Tisztelt látogató,
Nem mehetünk el szó nélkül a mai nap mellett. Ugyanis a mai napon Luther Isten ellen elkövetett árulására (1517. október 31.) emlékeznek a protestánsok. Már maga a protestáns kifejezés is magában hordozza az Isten (tanítása) elleni lázadást, protestálok a tanítással szemben, de a reformáció szó használata is elég érdekes. Ugyanis hogyan lehet a végtelen tökéletest megreformálni, a végtelen tökéletes tanítását, amit az tanítványokra (apostolokra) bízott [Mt 28, 16-20], és nem minden emberre.
Az apostolok utódai pedig a katolikus egyház püspökei, akik a szentelési kézrátétel alapján vissza tudják magukat vezet a tizenkét apostol valamelyikére. Ezt nevezzük apostoli successio-nak (öröklésnek). Ugyanis Jézus, (aki Isten) egyetlen egyházat alapított [Mt 16,18], az összes többit emberek, nem ISTEN. Ezért a pontos megnevezés – mert nem rejti el a lényeget -, ha a mostani reformátusokat KÁLVINISTÁKnak, míg az evangélikusokat LUTHERÁNUSOKnak hívjuk. Így rögtön látszik, hogy nem Isteni alapításúak, és nem egyház – mert a magyar szó nagyon pontosan definiál: EGY HÁZ -, hanem csak és kizárólag felekezet.
Ezért tegyük fel minden ember, főleg a megkeresztelt, katolikusok számára a kérdést:
miért is cserélné le az Isten által adott tanítást, hitet (és az azt tovább örökítő) Isten által alapított Egyházat, egy emberi tanításra, hitre, felekezetre?
Loading...
|
Reload document 
Open in new tab mert “aki megkeresztelkedik és hisz, az üdvözül…“. A hitet (annak tovább adását és felmerülő kérdések értelmezését) Jézus az általa alapított egyházra bízta, nem másokra. Ezért (is) igaz a dogma: “A katolikus egyházon kívül nincs üdvösség…“. ehhez kapcsolódik az ökumenizmus kérdésköre, amivel kapcsolatban mindenkinek a figyelmébe ajánlom XI. Piusz pápa “Mortalium animos” kezdetű körlevelét, melyet a katolikus papságnak adott ki.
De hosszan lehetne mindezt (az apologézist és a bizonyítást) folytatni, de most ennyi is elég kell kell, hogy legyen az eligazodáshoz.
Legolvasottabb írások1058 times!
