Edmund C. Gruss: Elhagytuk Jehova Tanúit – 1. rész

Kilenc héten át tartó sorozatot indítunk Jehova Tanúiról [JW], hogy katolikusokként jobban megismerjük őket. A feltett írások olyan személyektől származnak, akik megjárták JW bugyrait (tagokként, vagy szolgálókként) és kiléptek, mert elegük lett – másképpen besokalltak -, ugyanis rájöttek, hogy hamis tanítást kapnak.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK 

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akiknek a tanúságtétele le lett jegyezve ebben a könyvben, az együttműködésükért és folyamatos bátorításukért. Külön köszönettel tartozom William Cetnarnak és Kenneth Guindonnak, akik a könyvben közölt fényképek legtöbbjét rendelkezésemre bocsájtották, továbbá Riknek, Tomnak és Russnak, akik feldolgozták azokat.

Elismerésemet fejezem ki John Hotchkiss Professzornak is, aki számos órát szentelt idejéből annak, hogy segítsen a tanúságtételek szerkesztésében, továbbá feleségemnek, Geraldinenak, aki legépelte a kéziratot, Clint Crittendennek, aki a fedéltervet készítette, és Ron Vandermeynek, aki korrektúrázta a kéziratot.

Hacsak másként nem jeleztük, az ebben a könyvben idézett Bibliai részek az Authorized (King James) Versionból származnak. Az NWT rövidítést a Szentírás Új Világ Fordításának rövidítésére használjuk, amelyet a Watchtower Bible and Tract Society adott ki.

I.
BEVEZETÉS

Miért lett megírva ez a könyv? Az erre a kérdésre adott válaszhoz sok évvel korábbra kell visszatérni. Tíz évig Jehova Tanújának neveltek (1940-1950-ig), és teljesen meg voltam győződve ennek a rendszernek az igazságáról, mivel semmilyen más rendszert nem ismertem. 1950 folyamán történt, közvetlenül mielőtt befejeztem a főiskolát, hogy gyakorta vitázott velem néhány őszinte keresztény fiatalember és lelkipásztoruk, hogy fogadjam el Krisztus ingyen felajánlását, az örök életet. Először szilárdan visszautasítottam ezeket a felhívásokat, de később, szobám magányában válaszoltam Krisztusnak, és „újjá születtem”. (Jn 3:3,5,7; 1Jn 5:113) Miközben ez a döntés olyan békét és örömöt hozott számomra, amilyenben soha nem volt részem annak előtte, a többi tanítás, amit elfogadtam Jehova Tanújaként, megmaradt.

Az Őrtorony Társulat doktrinális hibáitól való megszabadulás fokozatos folyamat volt, amely jó pár évnyi őszinte imádkozást és tanulmányokat követelt meg. Ez alatt az idő alatt a többi Tanú iránti felelősség súlya is rám nehezedett. Beszélni akartam nekik arról, hogy szükségük van a megmentésre a Jézus Krisztusba vetett hit által, és azért, hogy megosszam velük mindazt, amit felfedeztem azzal a mozgalommal kapcsolatban, melyről korábban úgy hittem, Jehova Isten „prófétája”, az Ő látható Szervezete. Isten számos lehetőséget adott nekem arra, hogy Jehova Tanúival beszéljek.

Az évek múltak, és a főiskola, valamint a szeminárium elvégzése után szerettem volna írni valamit a Tanúkról. Már régóta akartam ezt, de eddig ebből a kívánságomból még semmi nem vált valóra. 1958-ban arra a következtetésre jutottam, hogy Isten akarata az, hogy további tanulmányokat folytassak, és elvégezzem a teológiát is, amihez diplomamunkát kellett írnom. Tanulmányaimat egy, a Tanúkról írt diplomamunkával fejeztem be, 1961-ben. Isten megáldotta a kéziratomat, mert midőn néhány olyan személy, aki évekig tanulmányozott Jehova Tanúival, elolvasta, azonnal otthagyta a mozgalmat. 1970 májusában megjelent a „Tagadás Apostolai” című könyvem, ami a diplomamunkámra épült. Nem sokkal ezután az egész világról elkezdtek levelek érkezni hozzám azoktól, akik olvasták, s ezek arról szóltak, mennyit segített nekik a könyv, és hogyan szabadultak meg ezáltal a Tanúktól. Sokan közülük maguk is Tanúk voltak, akik megosztották velem az Őrtorony Szervezetben hosszú ideig tartó részvételük történetét: hogyan szabadultak meg onnét, és hogyan kapták meg az örök élet biztosítékát hit által Jézus Krisztusban.

Ahogy további kapcsolatok jöttek létre a „Tagadás Apostolain” keresztül, elgondolkodtam azon, milyen áldást jelentenek ezen ex Jehova Tanúk bizonyságtételei, és hány embernek segíthetnének, ha hallhatnák vagy olvashatnák azokat. 1973 január végén kapcsolatba kerültem Ken Guindonnal, aki – miután 16 évig volt Tanú és 14 évig teljes idejű szolga – már jócskán előre haladt a kultusztól szabadulás útján. Kennel jó néhány vitánk volt és további tanulmányozás valamint imádkozás után úgy döntött, hogy elhagyja a mozgalmat. Ken és felesége, Monique is „újjá születtek”, és elkülönülő levelüket március 16án adták le a helyi Királyság Teremben. 

Ez volt az a pont, amikor elkezdtem összegyűjteni különböző ex Tanúk bizonyságtételeit egy új terv részeként. Megkértem Kent, hogy írja le bizonyságtételét, és leveleket küldtem egy sor más embernek, hogy tegyék meg ugyanazt. Kapcsolatba léphettem volna ennél többel is, de Isten irányítását éreztem abban, hogy a bizonyságtételek számát korlátozzam az ebben a könyvben megjelentetettekre.

Személyesen beszélgettem vagy hosszasan leveleztem fentiek leíróival, és őszintén mondhatom, hogy amit ők leírtak, azt nem keserűségből, avagy gyűlöletből tették, hanem a Jehova Tanúi és azon más személyek iránti szeretetből és érdeklődésből, akik Tanúkká szeretnének válni. Minden egyes tanúságtevőnek szívéből fakadó vágya, hogy lásson másokat elfogadni a Jézus Krisztusban lévő végleges megmentést, és hogy megtapasztalják azt a békét, örömöt és biztonságot, amit Ő képes adni – az Őrtorony Társaságtól függetlenül. Volt testvéreiknek és a lehetséges Tanúknak, akik meg szeretnének ott keresztelkedni, mindegyikük Pállal együtt mondja: „Tehát ellenségetek lettemé, megmondván néktek az igazat?” (Gal 4:16)

Fordította: Tikikus

Forrás: https://jehovatanui.blog.hu

Legolvasottabb írások354 times!

Print Friendly, PDF & Email