Nyomtatás Nyomtatás

Dicsőség Istennek, hála a hős orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak és papoknak (frissítve)

Julian Urban lombardiai orvos tanúságtétele:

Soha a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és megélni fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad és egyre megállíthatatlanabb.

Az elején csak páran jöttek, aztán százával …és most nem is orvosok vagyunk hanem szelektálók… el kell döntsük hogy ki éljen és ki menjen haza meghalni, pedig ezek az emberek becsületesen fizették az adókat Olaszországnak.

Két hete még, én is, és kollégáim is ateisták voltunk.

Ez volt a normális hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet mert templomba jártak.

Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került be hozzánk komoly légzési problémákkal. Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta.

Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve és el voltunk keseredve, mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk. Most be kell ismerjük; mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni! Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve két társunk meghalt és a többiek is alig állnak a lábukon. Rájöttünk, hogy az ember tudása véges és szükségünk van Istenre! Elkezdtünk imádkozni amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kérjük segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.

Tegnap meghalt a 75 éves pásztor, mint soha eddig (pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt) mindannyian kikészültünk. Mert az idős pásztor, amíg velünk volt, sikerült olyan békét hoznia, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk.

A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem tudom mikor ettem utoljára, és rájöttem milyen haszontalan voltam itt a földön.

Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak az utolsó leheletemig. Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az embertársaim szenvedése, halála

Forrás: karizmatikus.hu és marcotosatti.com


Olaszországban egyre több áldozatot szed a vírus a papok között

Olaszországban nagyon sok, több mint ötven pap esett áldozatul eddig a koronavírus-járványnak az elmúlt alig több mint húsz napban. Napról napra érkeznek a szomorú hírek, hogy az Isten népe mellett álló lelkipásztorok halálukkal is osztoznak a nép szenvedésében.

A milánói egyházmegyében legutóbb két pap gyászhírét tették közzé. Giancarlo Quadri 75 éves volt, migránsok között szolgált, előbb a Dél-Olaszországból Milánóba vándoroltakat, aztán a külföldön élő olaszokat, végül a más földrészekről Olaszországba vándoroltakat segítette, elősegítette a vallások és kultúrák közötti párbeszédet. Franco Carnevali 68 éves volt, Monzában szolgált, és a brianzai bevándorló közösségben is nagy szeretetnek örvendett, segítette az iszlám hitűek vallásgyakorlatát is.

Szardínia szigetének is van már papi áldozata: Pietro Muggianu 83 éves volt, a nuorói székesegyház kanonokja. A pesarói egyházmegyének három halottja van, a paviai egyházmegyében pedig elhunyt a 70 éves Luigi Bosotti, aki egész életét az ifjúságpasztorációnak szentelte. A járvány az ország déli részét is elérte már, az első áldozata a papok közül Alessandro Brignone, Caggiano plébánosa, aki mindössze 45 éves volt.

A püspököket sem kíméli a vírus: a camerinói egyházmegye püspöke és emeritus püspöke elővigyázatosságból vannak karanténban, a pinerolói egyházmegye püspöke, az 59 éves Derio Olivero súlyos, de stabil állapotban kórházban fekszik. A La Spezia-Sarzana-Brugnatói egyházmegye püspökét, Luigi Ernesto Pallettit is kórházba kellett szállítani.

Az elhunyt lelkipásztorok nagy szeretetnek örvendtek közösségükben. Köztük van az 53 éves Paolo Camminati a piacenza-bobbiói egyházmegyéből, aki hosszú időn keresztül ifjúságpasztorációs referens volt, az ifjúsági világtalálkozók szervezője. Ugyanebben az egyházmegyében hunyt el egy nappal korábban a 85 éves Giuseppe Castelli, a Brazíliában folytatott egyházmegyei missziók elindítója.

Ma még nehéz statisztikát felállítani, de az biztos, hogy a papok közül nagyon sokan halnak meg. Jelen vannak az emberek között, mert ez a küldetésük, és mert nagy népszerűségnek örvendenek, Olaszországban különösképpen. Néhány egyházmegyében megdöbbentő a szám, milyen sokan haltak meg közülük. A leginkább sújtott bergamói egyházmegyében március 22-én újabb három pap hunyt el, ezzel húszra emelkedett a fertőzésben elhunyt papok száma. Az egyházmegye püspökét, Francesco Beschit Ferenc pápa fel is hívta telefonon, hogy kifejezze közelségét. A papokon kívül a járvány áldozatai között vannak szerzetesek, szerzetesnők is és egyházi szociális intézmények dolgozói is.

A Szentatya felhívta a lodi egyházmegye püspökét, Maurizio Malvestitit és a cremonai püspököt, Antonio Napolionit is, aki néhány napra kórházba került a vírusfertőzés tüneteivel, de már hazamehetett. Arról beszélt vele, milyen következményei vannak, ha a pásztornak valóban bárányszaga van, ha valóságosan és teljesen osztozik Krisztusban Isten népének örömeiben és szenvedéseiben. A püspök elmondta a pápának, milyen nagy odaadással dolgoznak az orvosok, az egészségügyi alkalmazottak, és milyen sok fiatal állt érzékenyen és nagylelkűen a betegek mellé, hogy vigaszt és reményt adjon nekik. Ferenc pápa imádságáról biztosította a püspököt, és ahogy szokta, imádságot kért magáért is.

Enrico Solmi pármai püspök üzenetben fordult az egyházmegye híveihez, miután öt papjukat elbúcsúztatta. Kifejezte mélységes fájdalmát a haláluk miatt, és elmondta, hogy most csak egyedül tudott elbúcsúzni tőlük a híveik nevében is, de amikor majd lehetséges lesz, méltóképpen elbúcsúztatják őket, hiszen életük társai voltak, mellettük álltak, az egyikük például hetven éven át szolgált ugyanazon a plébánián. „Ez a legfájdalmasabb időszak egy hozzám hasonló szegény püspök életében, akit bátorít a feltámadás és az örök élet bizonyossága. Erőért fohászkodom a nyáj és a pásztorok számára, és világosságért, hogy arra menjünk, amerre az Úr vezet minket…” – írta.

Az Avvenire cikke név szerint említi az elhunyt papokat, szerzeteseket, elmondja a történeteiket. Nincs lehetőségünk mindegyikükről név szerint írni, de álljon itt egy szomorú névsor a bergamói papokról, az életkorukkal. Húsz pap, akik hűségesen szolgálták közösségeiket egész életükön át, és most a vírus többi áldozatához hasonlóan temetési szertartás nélkül hantolták el őket:

  1. Remo Luiselli (81),
  2. Gaetano Burini (83),
  3. Umberto Tombini (83),
  4. Giuseppe Berardelli (72),
  5. Giancarlo Nava (70),
  6. Silvano Sirtoli (59),
  7. Tarcisio Casali (82),
  8. Achille Belotti (82),
  9. Mariano Carrara (72),
  10. Tarcisio Ferrari (84),
  11. Enzo Zoppetti (88),
  12. Francesco Perico (91),
  13. Gian Pietro Paganessi (79),
  14. Savino Tamanza (73),
  15. Battista Mignani (74),
  16. Alessandro Longo (87),
  17. Guglielmo Micheli (86),
  18. Adriano Locatelli (71),
  19. Ettore Persico (77),
  20. Donato Forlani (88).

“Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.”

Forrás: gondola.hu