Több mint ötven éve úgy tűnik, hogy az egyetlen megoldás, amelyet a Szentszék valóban fontolóra vett, a kánonjogi szankciók alkalmazása. Nagy sajnálatunkra úgy tűnik számunkra, hogy a kánonjogot így nem a hit megerősítésére, hanem attól való eltávolításra használják.

A következő szövegben a Szent X. Pius Papi Testvériség örömmel fejezi ki Önnek, fiúi és őszinte módon, a katolikus hit iránti odaadását, semmit sem titkolva sem Szentatyád, sem az egyetemes Egyház elől.

A Társaság ezt az egyszerű hitvallást a kezedbe helyezi. Úgy tűnik számunkra, hogy ez felel meg annak a minimálisnak, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy közösségben legyünk az Egyházzal, és valóban katolikusoknak, következésképpen fiaidnak nevezhessük magunkat.

Nincs más vágyunk, mint hogy a római katolikus hitben éljünk és megerősödjünk.

Ő, az Atya tökéletes képmása, az emberré lett Isten Fia, az inkarnáció és a keresztáldozat önkéntes felajánlása révén a világ egyetlen Megváltójává és Üdvözítőjévé lett kinevezve. Urunk kielégítette az isteni igazságosságot azzal, hogy kiontotta legértékesebb vérét, és ebben a vérben hozta létre az Új és Örök Szövetséget, eltörölve az Ószövetséget. Ő tehát az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között, és az egyetlen út az Atyához. Csak aki ismeri Őt, ismeri az Atyát.

Isteni rendelés szerint a Legszentebb Szűz Mária közvetlenül és szorosan kapcsolódik a Megváltás teljes művéhez; ennek a kapcsolatnak a tagadása – a Hagyománytól kapott értelmezés szerint – tehát a Megváltás fogalmának megváltoztatását jelenti, ahogyan azt az isteni Gondviselés akarta.

Csak egy Hit és egy Egyház van³, amelyen keresztül üdvözülhetünk. A római katolikus egyházon kívül, és az általa mindig tanított hitvallás nélkül nincs sem üdvösség, sem bűnbocsánat.

Következésképpen minden embernek a katolikus egyház tagjának kell lennie lelke üdvösségéhez, és csak egy keresztség létezik, mint az egyházba való beépülés eszköze. Ez a szükségszerűség kivétel nélkül az egész emberiségre vonatkozik, és megkülönböztetés nélkül magában foglalja a keresztényeket, a zsidókat, a muszlimokat, a pogányokat és az ateistákat.

Az apostolok által kapott megbízatás, hogy minden embernek hirdessék az evangéliumot és minden embert térítsenek a katolikus hitre, az idők végezetéig kötelező marad, és a világ legabszolútabb és legsürgetőbb szükségletére ad választ.

„Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, az ítéletre jut.”⁴

Ezért ennek a megbízatásnak a teljesítéséről való lemondás az emberiség ellen elkövetett legsúlyosabb bűncselekmény.

Csak a római egyház rendelkezik egyszerre a Jézus Krisztus által alapított egyházat jellemző négy jelzővel:
egy, szent, katolikus és apostoli.

Egysége lényegében abból fakad, hogy minden tagja ragaszkodik az egyetlen igaz hithez, amelyet a katolikus hierarchia hűségesen őrzött, tanított és adott át az évszázadok során.

A hit egyetlen igazságának tagadása is tönkreteszi magát a hitet, és gyökeresen lehetetlenné tesz minden közösséget a katolikus egyházzal.

A különböző felekezetekhez tartozó keresztények közötti egység helyreállításának egyetlen lehetséges útja abban áll, hogy sürgős és szeretetteljes felhívást intézünk a nem katolikusokhoz, hogy vallják meg az egyetlen igaz hitet az egyetlen igaz Egyházon belül.

A katolikus egyházat semmiképpen sem lehet egy hamis istentiszteleti formával vagy egy hamis egyházzal egyenrangúként kezelni.

A római pápa, Krisztus helytartója, az egyház egészének legfőbb hatalmának kizárólagos birtokosa. Csak ő ruházhatja közvetlenül a katolikus hierarchia többi tagjára a lelkek feletti joghatóságot.

„A Szentlélek nem azért lett megígérve Péter utódainak, hogy az Ő kinyilatkoztatásán keresztül új tanítást hirdessenek, hanem azért, hogy az Ő segítségével sérthetetlenül megőrizzék és hűen magyarázzák az apostolok által átadott kinyilatkoztatást, azaz a hit letéteményét.”⁵

Az egyedülálló hithez egyedülálló istentiszteleti forma tartozik, amely ugyanazon hit legfőbb, hiteles és tökéletes kifejezése.

A szentmise a kereszt áldozatának időbeni megörökítése, amelyet sokakért ajánlottak fel, és az oltáron megújítanak. Bár vérontás nélkül ajánlják fel, a szentmise lényegében engesztelő és megbékítő áldozat. Nincs más istentiszteleti forma, amely tökéletes imádatot nyújtana. Nincs más istentiszteleti forma, amely nem erre irányul, és Istennek tetsző lenne. Nincs más eszköz, amely elegendő lenne a lelkek megszenteléséhez.

Következésképpen a szentmise áldozata semmiképpen sem redukálható puszta megemlékezésre, lelki étkezésre, a nép által ünnepelt szent gyülekezetre, a húsvéti misztérium ünneplésére áldozat nélkül, az isteni igazságosság kielégítése nélkül, a bűnök engesztelése nélkül, engesztelés nélkül és a kereszt nélkül.

A katolikus egyház szentségei által a lelkeknek nyújtott segítség minden körülmények között és minden korban elegendő ahhoz, hogy a hívők kegyelmi állapotban élhessenek.

A Tízparancsolatban foglalt és a Hegyi Beszédben tökéletesített erkölcsi törvény az egyetlen, amely alkalmas a lelkek üdvösségének elérésére. Minden más erkölcsi kódex – amely például a teremtés tiszteletén vagy az emberi személy jogain alapul – gyökeresen elégtelen a lelkek megszenteléséhez és üdvözüléséhez. Semmilyen módon nem helyettesítheti az egyetlen igaz erkölcsi törvényt.

Szent Keresztelő János példáját követve az igazi szeretet arra kötelez minket, hogy figyelmeztessük a bűnösöket, és soha ne mondjunk le a lelkük megmentéséhez szükséges eszközökről.

Aki bűnös állapotban eszi Urunk Testét és issza Vérét, az saját ítéletét eszi és issza, és semmilyen hatóság nem változtathatja meg ezt a törvényt, amely Szent Pál tanításában és a hagyományban szerepel.

A természet ellen való tisztátalanság bűnei olyan súlyosak, hogy mindig és minden körülmények között Istenhez kiáltanak bosszúért, és gyökeresen összeegyeztethetetlenek a hiteles keresztény szeretet minden formájával. Egy ilyen „életmód” ezért semmiképpen sem ismerhető el Isten ajándékaként. Az ezt a bűnt gyakorló párnak segítséget kell nyújtani, hogy megszabaduljon tőle, és semmiképpen sem áldhatják meg – sem hivatalosan, sem nem hivatalosan – az Egyház szolgái.

Az intézmények és a nemzetek alávetése, mint olyan, Urunk Jézus Krisztus hatalmának közvetlenül az Megtestesülésből és a Megváltásból fakad. Ezért az intézmények és a nemzetek szekularizmusa Urunk istenségének és egyetemes királyságának implicit tagadását jelenti.

A kereszténység nem pusztán történelmi jelenség, hanem az egyetlen, Isten által az emberek között akart rend.

Nem az egyháznak kell alkalmazkodnia a világhoz, hanem a világnak kell átalakulnia az egyház által.

Ebben a hitben és ezekben az elvekben kérjük, hogy tanítson és erősítsen meg minket Az, aki megkapta a karizmát erre. Urunk segítségével inkább meghalunk, mintsem hogy lemondjunk róluk. Ebben a megváltoztathatatlan hitben kívánunk élni és meghalni, abban a reményben, hogy ez utat nyit a megváltoztathatatlan, örök Igazság közvetlen látásához.

Davide Pagliarani