Katolikus pap: Szentek és pápák megerősítették, hogy Mária a megváltás társszerzője és minden kegyelem közvetítője

(LifeSiteNews) — A híres Prof. Dr. Mark I. Miravalle kiváló tanulmányában, amelynek címe „Mary: Co-Redemptrix, Mediatrix, Advocate” (Mária: Tárgyaló, Közvetítő, Ügyvéd), aki a Steubenville-i Ferences Egyetemen tanít és az International Marian Association elnöke, Mario Luigi Cardinal Ciappi írt egy úttörő előszót.

XII. Pius-tól II. János Pálig a pápai ház teológusaként nagyon jól ismerte a téma tudományos dimenzióját. Érdemes megjegyezni, hogy korábban Rómában mariológia professzor volt, és Karol Wojtyła hallgató és doktorandusz tanára. Miravalle 1993-as teológiai tanulmányában Ciappi bíboros kifejezetten osztja a szerző reményét: „Jelenlegi Szentatyánk, II. János Pál pápa mélyreható hozzájárulásával Mária Krisztussal és az Egyházzal való közvetítői szerepének megértéséhez… csak egy utolsó lépés marad, hogy Mária mint társ-megváltó, közbenjáró és pártfogó szerepeit … teljes mértékben elismerjék és bevezessék Isten népének egyházi életébe: nevezetesen, hogy Szentatyánk, mint Krisztus földi helytartója és az Igazság Lelke által vezetve, elismerje Mária mint társ-megváltó, minden kegyelem közvetítőjeként és Isten népének pártfogójaként, mint Isten által kinyilatkoztatott keresztény dogmát, Jézus Anyjának megfelelő tiszteletben tartása és Krisztus egyetlen, szent, katolikus és apostoli Egyházának javára.”[1]

Később különös figyelmet kapott Ciappi bíboros nyilatkozata is, aki a fatimai üzenet hiteles tanújaként elárulta: „A harmadik titok többek között azt jósolja, hogy a nagy hitehagyás az egyházban a csúcson fog kezdődni.”[2]

Ahhoz, hogy az igazi katolikus hitben maradhassunk, elengedhetetlenül fontos megérteni és elfogadni a Boldogságos Szűz és Isten Anyja, Mária emelt helyzetét az üdvösség tervében. Őt dicsérik, mint azt, aki „egyedül legyőzte és elpusztította az összes eretnekséget”.[3]

Mária tisztelete abból a különleges kiválasztásból ered, amellyel a Szentháromság Istene megajándékozta a Szeplőtelen Szüzet. Szent Ágoston, az Egyház atyja ezért azt mondja: „Bármennyire is dicsérjük Máriát, az még mindig nagyon kevés ahhoz képest, ami Isten Anyjának méltóságához illik”.[4]

Liguori Szent Alfonz Maria, az Egyház tanítója hangsúlyozza, hogy közbenjárása szükséges számunkra: „Ezt a szükségességet olyan nagy teológusok és egyházatyák erősítik meg, hogy nagyon helytelen […] azt mondani, hogy túlzásokkal dicsőítették Máriát”; utal a sok szentre, „akik Isten Lelke, az Igazság Lelke által megvilágosítva beszéltek”.[5]

Liguori Szent Alfonz Maria hangsúlyozza, hogy a „minden kegyelem közvetítője” cím szilárdan gyökerezik az egyház hagyományában. Kifejti, hogy ez a cím semmilyen módon nem mond ellent Krisztus közvetítésének Isten és az emberiség között, ahogyan azt a Szentírásban átadják nekünk: az előbbi „az érdemeken alapuló igazságosság közvetítése”, míg az utóbbi „a közbenjárás útján történő kegyelem közvetítése”. És ismét: “egy dolog azt mondani, hogy Isten nem tud, és egy másik dolog azt mondani, hogy Isten nem akar kegyelmet adni Mária közbenjárása nélkül.”[6]

Bár a Szeplőtelen Szűz teremtmény, a Mindenható nem emelhette volna magasabbra, mint ahogy tette. Ezért a Magasságos úgy döntött, hogy minden kegyelem, amelyet Jézus Krisztus érdemei alapján kapunk, Mária közbenjárásán keresztül jusson el hozzánk.

Ő teljesen gyönyörű, olyan tiszta, kegyelemmel teli, hogy anyaként minden kegyelmet hozzánk irányíthat. Clairvaux-i Szent Bernát ezért egy vízvezetékhez hasonlítja őt, hogy így bőségesen részesülhessünk belőle. Az egyház tanítója megerősíti a kegyelem egyetemes közvetítését: Isten „Máriába helyezte minden jó dolgok teljességét […], hogy rájöjjünk, hogy minden, amivel remény, kegyelem és üdvösség tekintetében rendelkezünk, tőle áramlik belénk”. [7] Szent Bernát egyértelműen hangsúlyozza a kizárólagosságot: nincs olyan kegyelem, amely a mennyből a földre jönne, és nem haladna át Mária kezén („Nulla gratia venit de coelo ad terram, nisi transeat per manus Mariae”).[8]

Szent Bonaventura Máriát a menny kapujának írja le, és az üdvösség gazdaságában betöltött szükségességéről beszél: Senki sem léphet be a mennybe, csak Mária kapuján keresztül („Nullus potest coelum intrare, nisi per Mariam transeat tamquam per portam”).[9] Az egyház tanítója pedig kijelenti: Krisztust soha nem találjuk meg Mária nélkül („Numquam invenitur Christus, nisi cum Maria, nisi per Mariam”). [10]

Sienai Szent Bernardinus így fogalmaz: „Attól a pillanattól kezdve, hogy a Szűz Anya méhében befogadta az Isteni Igét, bizonyos lelki hatalmat szerzett minden olyan ajándék felett, amely a Szentlélektől származik, oly módon, hogy egyetlen teremtmény sem kaphat kegyelmet Istentől, csak e kegyes Anya közbenjárásával.”[11] Ez a szent hangsúlyozza annak a valóságnak az egyetemes dimenzióját is, „hogy minden ajándék, minden erény és minden kegyelem Mária kezein keresztül oszlik el, akinek akar, amikor akar, és ahogy akar”.[12]

Sok pápa is hangsúlyozta, hogy a Boldogságos Szűz Mária az igazi Társmegváltó. Ezeknek a tanúságtételeknek a gazdag kincstárából a következő példák érdemelnek figyelmet. Ezek rávilágítanak az Immaculata (szeplőtelül – bűn nélkül – fogantatott), mint Krisztussal együtt megváltó, vele szorosan egyesült, az üdvösség munkájában egyedülálló módon együttműködő szerepére.

Szent X. Pius pápa így tanít: „Krisztus és Mária között fennálló szenvedés és szándék egységének köszönhetően Mária méltóvá vált arra, hogy az elveszett világ legértékesebb helyreállítója legyen […] De mivel ő mindenek felett áll szentségében és Krisztussal való egységében, és mivel Krisztus választotta ki, hogy társa legyen az emberi megváltás munkájában, ő de congruo szerzi meg számunkra azt, amit Krisztus de condigno szerzett meg számunkra.”[13]

Ezt az igazságot különösen világosan fejezi ki XVI. Benedek pápa: „Az a tény, hogy ő is keresztre feszítették és meghalt Fia mellett, összhangban volt a mennyei tervvel. Olyan mértékben szenvedett és halt meg szenvedő és haldokló Fiával, hogy feladta anyai jogait Fia felett az emberiség üdvössége érdekében, és – amennyire csak tudta – feláldozta őt, hogy kielégítse Isten igazságosságát, így joggal mondhatjuk, hogy ő is megváltotta az emberi fajt Krisztussal együtt.”[14]

XI. Pius pápa is utal Mária valódi együttérzésére, és hasonlóképpen őt is igazi társváltságosnak írja le: „Ó, szeretet és irgalom Anyja, aki, amikor legkedvesebb Fiad az üdvösség oltárán véghezvitte az emberi faj megváltását, mellette álltál és vele együtt szenvedtél, mint társmegváltó […] kérünk, őrizd meg bennünk és növeld bennünk napról napra az Ő megváltásának drága gyümölcseit és Anyja irgalmát.”[15]

XII. Pius pápa hangsúlyozza Mária szoros egységét Fiával, mint az új Éva, aki az új Ádám mellett áll az üdvösség munkájában: „Mivel Mária anyaként és társmegváltóként egyesült a vértanúk királyával az emberi üdvösség kimondhatatlan munkájában, örökre vele marad, szinte korlátlan hatalommal az üdvösségből fakadó kegyelem osztásában.”[16]

Szent II. János Pál pápa hangsúlyozza: „A kereszt lábánál Mária hitével részt vett ebben a megrázó titokban, az önkiüresítésben. Ez talán a legmélyebb „kenosis” (önkiüresítés) a hit történetében: hitével Mária részt vesz Fia halálában – az ő megváltó halálában.”[17] Máshol a pápa így tanít: „Mária mint társválasztó szerepe tehát nem ért véget Fia dicsőítésével.”[18]

Ezeknek a jelentős forrásoknak a fényében minden jó szándékú ember megkapja a hiteles választ a jelenleg dúló vita kapcsán, amely a valódi mariológiáról szól.

Az Isten Egyházának számos szentje és pápája tanúsága megmutatja, hogyan kell értékelni a Vatikán legújabb írását. A közzétett jegyzet relevanciáját egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy a brosúra ugyanabból a helyről származik, ahol a pogány „istennőt”, Pachamamát szentségtörő és istenkáromló kultuszban imádták.

Hogyan kell a hű katolikusoknak erre reagálniuk? Még buzgóbb odaadással a Szeplőtelen Szűz Mária, Isten Anyja és csodálatos Királynőnk iránt!

Szent Louis Marie Grignion de Montfort prófétai szavai szerint: „Mert a Magasságos, aki a szerényeket magasztalja, elrendelte, hogy a menny, a föld és az alvilág, akár tetszik nekik, akár nem, hajoljon meg a szerény Szűz jogara alatt, és így Máriát a menny és a föld úrnőjévé tette, és felemelte Őt hadseregeinek vezérévé, kincseinek kincstárnokává, kegyelmeinek osztójává, nagy csodáinak eszközévé, az emberi faj megváltójává, a kiválasztottak közbenjárójává, Isten ellenségeinek elpusztítójává, dicsőségének és diadalainak hűséges társává.”[20]

Frank Unterhalt atya

[1] Mark I. Miravalle, Mary: Coredemptrix, Mediatrix, Advocate, Santa Barbara 1993, Előszó.
[2] Fr. Brian W. Harrison, „Alice von Hildebrand Sheds New Light on Fatima” (Alice von Hildebrand új fényt vet Fatimára), Bevezető kommentár, in: OnePeterFive, 2016. május 12.
[3] Ludwig Maria Grignion von Montfort, Abhandlung von der Wahren Andacht zur allerseligsten Jungfrau Maria (Tanulmány a legszentebb Szűz Mária iránti igaz imádatról), 2. rész, 2. fejezet, 4. „Ein sicherer Weg”, 2, in: Das Goldene Buch, Feldkirch 1987, S. 120.
[4] Augustine, Serm. 208. E. B. app.
[5] Alfons Maria von Liguori, Die Herrlichkeiten Mariens, Müstair 1991, S. 129.
[6] Uo., 128. o.
[7] Bernard of Clairvaux, Serm. in Nativ. B. V., De Aquaeductu.
[8] Ap. St. Bernardine, Pro Fest. V. M. serm. 5. c. 8.
[9] Bonaventura, Comment. in Evang. Lucae, c. I, n. 70 (op. 7, 27 ab).
[10] Uo., 26. prédikáció az Epiphanyról.
[11] Bernardine of Siena, Pro Fest. V. M. serm. 5. c. 8.
[12] Uo.
[13] X. Pius pápa, Ad diem illum enciklika (1904), ASS 36, 453–454. o.
[14] XV. Benedek pápa, Inter Sodalicia apostoli levél (1918), AAS 10, 182. o.
[15] XI. Pius pápa, Imádság a jubileum ünnepélyes zárásán, 1935. április 28., in: L’Osservatore Romano, 1935. április 29–30., 1. o.
[16] XII. Pius pápa, Rádióműsor a fatimai zarándokoknak, 1946. május 13., AAS 38, 266. o.
[17] II. János Pál pápa, Redemptoris Mater enciklika (1987), 18. sz.
[18] Uo., Homília az Alborada-i Miasszonyunk-kegyhelyen Guayaquilben (Ecuador), 1985. január 31.
[19] Vulgata, Zsoltárok 95(96):5: „Omnes dii gentium daemonia” – A nemzetek minden istene démon.
[20] Louis Marie Grignion de Montfort, 19. o.