Címke: Krisztus

Nyomtatás Nyomtatás Nyomtatás Nyomtatás Nyomtatás Nyomtatás

A protestantizmus: a hit skizofréniája II.

Mivel a protestáns hit önmagában hordozza a skizofrénia magját, ezért az felnőve sem lehet más, csak hasadás az emberben, amint az Egyház testének szétszakításával keletkezett maga a protestantizmus eszméje is. Azonban az emberi életösztön irtózik a látványosan meghasonlott életállapottól és ösztönösen menekül az önmagával ennyire ellenkezőtől; így hát az egyszeri hívő kényszerűen a protestantizmus kétféle […]

Nyomtatás Nyomtatás

Szent és profán – a dolgok mélyére nézve II.

Akit a könnyűzene csal a templomba, az hazugságot kap meghívóul és szükségképpen csalódik majd a katolikus hitben amikor gitár és felszabadult nótázás nélkül kell járja a saját csöndes keresztútját; a hazugságot azonban csak újabb hazugsággal lehet megmagyarázni és életben tartani, az örök igazságra pedig nem lehet átlátszó hazugsággal senkit sem meghívni.

Nyomtatás Nyomtatás Nyomtatás Nyomtatás

A protestantizmus: a hit skizofréniája I.

Korábban elmondottuk és újra megismételjük: a protestantizmus nem pozitív kinyilatkoztatáson, hanem negatíve alapon áll, építő kijelentés helyett pusztító tagadásra építi a maga tantételeit. Minden ami benne jó az a katolikus vallás öröksége, még ha azt nem is jogosan örökölte, hanem hamisan orozta és erőszakkal magához ragadta; minden sajátosan protestáns tan azonban kizárólag a katolikus tanítás […]

Nyomtatás Nyomtatás

Miért nem támogathatja egy keresztény az azonos neműek házasságát?

Gondoljuk csak el, hogy 325-ben az első egyetemes zsinaton, Niceában olyan szintű vita zajlott Krisztusnak az Atyához fűződő viszonyáról, hogy a vita hevében Miklós (akinek személyes mítoszából fejlődött ki később Mikulás alakja és ünnepe), az ortodox (értsd: bibliai-hitvallásos) keresztyén nézet védelmezőjeként felpofozta Ariust, aki azt állította, hogy Krisztus az Atyával nem egylényegű, csak hozzá hasonló.

Nyomtatás Nyomtatás Nyomtatás Nyomtatás

A mostani történések margójára Fulton J. Sheen érsekkel

Amiért, és ami ellen küzdöttünk 45 éven keresztül, majd a demokratikusnak mondott “felszabadulásunk” után, ugyan oda térünk vissza, sőt egy rosszabb állapotba. Azt hittük megszabadulunk a sátán szorításából (szocializmus, kommunizmus – liberalizmus a fiatalabbaknak), de látható, hogy a patás soha nem adja fel, csak egyre inkább fokozza tevékenységét.

Nyomtatás Nyomtatás