Feketevasárnap – Prédikáció

Kedves hívek!
Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.” [Zsid 9,11-12]A zsidókhoz írt levélben Szent Pál Jézus Krisztus papságáról és keresztáldozatáról beszél. Az Úr áldozatában a kereszten valósult meg a megváltás. Ez az emberi történelem központja. Az egyház ezt felfogta és a vallási élet középpontjába helyezte a Szent Miseáldozatot. Építészileg, tehát a művészet felől nézve ez már nyilvánvaló. Hazánk régi városaiban és a falvak központjaiban templomok állnak. Templomtornyok emelkednek a magasba és harangok szólnak az impozáns templomokban.

Miért? Mi az oka?

Hogy az oltárt körbe vegyék és a Szent Miseáldozatnak méltó helyet adjanak, ezzel is tisztázva, hogy az emberek tudhassák: itt található az életünk központja!
Az oltárceremóniák a kereszt körül mozognak, hódolnak a keresztre feszítettnek és minden alkalommal ugyanúgy, de mégis újonnan fejezik ki az élő Istennek, különösen a Megváltónak az imádatát a kereszten.
Itt nem egy vacsoraközösségről, egy felebaráti összejövetelről, vagy egy megemlékezésről van szó, hanem egy áldozatról, a szeretet áldozatáról!
És ez hallatlan dolog, mert Isten szenved a kereszten. Maga az Isten! Ez a hallatlan!
A Megváltó az, akivel szemben felemelkedik a gyűlölet, akivel ellenségeskednek és aki üldözve lesz, ahogy hallottuk a mai Szent evangéliumban. A Megváltó az, aki feláldozza magát a mennyei Atyának értünk emberekért, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek és megváltásunk által a mennyekbe kerülhessünk.
 

Ez történik a Szent Misében:

“A Szentmise Krisztus keresztáldozatának megjelenítése, ez azt jelenti, hogy a Szent Misében ténylegesen megtörténik Krisztus keresztáldozata a Kálváriáról, Jézus Krisztus áldozati halálával de a Szentmisében vértelenül és titokzatos módon.” (“Die Heilige Messe- Opfer oder Mahl?” röpcédula) Alphons Maria Rathgeb az 1933 ban írt könyvében “Das heilige Messopfer” a következőt írta:” A legszebb, legméltóbb dísz az oltáron a kereszt. Megtestesíti azt a hittételt, hogy a kereszt és a miseáldozat egy és ugyan az, hogy az oltár egy második Golgota, ahol az Isteni Fiú újból feláldozza magát az Atyának. Az oltár az új szövetség vértelen áldozati áldozóhelye amely teljesen egyforma a kálváriai keresztáldozattal. (“Das Altarkreuz” fejezet, 60. oldal)

Kedves hívek!

 
Ezért vannak a csodálatos templomok évszázadok óta, ezért vannak központban az oltárok, ezért van a Szentmise áldozat: a Megváltó a kereszten a középpontban áll!
A Megváltó, akiről imádkozunk a CREDO-ban: “…Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és eltemették, harmadnapon feltámadt a halottak közül…”
A Megváltó a kereszten, aki úgy beszél hozzánk mint Szent János Evangéliumában: “Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” (Jn 12,32)
Néhány részlet Pater Gaudron könyvéből: “Die Messe aller Zeiten – Ritus und Theologie des Messopfers.
Szent Ágoston összehasonlítja a Szent Misét az Ó szövetségi leviták áldozataival és azt írja: “Azok az áldozatok erre az egy áldozatra lettek bemutatva, ahol ténylegesen meg lesznek bocsátva a bűnök.” (265. oldal)
A belső áldozati szellem, amely Krisztust a kereszten lelkesítette és amely a mennyekben is folytatódik, ez a Szent Miseáldozat szelleme. Lelke a Szent Miseáldozatban ugyanavval a rendíthetetlen önodaadással töltődik el mint a kereszten.
Ahogy az élet, véres és fájdalmas odaadása a keresztáldozatnál, az áldozat szellemének külső jele volt, így a szakramentális áldozat ugyanannak a szellemi beállítottságnak a külső jele a Szent Miseáldozatban.
A mise egy szakramentális áldozat. Krisztus égő vággyal van eltöltve, hogy az Atyát imádja és érdemeit kiengesztelésül bűneinkért felajánlja. Egyidejűleg az a vágy tölti el, hogy érdemeit az emberekre kiárassza és így a kárhozattól megmentse és megszentelje őket. Mivel Krisztus már nem a földi zarándok útját járja, ezért többé nem tud érdemet szerezni az emberiségnek. (239f)
 

XII Piusz pápa “Mediator Dei” körlevelében következőt írja:

 
Az oltár áldozata nem egy szimpla megemlékezés Jézus Krisztus szenvedéseiről és haláláról hanem egy tényleges és igazi feláldozás, amelyben a Főpap egy vértelen áldozat által azt teszi, amit már a kereszten is tett, amikor saját magát felajánlotta az Örök Atyának mint áldozat.” (240. oldal)
Ezek a felmagasztaló gondolatok a keresztáldozat és a miseáldozat katolikus igazságáról tisztázza bennünk, hogy milyen közel is van az Urunk hozzánk minden Szent Miseáldozatban. Az Ő szenvedése életünk központja. Az Úr értékes vérét sok lélekre szeretné kiárasztani, hogy bűneiktől tisztára moshassák magukat. “Regnavit a ligno Deus” “Isten a keresztről uralkodik”
Szertettel elmélkedjünk a passió két hetében Krisztus szenvedéseiről. Egyesüljünk a szenvedő Szűzanya fájdalmaival és Szent János apostollal a kereszt alatt és akkor nagypénteken, lelkünk üdvösségéért reményteljesen imádkozhatjuk a kereszt imádásnál a szavakat: „Íme Jézus keresztjének drága áldott fája: ezen függ az egész világ váltságdíja és üdvünket őáltala nyertük.”Jöjjetek hódoljunk és buzgó szívből mind imádjuk.”

Ámen

p. Klaus Wilhelm (2014)

Legolvasottabb írások216 times!

Print Friendly, PDF & Email