A pápaság nem játékszer, amelyet minden választás alkalmával át lehet adni a „liberális” és a „konzervatív” frakciók között. Csak olyan emberek foglalhatják el azt, akik megfelelnek a mi Urunk által felállított kritériumoknak. A pápának katolikusnak kell lennie. A pápa mindig katolikus.
A szociáldemokraták esetleges vereségével záruló parlamenti választások előestéjén ismét napvilágra kerülnek a német püspöki kar – és általában a németországi katolicizmus – törései.
A pápa megbánta a „kőbe dobott tanítást”. A tanítás bűnné vált? Az alábbiakban Nicolas Cadiet atya, SSPX elmélkedése olvasható. A 2024. október 1-jei bűnbánati virrasztás, amely a zsinat utolsó ülésszakának megnyitását előzte meg, hét új bűnért való bűnbánatról szólt. Különösen a tanításét, amely „másokra dobott halott kövek halmává” redukálódott. Ferenc pápa készségesen elmarasztalja azokat, akik […]
Nagy vihart kavart Novák Elődék kismama-szépségversenye, illetve a plakátjuk, melynek felirata: „A nők legnagyobb dicsősége az anyaság. A gyermek áldás!” Természetesen a feministák őrjöngenek. Hogyne őrjöngenének, mikor számukra a szülés ellés, a nagycsaládos anya pedig tenyészkanca. De mi van emögött? Miért nézik le ennyire a feministák az anyaságot?
Az Egyesült Államokban és az egykor szabadnak nevezett világ többi részén élő külföldiként néha a hozzám az egyetlen igaz hitben hasonló emberek között olyan kérdésekkel találkozom, amelyeket ellentmondásosnak és meglepőnek találok. Például, mivel a II. vatikáni zsinat évfordulóját ünnepeltük, elgondolkodom az úgynevezett Metzi Megállapodás kérdésén, amely a római katolikus tisztviselők és a szovjet kormánnyal kapcsolatban […]
Nemrégiben megtudhattam egy vitában, hogy mivel nem vagyok feminista, egy tenyészkanca vagyok, nem ember, hanem két lábon járó szaporítószerv, ezen felül pedig selejt, az engem minősítő feminista gyűlöli a fajtámat, és a kutyája élete többet ér, mint az enyém.
A szerkesztő megjegyzése: Dom Prosper-Louis-Pascal Gueranger, a franciaországi bencés kongregáció alapítója és a Solesmes-i apátság első apátja volt. Híres A liturgikus év című többkötetes nagyszerű művéről . 1840-ben írta meg Liturgikus Intézmények című művét, hogy a papság körében (a francia forradalom után) visszaállítsa a római liturgia ismeretét és szeretetét.
Hálásak vagyunk David Critchley-nek, amiért rendelkezésünkre bocsátotta a kiváló francia tradicionalista Jean-Pierre Maugendre nemrég megjelent esszégyűjteményének előszavának fordítását: Quand la mer se retire: La tragédie de l’Église au XXIe siècle (Amikor a tenger visszavonul: az egyház tragédiája a 21. században) (Contretemps, 2024). Remélhetőleg a teljes könyvet hamarosan lefordítják. Addig is, magát az előszót érdemes megosztani […]
Miközben az amerikai püspökök azt állítják, hogy az abortusz az “elsődleges prioritásuk”, a Lepanto Intézet alapítója és elnöke szerint a tetteik másról árulkodnak.
Mint azok a dementáció előtti öregek, akik folyton ugyanazokat a dolgokat mondogatják (“az én időmben jobbak voltak a dolgok”, vagy “ti emberek csak lusták vagytok”, vagy “senki sem értette, amit a pap mondott”), az ő érvei is ugyanazok, és ezeket ismétli új önéletrajzában, a “Remény” címűben, amely ma jelent meg a Random House kiadónál:
| Impresszum | Adatvédelmi irányelveink | ||||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
