\u00e1lis \u00e9rtelmez\u00e9s, amely azt \u00e1ll\u00edtotta, hogy a legf\u0151bb tekint\u00e9ly egyetlen alanya a p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k kollekt\u00edv\u00e1ja, annak fej\u00e9vel, a p\u00e1p\u00e1val egys\u00e9gben. A p\u00e1pa csak mint a koll\u00e9gium feje \u00e9s mint annak k\u00e9pvisel\u0151je gyakorolta tekint\u00e9ly\u00e9t. \u00cdgy k\u00f6teless\u00e9ge volt, hogy minden fontos d\u00f6nt\u00e9s el\u0151tt konzult\u00e1ljon a p\u00fcsp\u00f6k\u00f6kkel. A p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k isteni jogon, felszentel\u00e9s\u00fck alapj\u00e1n osztoztak a legf\u0151bb hatalomban. Az \u00e1ltal\u00e1nos zsinatok e tekint\u00e9ly rendes gyakorl\u00e1s\u00e1t jelentett\u00e9k, \u00e9s gyakran \u00e9s rendszeresen kellett tartaniuk. Ez volt az ultraprogressz\u00edv frakci\u00f3 n\u00e9zete, \u00e9s k\u00f6zel \u00e1llt a m\u00faltbeli gallik\u00e1nok vagy konciliarist\u00e1k n\u00e9zet\u00e9hez.<\/p>\n

E k\u00e9t sz\u00e9ls\u0151s\u00e9g k\u00f6z\u00f6tt volt egy kiss\u00e9 hom\u00e1lyosan megfogalmazott \u00e9s kifejezett harmadik, vagy m\u00e9rs\u00e9kelt \u00e9rtelmez\u00e9s. E n\u00e9zet szerint a p\u00e1pa volt a legf\u0151bb hatalom alanya, \u00e9s hasonl\u00f3k\u00e9ppen a vele egys\u00e9gben l\u00e9v\u0151 p\u00fcsp\u00f6ki koll\u00e9gium, annak feje. A p\u00e1pa beleegyez\u00e9se a koll\u00e9gium tekint\u00e9ly\u00e9nek sz\u00fcks\u00e9ges eleme volt. A p\u00e1pa isteni jogon rendelkezett a legf\u0151bb hatalommal, \u00e9s mindig szabadon haszn\u00e1lhatta azt; a p\u00fcsp\u00f6ki koll\u00e9gium szint\u00e9n isteni jogon rendelkezett vele, de nem mindig szabadon haszn\u00e1lhatta azt. Nem cselekedhetett a feje n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s \u00edgy a legfels\u0151bb hatalom b\u00e1rmilyen gyakorl\u00e1sa sor\u00e1n a p\u00e1p\u00e1t\u00f3l f\u00fcgg\u00f6tt. Ezt a n\u00e9zetet t\u00e1mogatta VI. P\u00e1l p\u00e1pa \u00e9s a liber\u00e1lis zsinati aty\u00e1k k\u00f6z\u00fcl a kev\u00e9sb\u00e9 sz\u00e9ls\u0151s\u00e9gesek, \u00e9s ezt fogadt\u00e1k el a szavaz\u00e1sra ker\u00fcl\u0151 s\u00e9m\u00e1ban. Ez egyfajta kompromisszum volt, amelynek c\u00e9lja a konciliarista eretneks\u00e9g elker\u00fcl\u00e9se \u00e9s a tekint\u00e9ly egys\u00e9g\u00e9nek meg\u0151rz\u00e9se volt az Egyh\u00e1zban.<\/p>\n

A csat\u00e1t a Tan\u00e1cs m\u00e1sodik \u00e9s harmadik \u00fcl\u00e9sszak\u00e1n (1963-1964) v\u00edvt\u00e1k meg. A Rajna ekkor m\u00e1r er\u0151sen folyt a Tiberis egykori medr\u00e9ben; progressz\u00edv moder\u00e1torokb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 csapatot neveztek ki, a Teol\u00f3giai Bizotts\u00e1g f\u0151k\u00e9nt progressz\u00edv volt, \u00e9s egy progressz\u00edv perit\u00e1kb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 munkacsoport azzal volt elfoglalva, hogy \u00faj s\u00e9m\u00e1kat dolgozzon ki a p\u00e1rt \u00e1ltal sz\u00e9tt\u00e9pett s\u00e9m\u00e1k helyett [v\u00f6. a cikket, Lefebvre \u00e9rsek el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u00e9se a zsinaton]. A hagyom\u00e1ny v\u00e9delmez\u0151i ezzel szemben kev\u00e9sb\u00e9 voltak j\u00f3l szervezettek, ez\u00e9rt kisebb befoly\u00e1ssal rendelkeztek, \u00e9s tiltakoz\u00e1sukat gyakran figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyt\u00e1k. A man\u0151verez\u00e9s \u00e9s a szavaz\u00e1s r\u00e9szleteit Fr. Wiltgen oldalain tanulm\u00e1nyozhatjuk. M\u00e1r 1963 okt\u00f3ber\u00e9ben a moder\u00e1torok a szab\u00e1lyos elj\u00e1r\u00e1ssal ellent\u00e9tben el\u0151zetes szavaz\u00e1st \u00edrtak el\u0151 a v\u00e9lem\u00e9nynyilv\u00e1n\u00edt\u00e1s helyzet\u00e9nek megismer\u00e9s\u00e9re, amely a liber\u00e1lis oldal sz\u00e1m\u00e1ra leny\u0171g\u00f6z\u0151 t\u00f6bbs\u00e9get mutatott. Ezt a szavaz\u00e1st az egyik ujjong\u00f3 periti (Fr. Yves Congar, O.P.) bolsevik kifejez\u00e9ssel \u00fagy \u00fcdv\u00f6z\u00f6lte, mint “az Egyh\u00e1z okt\u00f3beri forradalm\u00e1t<\/em>“.<\/p>\n

VI. P\u00e1l p\u00e1pa szem\u00e9lyes szimp\u00e1ti\u00e1ja a liber\u00e1lisokkal volt, \u00e9s hajlott arra, hogy hagyja a dolgok menet\u00e9t. De ahogy k\u00f6zeledett a Lumen gentiumr\u00f3l<\/a> sz\u00f3l\u00f3 v\u00e9gszavaz\u00e1s id\u0151pontja, \u00e9s a beavatkoz\u00e1s\u00e1t k\u00e9r\u0151 felh\u00edv\u00e1sok egyre gyakoribb\u00e1 \u00e9s s\u00fcrget\u0151bb\u00e9 v\u00e1ltak, nyugtalann\u00e1 v\u00e1lt. A s\u00e9ma 3. fejezet\u00e9nek v\u00e9gleges sz\u00f6veg\u00e9t s\u00falyosan k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171nek tal\u00e1lt\u00e1k. Ahogy Staffa \u00e9rsek, a K\u00faria r\u00e9sz\u00e9r\u0151l megfogalmazta: “ezek a t\u00e9telek ellent\u00e9tben \u00e1llnak a szent aty\u00e1k, a r\u00f3mai p\u00e1p\u00e1k, a tartom\u00e1nyi zsinatok, az egyetemes egyh\u00e1z szent doktorait\u00f3l, a teol\u00f3gusok \u00e9s a k\u00e1nonist\u00e1k \u00e1ltal\u00e1nosabb tan\u00edt\u00e1saival. Az egyh\u00e1zi fegyelem \u00e9vsz\u00e1zados norm\u00e1ival is ellent\u00e9tesek<\/em>“. Val\u00f3j\u00e1ban – mondta – l\u00e9nyeg\u00e9ben azonosak Giovanni Bolgeni jezsuita atya (1733-1811) n\u00e9zeteivel, amelyeket a teol\u00f3gusok \u00e9s a k\u00e1nonist\u00e1k sok\u00e1ig egyhang\u00falag elutas\u00edtottak, mint “elfogadhatatlanokat \u00e9s az Egyh\u00e1z szil\u00e1rd hagyom\u00e1ny\u00e1t\u00f3l idegeneket.<\/em>“[1]<\/sup> Az \u00e9rsek \u00e9s t\u00f6bb mint hetven m\u00e1sik p\u00fcsp\u00f6k k\u00e9rte a moder\u00e1torokat, hogy id\u0151t k\u00e9rjenek, hogy sz\u00f3lhassanak a k\u00f6zgy\u0171l\u00e9shez, miel\u0151tt megkezd\u0151dik a szavaz\u00e1s err\u0151l a fejezetr\u0151l. A k\u00e9rv\u00e9nyt, b\u00e1r teljesen rendben volt, elutas\u00edtott\u00e1k.<\/p>\n

Staffa \u00e9rsek k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e9p\u00e9se az volt, hogy levelet \u00edrt a p\u00e1p\u00e1nak, \u00e9s sok b\u00edboros \u00e9s m\u00e1sok is \u00edgy tettek, figyelmeztetve \u0151t a l\u00e1tsz\u00f3lag m\u00e9rs\u00e9kelt sz\u00f6veg k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9geire \u00e9s arra a vesz\u00e9lyre, hogy a zsinat ut\u00e1n sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges \u00e9rtelemben \u00e9rtelmezik majd. A p\u00e1pa azonban tov\u00e1bbra sem tett semmit, mivel a Teol\u00f3giai Bizotts\u00e1gra hagyatkozott. Azt\u00e1n az utols\u00f3 pillanatban az egyik sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges liber\u00e1lis v\u00e9letlen\u00fcl elejtett egy t\u00e9gl\u00e1t. \u00cdrt n\u00e9h\u00e1ny k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171 passzusr\u00f3l, jelezve, hogyan fogja a p\u00e1rt a j\u00f6v\u0151ben \u00e9rtelmezni azokat,[2]<\/sup> \u00e9s a pap\u00edr az ellenz\u0151 b\u00edborosok kez\u00e9be ker\u00fclt. Egyenesen a p\u00e1p\u00e1hoz vitt\u00e9k, aki v\u00e9g\u00fcl bel\u00e1tta, hogy a teol\u00f3giai megb\u00edzottak becsapt\u00e1k, \u00e9s a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s k\u00f6nnyeibe l\u00e1badt. Ez a gondvisel\u00e9sszer\u0171 v\u00e9letlen megmentette a helyzetet, mert a p\u00e1pai beavatkoz\u00e1s azonnal k\u00f6vetkezett. Mivel az id\u0151 nagyon r\u00f6vid volt, az a szokatlan form\u00e1t \u00f6lt\u00f6tte, egy k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl k\u00e9toldalas El\u0151zetes magyar\u00e1z\u00f3 jegyzetet, amelyet a 3. fejezethez kellett csatolni, hogy megsz\u00fcntesse a k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9geket, \u00e9s teljesen vil\u00e1goss\u00e1 tegye, hogy a koncili\u00e1ris sz\u00f6veget a m\u00e9rs\u00e9kelt \u00e9rtelemben kell \u00e9rtelmezni, \u00e9s nem a sz\u00e9ls\u0151s\u00e9gesen liber\u00e1lis \u00e9rtelemben. Ezut\u00e1n k\u00f6vetkezett a v\u00e9gszavaz\u00e1s, ahol szinte egyhang\u00falag elfogadt\u00e1k az \u00edgy min\u0151s\u00edtett sz\u00f6veget.<\/p>\n

Eddig minden rendben: legal\u00e1bb egy id\u0151z\u00edtett bomb\u00e1t siker\u00fclt hat\u00e1stalan\u00edtani. Az ortodoxia megmenek\u00fclt, a “kollegialit\u00e1s<\/em>” pedig az uralkod\u00f3i tekint\u00e9ly egy csap\u00e1s\u00e1val – vagy ink\u00e1bb, ne mondjuk, mint oly sok hasonl\u00f3 alkalommal, a Szentl\u00e9lek beavatkoz\u00e1s\u00e1val – kell\u0151en al\u00e1rendelt rangra cs\u00f6kkent. De mi volt ez a betolakod\u00f3, ez a parven\u00fc, aki oly sok gondot okozott a zsinati egyh\u00e1znak? Nem volt helye a hagyom\u00e1nyos tan\u00edt\u00f3hivatalban, \u00e9s a p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k k\u00f6z\u00fcl kevesen t\u00f6rhett\u00e9k vele a fej\u00fcket. A teol\u00f3gi\u00e1nak nem volt r\u00f3la k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb mondanival\u00f3ja, \u00e9s maga az elnevez\u00e9s is \u00faj kelet\u0171 volt. A “kollegi\u00e1lis” \u00e9s a “kollegi\u00e1lis” ismer\u0151s szavak voltak, de a “kollegialit\u00e1s<\/em>” a II. vatik\u00e1ni zsinat el\u0151est\u00e9j\u00e9ig ismeretlen volt. Maga a zsinat sz\u00f6vege sohasem eml\u00edti. Hirtelen bukkant fel, liber\u00e1lis kezek alatt, \u00e9s egyfajta talizm\u00e1nn\u00e1 vagy megsz\u00e1llott szlogenn\u00e9 v\u00e1lt, a megk\u00e9rd\u0151jelezhet\u0151 eszm\u00e9k el\u0151mozd\u00edt\u00e1s\u00e1ra. \u00dagy t\u0171nik, a zsinaton senki sem volt k\u00e9pes vagy hajland\u00f3 meghat\u00e1rozni. Amennyiben t\u00f6bb volt, mint egy tautol\u00f3gia, akkor vagy valami heterodoxot sugallt, mint p\u00e9ld\u00e1ul a gallikanizmus, vagy valami abszurdot, mint p\u00e9ld\u00e1ul k\u00e9t legfels\u0151bb hat\u00f3s\u00e1g egyidej\u0171 l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t az Egyh\u00e1zban. Az eg\u00e9sz dolog rem\u00e9nytelen\u00fcl hom\u00e1lyos \u00e9s sz\u00fcks\u00e9gtelen volt. Legjobb esetben is \u00fagy t\u0171nt, mintha egy meghat\u00e1rozhatatlan v\u00e1gyat testes\u00edtene meg, hogy a p\u00fcsp\u00f6k\u00f6knek valamilyen tov\u00e1bbi dics\u0151s\u00e9get adjanak, hogy ellens\u00falyozz\u00e1k az I. vatik\u00e1ni zsinat p\u00e1pai prim\u00e1tus\u00e1t \u00e9s minden kor\u00e1bbi hagyom\u00e1nyt. Nem el\u00e9gedhetett volna meg az Egyh\u00e1z az Istent\u0151l kapott alkotm\u00e1ny\u00e1val, valamint az Egyh\u00e1z minden r\u00e9teg\u00e9t egy testbe k\u00f6t\u0151, \u00e1that\u00f3 kereszt\u00e9ny szeretet \u0151si \u00e9s tiszteletrem\u00e9lt\u00f3 fogalm\u00e1val: amit a g\u00f6r\u00f6g\u00f6k koinoni\u00e1nak, a latinok communio-nak neveztek? Nem volt-e ez v\u00e9gtelen\u00fcl kiel\u00e9g\u00edt\u0151bb, mint a “kollegialit\u00e1s” neologizmusa, amelyet m\u00e9g egy zsinati sz\u00f6veg sem tudott biztons\u00e1ggal sokkal t\u00f6bb\u00e9 tenni, mint egy sz\u00f3beli sz\u00f3cs\u00e9pl\u00e9s? A zsinat b\u00f6lcsebb fejei val\u00f3ban t\u00f6bbsz\u00f6r javasolt\u00e1k, hogy az eg\u00e9sz t\u00e9m\u00e1t a teljesebb tanulm\u00e1nyoz\u00e1s \u00e9rdek\u00e9ben hat\u00e1rozatlan id\u0151re el kellene hagyni, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen mivel ez a zsinat tiszt\u00e1n lelkip\u00e1sztori feladatnak vallotta mag\u00e1t.[3]<\/sup> De ez a tan\u00e1cs s\u00fcket f\u00fclekre tal\u00e1lt, mert az uralkod\u00f3 p\u00e1rt nem akarta, hogy tr\u00f3jai falov\u00e1t a f\u0171be \u00fcltess\u00e9k.<\/p>\n

A p\u00e1rtot term\u00e9szetesen feld\u00fch\u00edtette az indokl\u00e1s, amely l\u00e9nyeg\u00e9ben \u00e9s logikusan vissza\u00e1ll\u00edtotta a status quo ante-t, \u00e9s amelynek cs\u00edr\u00e1j\u00e1ban kellett volna elfojtania az okt\u00f3beri forradalmat. De vajon t\u00e9nyleg \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt-e? Nyilv\u00e1nval\u00f3an nem. Az egyh\u00e1zban a zsinat \u00f3ta forrong a forradalom. A liber\u00e1lis vagy neomodernista mozgalom kics\u00faszott az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1sa al\u00f3l, \u00e9s egyre vil\u00e1gosabban mutatkozik meg, mint az Egyh\u00e1z alkotm\u00e1ny\u00e1nak teokratikus monarchi\u00e1b\u00f3l demokratikus szinarchi\u00e1v\u00e1 val\u00f3 megv\u00e1ltoztat\u00e1s\u00e1ra ir\u00e1nyul\u00f3 mozgalom. Ezt \u00e9rtik aggiornamento alatt: az asszimil\u00e1ci\u00f3t egy neopog\u00e1ny \u00e9s szocialista vil\u00e1ghoz, amely nem tud mit kezdeni az emberi vagy isteni uralkod\u00f3kkal. A forradalm\u00e1rok allergi\u00e1sak a hatalomra, kiv\u00e9ve azt, amelyet a szuver\u00e9n N\u00e9p a tan\u00e1csok \u00e9s bizotts\u00e1gok – nevezetesen saj\u00e1t maguk – sz\u00e1m\u00e1ra kijel\u00f6lhet. A p\u00e1rt, amely n\u00e9met \u00e9s holland p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k \u00e9s szak\u00e9rt\u0151ik csoportjak\u00e9nt kezd\u0151d\u00f6tt, \u00e9s gyorsan elterjedt Eur\u00f3pa t\u00f6bbi r\u00e9sz\u00e9n \u00e9s nyugaton, el\u00e9g er\u0151snek \u00e9rezte mag\u00e1t ahhoz, hogy – ahol csak k\u00e9nyelmes – figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyja a zsinati sz\u00f6vegek bet\u0171j\u00e9t (itt is, mint a liturgi\u00e1ban), \u00e9s \u00fagy tegyen, mintha a zsinat j\u00f3v\u00e1hagyta volna a “kollegialit\u00e1s<\/em>” sz\u00e9ls\u0151s\u00e9gesen liber\u00e1lis \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9t. Ez tov\u00e1bbi t\u00e1mogat\u00e1st tal\u00e1lt a zsinatnak a p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k lelkip\u00e1sztori hivatal\u00e1r\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 dekr\u00e9tum\u00e1ban, amely \u00faj \u00e9s k\u00fcl\u00f6nleges jelent\u0151s\u00e9get tulajdon\u00edtott a p\u00fcsp\u00f6ki konferenci\u00e1knak (3. k., 38. fejezet), \u00e9s VI. P\u00e1l \u00e1ltal egy \u00e1lland\u00f3 p\u00fcsp\u00f6ki szin\u00f3dus l\u00e9trehoz\u00e1s\u00e1hoz vezetett. T\u00fals\u00e1gosan val\u00f3sz\u00edn\u0171 volt, hogy ezeket a gy\u0171l\u00e9seket a vezet\u0151 p\u00e1rt, a liber\u00e1lis-modernist\u00e1k fogj\u00e1k uralni. A p\u00fcsp\u00f6ki konferenci\u00e1k, amelyeknek kor\u00e1bban hasznos tan\u00e1cskoz\u00e1si funkci\u00f3juk volt, mostanra a d\u00f6nt\u00e9s szerveiv\u00e9 v\u00e1ltak, amelyek t\u00f6bbs\u00e9gi szavazatukkal alak\u00edtj\u00e1k ki a k\u00f6z\u00f6s politik\u00e1t, \u00e9s \u00edgy cs\u00f6kkentik tagjaik szem\u00e9lyes felel\u0151ss\u00e9g\u00e9t. A p\u00fcsp\u00f6k kor\u00e1bban uralkod\u00f3 volt a saj\u00e1t egyh\u00e1zmegy\u00e9j\u00e9ben, csak a p\u00e1p\u00e1nak volt al\u00e1rendelve, \u00e9s Istenatyja volt n\u00e9p\u00e9nek. Ma m\u00e1r aligha az, mivel minden fontos k\u00e9rd\u00e9sben a konferenci\u00e1ja t\u00f6bbs\u00e9gi d\u00f6nt\u00e9sei k\u00f6tik.<\/p>\n

A p\u00fcsp\u00f6ki konferenci\u00e1knak ez a felmagasztal\u00e1sa, az uralkod\u00f3 p\u00e1pa beleegyez\u00e9s\u00e9vel, tette lehet\u0151v\u00e9 a zsinat ut\u00e1n, hogy a liber\u00e1lis-modernista p\u00e1rt \u00e1tvegye az Egyh\u00e1z teljes ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1t, \u00e9s kereszt\u00fclvigye okt\u00f3beri forradalm\u00e1t, tekintet n\u00e9lk\u00fcl minden kor\u00e1bbi dogm\u00e1ra \u00e9s meghat\u00e1roz\u00e1sra, tekintet n\u00e9lk\u00fcl m\u00e9g a II. vatik\u00e1ni zsinat rendeleteinek sz\u00f3 szerinti \u00e9rtelm\u00e9re is. Egyetlen p\u00fcsp\u00f6k sem mert volna olyan int\u00e9zked\u00e9seket elfogadni, mint a szentmise gyakorlatilag megsemmis\u00edt\u00e9se egyfajta protest\u00e1ns (Szerk.: luther\u00e1nus) <\/span><\/em>\u00farvacsora jav\u00e1ra, vagy olyan liturgikus \u00faj\u00edt\u00e1sok bevezet\u00e9se, amelyek s\u00falyos tiszteletlens\u00e9ggel j\u00e1rnak a Szents\u00e9ggel szemben, vagy a katolikus iskol\u00e1sok hit\u00e9nek \u00e9s erk\u00f6lcs\u00e9nek vesz\u00e9lyeztet\u00e9se az\u00e1ltal, hogy az ortodox katekizmust a holland t\u00edpus\u00fa modernista katekizmusok kedv\u00e9\u00e9rt leselejtezik, \u00e9s a neopog\u00e1ny gyakorlatnak megfelel\u0151, buja “szexu\u00e1lis nevel\u00e9st<\/em>” vezetnek be.<\/p>\n

Mindezeket a sz\u00f6rny\u0171 “mut\u00e1ci\u00f3kat<\/em>” egy n\u00e9vtelen, szem\u00e9lytelen “p\u00fcsp\u00f6ki kar<\/em>” hajtotta v\u00e9gre, \u00e9s a k\u00e9ts\u00e9gbeesett h\u00edveknek, akiket nemr\u00e9g m\u00e9g “Isten n\u00e9pek\u00e9nt<\/em>” dics\u0151\u00edtettek, nincs jogorvoslati lehet\u0151s\u00e9g\u00fck, nincs fellebbez\u00e9s\u00fck – \u00e9pp\u00fagy, mint a szovjet \u00e1llampolg\u00e1roknak a Politboro d\u00f6nt\u00e9sei ellen. Val\u00f3j\u00e1ban az Egyh\u00e1zban most a b\u00fcrokr\u00e1cia diktat\u00far\u00e1ja nagyon hasonl\u00edt az \u00f6v\u00e9khez. R\u00e1ad\u00e1sul a zsinaton t\u00f6rt\u00e9nt n\u00e9h\u00e1ny \u00fcdv\u00f6z\u00edt\u0151 p\u00e1pai beavatkoz\u00e1s ellen\u00e9re \u00fagy t\u0171nik, hogy a zsinat ut\u00e1ni p\u00e1p\u00e1k sajn\u00e1latos m\u00f3don hallgat\u00f3lagosan elfogadt\u00e1k a kollegi\u00e1lis forradalmat, \u00e9s a gyakorlatban lemondtak t\u00f6rv\u00e9nyes szuprem\u00e1ci\u00e1jukr\u00f3l. Hogy csak egy p\u00e9ld\u00e1t eml\u00edtsek: VI. P\u00e1l p\u00e1pa hagyta, hogy egyetlen kiemelked\u0151 vall\u00e1si szolg\u00e1lat\u00e1t, a Humanae vitae-t gyakorlatilag semleges\u00edtse a liber\u00e1lis p\u00fcsp\u00f6ki kar ellen\u00e1ll\u00e1sa, aminek k\u00f6vetkezt\u00e9ben az erk\u00f6lcsi pestis, amelyet el\u00edt\u00e9l, m\u00e1ra end\u00e9mi\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt az egyh\u00e1zban, mint a pog\u00e1ny t\u00e1rsadalomban. Ugyanez a “kollegi\u00e1lis<\/em>” folyamat m\u0171k\u00f6dik a p\u00fcsp\u00f6ki szint alatt is, szapor\u00edtva a tan\u00e1csok, bizotts\u00e1gok \u00e9s bizotts\u00e1gok mindenf\u00e9le form\u00e1j\u00e1t, \u00e9s erod\u00e1lva a papok szem\u00e9lyes felel\u0151ss\u00e9g\u00e9t. A szent\u00e9lyt, a sz\u00f3sz\u00e9ket, s\u0151t m\u00e9g a tabern\u00e1kulumot is megsz\u00e1llt\u00e1k a halad\u00f3 laikusok, f\u00e9rfiak \u00e9s n\u0151k. Ennek a kollegi\u00e1lis-demokratikus devol\u00faci\u00f3nak a v\u00e9geredm\u00e9nye a katolikus egys\u00e9g lerombol\u00e1sa, minden pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1n m\u00e1s vall\u00e1s van. Ha a p\u00e1pa t\u00f6bb\u00e9 nem lehet uralkod\u00f3 az Egyh\u00e1zban, akkor a p\u00fcsp\u00f6k sem lesz uralkod\u00f3 az egyh\u00e1zmegy\u00e9j\u00e9ben. Mindent megb\u00edzat\u00e1sba adnak, a besz\u00e9d soha nem fog megsz\u0171nni, \u00e9s az \u00e9hes b\u00e1r\u00e1nyokat nem fogj\u00e1k etetni. Tehet-e b\u00e1rmely \u00e9pesz\u0171 katolikus \u00fagy, mintha Krisztus ilyen feladatot r\u00f3tt volna az apostolaira?<\/p>\n

A bizotts\u00e1gi emberek term\u00e9szetesen \u00fcgyesek a felel\u0151ss\u00e9g \u00e1th\u00e1r\u00edt\u00e1s\u00e1nak j\u00e1t\u00e9k\u00e1ban. Egy amerikai eln\u00f6k mondhatn\u00e1 mag\u00e1r\u00f3l: “A felel\u0151ss\u00e9g itt \u00e1ll meg.<\/em>” A koll\u00e9gium el\u0151tti egyh\u00e1zban a felel\u0151ss\u00e9g a saj\u00e1t egyh\u00e1zmegy\u00e9j\u00e9ben minden p\u00fcsp\u00f6kn\u00e9l, vagy v\u00e9gs\u0151 esetben a p\u00e1p\u00e1n\u00e1l \u00e1llt meg. De egy kollegializ\u00e1lt egyh\u00e1zban, ha maga a Szentatya is kollegi\u00e1lis lesz, a felel\u0151ss\u00e9g sehol sem \u00e1ll meg, \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 nem v\u00e1rhat\u00f3 a s\u00e9relmek orvosl\u00e1sa vagy a vissza\u00e9l\u00e9sek kijav\u00edt\u00e1sa. Oly sok \u00e9ven \u00e1t v\u00e1rtunk egy p\u00e1pai beavatkoz\u00e1sra, amely helyre\u00e1ll\u00edtja a rendet az Egyh\u00e1zban, de ez nem j\u00f6tt el. Mennyivel kell m\u00e9g rosszabb\u00e1 v\u00e1lnia a “s\u00e1t\u00e1n f\u00fcstj\u00e9nek<\/em>“[4]<\/sup>, miel\u0151tt a t\u0171zolt\u00f3s\u00e1got h\u00edvj\u00e1k?<\/p>\n

Az Egyh\u00e1z tan\u00edt\u00e1sai nem v\u00e1ltoztak. Ugyan\u00fagy \u00e1llnak, mint kor\u00e1bban, szil\u00e1rdan \u00e9s megm\u00e1s\u00edthatatlanul; az \u00f6r\u00f6k \u00e9lethez vezet\u0151 utat mutatj\u00e1k. L\u00e1zad\u00f3 gyermekei elfordultak t\u0151l\u00fck, \u00e9s az ellenkez\u0151 ir\u00e1nyban j\u00e1rnak, illuz\u00f3rikus \u00faj “ir\u00e1nyvonalakat<\/em>” k\u00f6vetve. De vannak m\u00e1s gyermekei is, akik h\u0171s\u00e9gesek maradnak az egyszer kapott igazs\u00e1ghoz. \u0150k jelenleg a kutya\u00f3lban vannak, de nem v\u00e9glegesen. Az \u00f6v\u00e9k az \u00edg\u00e9ret: “a pokol kapui nem gy\u0151znek”. Beteljes\u00fcl\u00e9s\u00e9t Isten j\u00f3 idej\u00e9re kell hagyniuk.<\/p>\n

Tu autem, Domine, in aetemum permanes… Tu exsurgens misereberis Sion: quia tempus miserendi eius, quia venit tempus”. (Ps. 101)<\/p>\n

L\u00e1bjegyzetek<\/h3>\n

1<\/sup> Wiltgen, op. cit. 230. o.<\/p>\n

2<\/sup> Dulac (La Collegialite Episcopale Deuxieme Concile du Vatican, 145. o.) megjegyzi, hogy Fr. Schillebeeckx (aki maga is helytelen\u00edtette ezt a kett\u0151ss\u00e9get) egy holland foly\u00f3iratban 1965 janu\u00e1rj\u00e1ban \u00edrt cikk\u00e9ben id\u00e9zte a Teol\u00f3giai Bizotts\u00e1g t\u00f6bb tagj\u00e1t, akik a kollegialit\u00e1s sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges felfog\u00e1s\u00e1val kapcsolatban azt mondt\u00e1k: “Mi ezt diplomatikusan fejezz\u00fck ki, de a zsinat ut\u00e1n le fogjuk vonni a hallgat\u00f3lagos k\u00f6vetkeztet\u00e9seket”. Az “id\u0151z\u00edtett bomb\u00e1k” \u00e9s a k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9gek n\u00e9h\u00e1ny p\u00e9ld\u00e1j\u00e1t l\u00e1sd Michael Davies: Pope John’s Council, 6. \u00e9s passim fejezet. [\u00e9s Fr. Franz Schmidberger: Time Bombs of the Second Vatican Council (A II. vatik\u00e1ni zsinat id\u0151bomb\u00e1i)].<\/p>\n

3<\/sup> L\u00e1sd p\u00e9ld\u00e1ul Larraona b\u00edboros \u00e9s m\u00e1sok (k\u00f6zt\u00fck Lefebvre \u00e9rsek) 1964. okt\u00f3ber 18-\u00e1n kelt, P\u00e1l p\u00e1p\u00e1hoz int\u00e9zett level\u00e9t \u00e9s a p\u00e1pa “zavarba ejt\u0151” v\u00e1lasz\u00e1t (Lefebvre: I Accuse the Council, 55-71. o.).<\/p>\n

Szerk.:
\n<\/span><\/em>4<\/sup> VI. P\u00e1l p\u00e1pa 40 \u00e9vvel ezel\u0151tt (1972. j\u00fanius 29. Szent P\u00e9ter \u00e9s P\u00e1l Apostolok \u00fcnnep\u00e9n) mondott szavai: “<\/i>A S\u00e1t\u00e1n f\u00fcstje bizonyos reped\u00e9seken \u00e1t behatolt az Egyh\u00e1zba!<\/b>“.<\/i><\/span><\/p>\n

Forr\u00e1s: fsspx.news<\/p>\n

Els\u0151 r\u00e9sz: A kollegialit\u00e1s: a II. vatik\u00e1ni zsinat hib\u00e1ja 1. r\u00e9sz<\/a><\/h6>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A tiltott “kollegialit\u00e1s” t\u00f6rt\u00e9nelmi kit\u00f6r\u00e9seinek \u00e1ttekint\u00e9se felk\u00e9sz\u00edtett benn\u00fcnket arra, hogy a II. vatik\u00e1ni zsinat alatt \u00e9s ut\u00e1n \u00fajra felbukkanjon. P. Wiltgen azt mondja nek\u00fcnk (The Rhine Flows into the Tiber. 228. o.), hogy “a legfontosabb \u00e9s legdr\u00e1maibb csata” ezen a zsinaton az volt, amely a kollegialit\u00e1sr\u00f3l folyt, arr\u00f3l, hogy a fogalmat hogyan kell \u00e9rteni az […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":3818,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"h5ap_radio_sources":[],"footnotes":""},"categories":[989],"tags":[116,668,44,185,102,293,227,297,54,187,269,1139,55,348,241,78,115,144,50,47,131,52,120,294],"class_list":["post-4915","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-fsspx-news","tag-biblia","tag-bun","tag-egyhaz","tag-ersek","tag-evangelium","tag-hagyomany","tag-ii-vatikani-zsinat","tag-isten","tag-jezus","tag-katolikus","tag-keresztenyseg","tag-kollegalitas","tag-krisztus","tag-liberalizmus","tag-liturgia","tag-papa","tag-szentiras","tag-szentlelek","tag-szentmise","tag-tanitas","tag-templom","tag-ujszovetseg","tag-unnep","tag-vallas"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/4915","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=4915"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/4915\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":5034,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/4915\/revisions\/5034"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/3818"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=4915"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=4915"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/actio-catholica.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=4915"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}