Edmund C. Gruss – Elhagytuk Jehova Tanúit – 8. rész

Mivel mi elhagytuk a szervezetet Jehova Tanúi nem beszélnek velünk, sőt otthonunkban sem látogatnak meg azért, hogy tanúskodjanak nekünk. Nem vagyunk biztosak abban, hogy vajon kiközösítettek-e minket valaha is a Társulatból, mivel soha nem kaptunk semmilyen levelet, amelyben értesítettek volna bennünket egy ilyen cselekedetről. Soha nem mondták nekünk, hogy jelenjünk meg a szokásos módon egy Bírói Bizottság (a szövegben „kiközösítő bizottság” áll – a ford.) előtti meghallgatáson.

Ami minket illet számunkra valójában nem jelent semmilyen különbséget az, hogy megtudjuk, önként hagytuk el a Társulatot, vagy szándékosan távolítottak el onnan. Semmilyen vágyat nem éreztünk arra, hogy valaha is visszatérjünk, mivel meg lettünk szabadítva a szellemi vakság sötétségéből és befogadtuk Isten dicsőséges fényét. (2 Kor 2:3-4) Bizonyságtételünk ugyanaz, amely Pálé a 2 Korintus 4:6-ban: „mert isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (Károli újonnan revideált kiadás most és a továbbiakban is – a ford.)

Amíg Jehova Tanúja voltam életemet a „jó cselekedetekre” törekvés jellemezte, azért, hogy helyeselt állapotot érjek el Istennél. A megmentés volt az a cél, amely felé komolyan törekedtem. Mint a „más juhok földi osztályának” egyike abban reménykedtem, hogy személyes hűségemről fogok tanúsítványt kiállítani, s így igazolni fogom Jehova nevét életem által. A sok jó cselekedet alapvető volt ahhoz, hogy megmentést nyerjek el a földi paradicsomba Armageddon után. Soha nem volt semmilyen biztosítékom a megmentésemre; ez valami olyan volt, amit a helyes viselkedés és a teokratikus rabszolgaként végzett jó cselekedetek által lehet megszerezni. Minden erőfeszítésem ellenére sem volt személyes kapcsolatom az Úr Jézus Krisztussal. Ha egy Tanú nem marad meg a feddhetetlenség megbízható útján, elveszíti esélyét arra, hogy elnyerje az örök életet. Tanú koromból visszaemlékezem arra, hogy hallottam olyan emberekről, akikről azt mondták: „Mivel ő elhagyta a Társulatot, le lesz vágatva Armageddonkor és már elveszítette minden reményét az örök életre.” Ez a tanítás még a 144.000 „mennyei osztályára” is vonatkozott. A Tanúk megmentésre vonatkozó terve elsősorban valakinek a személyes jó cselekedeteire alapult. Minden egyes Tanú munkálta az útját az örök életre és ugyanakkor nem tudhatta, hogy ő meg van-e mentve.

Amikor elhagytam az Őrtorony Társulatot arra lettem ösztönözve, hogy eljussak a Tanúkhoz és megnyerjem őket Krisztusnak. A számuk még nem túl nagy, de vannak néhányan, akik eljutottak Jézus Krisztus megmentő ismeretére az én bizonyságtételem által. Számos evangéliumi egyházban tartottam előadásokat azért, hogy segítsek a többi kereszténynek jobban megérteni a Tanúkat. Jó néhány embert, aki a Tanúkkal tanulmányozott és elgondolkodott azon, hogy csatlakozik a Társulathoz sikerült eltéríteni ettől a hibás döntéstől és Krisztushoz irányítani. Én nem gyűlölöm Jehova Tanúit. Mint volt testvéreimet szeretem őket. Pál szavait felhasználva az Izraelre vonatkozó kívánságát tekintve, ami a Róma 10:1-3 verseiben vannak megírva, őszintén mondhatom:

Testvéreim, szívemből kívánom és könyörgök értük (Jehova Tanúiért) Istenhez, hogy üdvözüljenek. Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy van bennük Isten iránti buzgóság, de nem a helyes ismeret szerint. Mert nem ismerik Isten igazságát, hanem a magukénak igyekeztek érvényt szerezni, és Isten igazságának nem engedelmeskedtek.

Keresztényként most már az elmúlt tizenhét évben életemet a Jézus Krisztusba, mint személyes Megmentő Istenembe vetett mély és megingathatatlan hit jellemezte. Most már személyes kapcsolatban vagyok Jézus Krisztussal: ez a legcsodálatosabb dolog életemben. Én megmaradok Jézusban és Ő megmarad bennem. (János 15:4-5) Felhívok minden Jehova Tanúját, akinek lehetősége van elolvasni bizonyságtételemet, hogy kövesse az én eljárásomat. Hagyja ott az Őrtorony rabszolgaságát. Legyen új emberré Jézus Krisztusban „újjászületés” által. Isten gyermekének – aki a Szent Szellem által újraszületett – az átalakított élete a szabadság, az öröm és a béke élete. Feleségem, fiam és én gyakorló keresztények vagyunk, aktív tagjai a San Bernardino-i Első Baptista Egyháznak. (First Baptist Church angolul – a ford.) Én jelenleg tagja vagyok a Presbitériumnak, elnöke vagyok az Evangelizációs Bizottságnak és egyik vitavezetője vagyok a Bibliatanulmányozó Közösségnek. Megosztjuk a Jézus Krisztusba vetett hitünket a Szent Szellem ereje által és az eredmények elérését Istenre bízzuk.

Ti, akik még mindig meg vagytok béklyózva az Őrtorony rabszolgaságának láncai által, ima teljesen olvassátok el ezeket a szavakat. Jehova Isten jobban szeret titeket, mint ahogy a Társulat valaha is leírhatná azt. (János 3:16; 10:10; Róma 5:6-8) Ti pont olyan bűnösök vagytok a ti vallásotokban, mint a Társusból való Saul volt: azt keresitek, hogyan alapozzátok meg saját igazságosságotokat jó cselekedetek által. (Róma 3:23; 6:23) Istenhez csakis Jézus Krisztuson keresztül jöhettek. Ő és egyedül Ő Jehova egyetlen megoldása az emberek bűneire. (Róma 5:8; 1Kor 15:3-6; János 14:6) Nektek szükségetek van arra, hogy egyénenként elfogadjátok az Úr Jézus Krisztust, mint a ti Megmentőtöket és Uratokat. (János 1:12; Efezus 2:8-9; Jel 3:20) Miután megkaptátok az újjászületés ajándékát (János 3:3, 5-7) a Jézus Krisztusba vetett személyes hit által, megtudhatjátok, hogy örök életetek van, amit már most is birtokoltok. (1 János 5:11-13) Ezek a versek a legdrágább biztosítékot jelentik számomra és nagyszerű vigasztalásomra szolgáltak, miután elhagytam a Társulatot.

Új életünket Krisztusban hit által kaptuk és hit által éljük, nem érzelmek vagy pusztán ismeret által. Amint Pál kijelenti: „az igaz hit által él.” (Róma 1:17) A Jézus Krisztusban való örök életre szóló biztosítékunk Isten Szavának tekintélyére alapul, (1 János 5:9-13) továbbá a bennünk lakozó Szent Lélek bizonyságtételén (Róma 8:16) és átalakult életeinken, miután befogadtuk Krisztust. (János 2:3-6) Krisztus testének – amely nem megosztott – egyik tagjaként (1 Kor 12:1-27) osztozom minden igaz keresztény azonos reménységében: hogy Krisztussal leszek a mennyben. (János 14:1-3) A keresztények a Pál Efezusiaknak írt levele 4:4-6 versei szerint ugyanazon egy reménységre lettek elhívva, nem pedig kettőre, amint azt az Őrtorony Társulat tanítja. Nincs földi és mennyei osztály közötti megkülönböztetés a keresztények között: mi egy nyájat alkotunk Krisztusban. (János 10:16)

Az elmúlt tizenhét év során Jézus Krisztus tanúja voltam. Valójában soha nem ismertem vagy tapasztaltam mennyei Atyám szeretetét addig, amíg Jézus ki nem jelentette Őt nekem, amit a Társulat soha nem tett meg. (Máté 11:25-27) Az Őrtorony vallásának nehéz igáját felváltotta az az iga, amit a Máté 11:28-30-ban írnak le. Habár korábbi „teokratikus” barátaimnak az Őrtorony Társulatból most semmi köze nem lehet hozzám, én Pállal együtt el tudom mondani:

De amik nekem egykor nyereségek voltak, azokat kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének gazdagsága miatt; akiért kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem, és benne olyannak bizonyuljak, mint akinek nincs saját igazságom,… hanem a Krisztusban való hit által van igazságom, Istentől való igazságom a hit alapján: hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét és az ő szenvedéseiben való részesedést… [Filippi 3:7-10]

Amikor leírtam ezt a történetet arról, hogyan jutottam odáig, hogy elhagyjam Jehova Tanúit, nem kerestem semmilyen személyes dicsőséget vagy hírnevet. (Gal 6:14) Bizonyságtételemet egy, a mennyei Atyánkhoz intézett imával fejezem be, hogy Ő bárcsak megáldaná élettapasztalataimnak ezt a beszámolóját, hogy az Jézus Krisztus felmagasztalására szolgáljon. Bárcsak az olvasó csatlakozna ezen sorok írójához az Ő dicséretében, akit

Isten is felmagasztalt…, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. [Filippi 2:9-11]

Ha eme bizonyságtétel olvasója egy tévesen elnevezett „Jehova Tanúja”, én meghívom őt, hogy fogadja el az én Uramat, Jézust, mint személyes Megmentőjét. Tagadja meg az Őrtorony Társulat tévtanításait. Hagyjon fel azzal, hogy vallásos jó cselekedetekben bízik. Ha továbbra is a Társulatba veti a hitét, az csak oda fog vezetni, hogy egy napon a Megmentő ezen szavai vonatkoznak majd rá: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Máté 7:23) Ha segítségül fogja hívni az Úr Jézus Krisztust vallásoskodó bűnösként, Ő meg fogja neki bocsájtani minden bűnét. (János 14.14) Kérje az Úr Jézus Krisztust, hogy mentse meg őt, és Ő úgy fog tenni. (Róma 10:11,13) Olyan emberként, aki új hívő Jézus Krisztusban, átalakított élete a benne élő Megmentő „kiélése” lesz. (nehezen lefordítható angol szófordulat – a ford.) Akkor Pállal együtt képes lesz kimondani: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal 2:20)

„A Kőszikla”

Reménységem Kősziklája

Jézus vére, s igazsága.

Nem bízom Szervezetekben,

Jézus neve vezet engem.

Jézus Kőszikláján állok,

Minden mást homoknak látok.

Fordította: Tikikus

Forrás: jehovatanui.blog.hu

Előző részek:

Legolvasottabb írások287 times!

Pro Missa Tridentina Alapítvány