A kansasi érsek a szexualitásról szóló katolikus tanítást támadó McElroy atya ellen emelt vádat

KANSAS CITY, Kansas (LifeSiteNews) – Joseph Naumann kansasi érsek csatlakozott azon püspökök egyre növekvő számához, akik nyilvánosan elítélik Robert McElroy bíborosnak a meg nem tért homoszexuálisok és házasságtörők “radikális befogadására” irányuló törekvését.

Az úgynevezett “radikális befogadás” nem írhatja felül a tanbeli hűséget, mondta Joseph Naumann érsek.

Pénteken Naumann érsek egy határozottan megfogalmazott cáfolatban megdorgálta a baloldali San Diegó-i bíborost a szexualitásról szóló katolikus tanítás támadásáért, és “a legsúlyosabb és legveszélyesebb tévedés” elkövetésével vádolta.

McElroy a múlt hónapban felháborodást váltott ki a jezsuiták által vezetett America Magazine-ban megjelent esszéjével, amelyben bírálta a katolikus hagyományt, amiért az “aránytalanul nagy hangsúlyt fektet a szexuális tevékenységre“. Követelte továbbá az elvált és újraházasodott párok és az “LMBT személyek“, köztük a szodómiát gyakorlók “radikális befogadását”, amit ő “radikális befogadásnak” nevezett, ami lehetővé tenné számukra, hogy bűnbánat nélkül részesüljenek a szentáldozásban, ami égbekiáltóan ellentmond az Egyház tanításának.

Az érseki újságban írt cikkében Naumann érsek megjegyezte, hogy “McElroy bíboros úgy tűnik, úgy véli, hogy az Egyház 2000 éve eltúlozza szexuális erkölcsi tanításának jelentőségét, és hogy a radikális befogadás felülírja a tanbeli hűséget, különösen az Egyháznak az emberi szexualitással kapcsolatos erkölcsi tanítása terén“.

Véleményem szerint ez egy nagyon súlyos és veszélyes tévedés” – vádolta.

A szexuális erkölcsről alkotott felfogásunk jelentősen befolyásolja a házasságot és a családi életet” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy a házasság és a család jelentőségét “a társadalom, a kultúra, a nemzet és az egyház számára nem lehet túlbecsülni“.

Naumann érsek megjegyezte továbbá, hogy míg az úgynevezett “radikális befogadás” támogatói gyakran hivatkoznak Jézus bűnösök iránti könyörületére, Jézus ragaszkodik a megtéréshez és a bűn elutasításához.

A vallási vezetők kemény kritikájával szemben igaz, hogy Jézus nagy aggodalmat, együttérzést és irgalmat tanúsított a bűnösök iránt” – írta. “Jézus minden esetben bűnbánatra és megtérésre hívja azokat is, akik a tanítványai akarnak lenni”.

Bár az evangéliumot valóban “mindenkinek felajánlotta” – magyarázta -, “Urunk meghívásában mindig benne volt a megtérésre való felhívás, nem pedig az, hogy mindenki a saját feltételei szerint befogadható. Vajon Pál apostol levelei vagy Péter pünkösdi prédikációja a radikális befogadásról szólt, vagy a megtérésre való felhívás volt?“.

Jézus parancsa a bűnbánatra és a tisztátalanság szigorú tilalma felszabadító, nem pedig kirekesztő – vetette fel Naumann érsek is.

Úgy kell-e értenünk Urunk bűnbánatra való felszólítását, hogy az a kirekesztés kultúráját táplálja? Vajon Jézus világos és kihívást jelentő tanítása a házasságról vagy a bujaság következményeiről az elidegenítést célozta, vagy pedig a felszabadulásra és a szabadságra való meghívás volt? Vajon a radikális befogadás volt Urunk legfőbb prioritása, amikor sok tanítvány elment az Élet kenyeréről szóló beszéde után?

Eléggé tisztelünk másokat ahhoz, hogy meghívjuk őket, hogy szabaddá váljanak a bűn rabságából” – mondta.

Az Egyháznak pedig nem szabadna megpróbálnia lecsillapítani a katolikus tanítással szembeni kritikát az Egyházon kívüliek részéről – tanácsolta.

Meg kellene-e lepődnünk azon, hogy amikor meghallgatjuk a periférián lévőket – azokat, akik nem tartoznak az egyházainkhoz, akik nem katolikusok, sőt, akik nem hisznek Jézusban -, sokan nem értenek egyet a kultúrával ellentétes erkölcsi tanításunkkal? Ez azt jelenti, hogy meg kellene bánnunk, hogy kirekesztő struktúrákat hoztunk létre, és át kellene vennünk a szekuláris kultúra szellemét?

Ha arra törekszünk, hogy Jézus igazi tanítványai legyünk, akkor ez nem követeli meg tőlünk, hogy kultúraellenesek legyünk?” – kérdezte az érsek.

Ami a korai keresztény korszakban vonzotta az embereket az egyházhoz, az nem annyira a “radikális befogadás” volt, hanem “a radikális szeretet, amely a keresztény házasságokat és családokat jellemezte“, valamint “a szűz vértanúk tanúságtétele” – jegyezte meg.

Naumann érsek.: A legfőbb bíboros LMBT-párti heterodoxiája “a legaggasztóbb

Naumann érsek emellett felszólalt az “emberi szexualitással kapcsolatos erkölcsi zűrzavar” ellen, amelyet az egyházi vezetők Ferenc pápa zsinatával összefüggésben hirdetnek.

Kiemelte a német püspököket és Jean-Claude Hollerich bíborost, a szinódus főrelátora, aki tavaly azt állította, hogy a szodómiával szembeni megváltoztathatatlan katolikus tanítás “már nem helyes“. A néhai George Pell bíboros “kifejezett eretnekségként” ítélte el Hollerich álláspontját a szexuális erkölcsről.

Szomorúan tapasztaltam, hogy a zsinatra való felkészülés során az egyházi vezetésben egyesek újból arra törekedtek, hogy újraélesztik az emberi szexualitással kapcsolatos erkölcsi zűrzavart” – írta Naumann érsek, és a német püspökök “zsinati út” kezdeményezésére mutatott rá, mint “szembetűnő példára“.

Hollerich bíboros elutasítása a homoszexualitásról szóló katolikus tanítással kapcsolatban “a legaggasztóbb” – tette hozzá.

A legaggasztóbbak Jean-Claude Hollerich luxemburgi bíboros nyilatkozatai voltak, aki azt állítja, hogy a homoszexualitással kapcsolatos egyházi tanítás hamis, mert szerinte e tanítás szociológiai-tudományos alapja már nem helytálló. Hollerich bíboros kijelentései különösen aggasztóak, mivel a szinódusi zsinat főrelátora vezető szerepet kapott.

Imádkozom, hogy a zsinat a zsinatosságról ne akaratlanul támassza fel és ne leheljen új életet az erkölcsi zűrzavarba” – zárta a kansasi érsek. “Ha valóban a Szentlélekre hallgatunk, biztos vagyok benne, hogy nem fog bennünket arra vezetni, hogy feladjuk erkölcsi tanításunkat, hogy magunkévá tegyük a relativizmus diktatúrája által elnyomott kor mérgező szellemét”.

Naumann érsek egyike volt annak a több prelátusnak, akik 2022-ben testvéri korrekciós levelet írtak alá a német püspököknek, figyelmeztetve őket, hogy a zsinati út “skizma” kialakulásának veszélyével fenyeget.

Az egyháznak meg kellene hallgatnia a “szexuális forradalom áldozatait

Pénteki elmélkedésében Naumann érsek részletesen írt a szexuális forradalom következményeiről is, többek között az egyházon belül.

A páratlan boldogság, amelyet az úgynevezett szexuális szabadság hívei ígértek, soha nem valósult meg” – mondta, megjegyezve, hogy ő “az 1960-as években lett nagykorú“.

A válások aránya drámaian megnőtt a társadalomban és az egyházban” – emlékezett vissza. “A tisztaság erényét kigúnyolták. Az Egyházon belüli befolyásos hangok a ‘zsinat szellemét’ igyekeztek felhasználni a katolikus szexuális erkölcsi tanítás és gyakorlat megváltoztatására”.

Az endemikus tisztátalanság miatt a mai fiatal felnőttek “riasztóan magas szintű szorongással, depresszióval és magányossággal küzdenek. A pornográfia és a szexuális függőség más formái elszabadultak és sokakat fiatal korban rabságba ejtenek” – sajnálkozott az érsek.

A közerkölcsök annyira összeomlottak, hogy a homoszexualitást ma már “egészségesnek és normálisnak, csak egy újabb életmódválasztásnak” tekintik, amit Naumann érsek a sok “kulturális tévedés” egyikeként ítélt el.

A szexualitással kapcsolatos zűrzavar még a gender ideológiát is létrehozta, ami “tragikus módon” azt eredményezte, hogy sok fiatal tartósan megcsonkította a testét – tette hozzá.

Az elmúlt években kulturális zűrzavarunk mostanra nemi ideológiát szült, amely azt állítja, hogy az emberek megtagadhatják biológiai nemüket. Tragikus módon sok fiatalt arra kényszerítettek, hogy nemi átalakító hormonkezelésnek vessék alá magukat, és “nemi átalakító” műtétekkel csonkítsák meg a testüket”.

Az egyháznak a “periférián lévők” felé való fordulásában, ami Ferenc pápa egyik gyakori témája, a szexuális forradalom ilyen áldozataira is ki kell terjednie – érvelt az érsek.

A perifériákon lévők meghallgatásába bele kell foglalnunk a válás felnőtt gyermekei, a szerető apa jelenléte nélkül felnövő fiatalok, a pornográfiától zsenge korban függővé váltak és a kapcsolatépítési kultúra által érzelmileg megsebzettek fájdalmának meghallgatását.

Megjegyezte, hogy a Kansas City-i érsekség ebben a hónapban gyógyító lelkigyakorlatot tart a válás felnőtt gyermekei számára, akiket “a szexuális forradalom áldozatainak hatalmas csoportjának” nevezett.

McElroy bíboros elleni növekvő ellenérzések

Naumann érsek McElroy bíborossal szembeni kritikája több más püspök hasonló megjegyzéseit követi az elmúlt napokban.

Samuel Aquila denveri érsek e hónap elején egy erőteljes esszében dorgálta McElroyt, hangsúlyozva, hogy a befogadás “nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy megmaradunk a bűneinkben”.

Az Egyház elismeri, hogy aki egy bizonyos módon él, akár a természetjogot, akár más erkölcsi kategóriát akarva-akaratlanul megszegve, az nincs közösségben az Egyházzal” – írta. “Egyes püspökök és bíborosok előadása sajnos nem hirdeti az evangélium radikalitását, és elhomályosítja az Atya igazi örök szeretetét a bűnösök iránt“.

McElroy állítása, miszerint a lelkiismeret “elsődleges helyet foglal el” a tanítással szemben, “nagyon veszélyes” – figyelmeztetett.

Joseph Strickland texasi Tyler püspöke szintén elítélte a San Diegó-i bíboros “radikális befogadásra” irányuló törekvését az EWTN műsorvezetőjének, Raymond Arroyónak adott csütörtöki interjújában.

Az, hogy megpróbálnak “embereket” felvenni az egyházba, függetlenül attól, hogy “aktívan vétkeznek-e”, “szerintem paródia” – mondta Arroyónak. “Szükségünk van az igazságra Jézus Krisztusban, mint a megtestesült Igazságban, és Ő hívott el minket a bűntől“.

Pénteken Charles Chaput érsek, Philadelphia tiszteletbeli érseke az ACI Prensa-nak adott nyers megjegyzéseiben sürgette a Vatikánt, hogy McElroy-t elmarasztalja.

McElroy számos meggyőződése “téves és ellentétes az egyház hitével” – mondta. (Szerk.: Fogalmazzunk világosan és egyértelműen: ERETNEK) Meg vagyok lepve – és ami még rosszabb, sok jó ember zavarban van és botrányt okoz -, hogy a Szentszék nem javította ki nyilvánosan“.

McElroy-t, a megosztó, botrányoktól sújtott prelátust, akit Ferenc pápa tavaly bíborossá nevezett ki, annak ellenére, hogy hosszú ideje heterodox, püspöktársai többször is megszólíták.

Legutóbbi Amerika-esszéje kritikák hullámát váltotta ki, többek között Fr. Gerald Murray, Fr. Raymond de Souza, Fr. Robert McTeigue, Dr. Jeff Mirus, Stephen White és George Weigel részéről.

Forrás: lifesitenews.com

Előzmény:

Legolvasottabb írások162 times!

Print Friendly, PDF & Email