Úrnapja – Festum Sanctissimi Corporis Christi

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.” [Jn 6,56-59]

Eucharistia

Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon 
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje

szállna mellükbe – de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.

A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér

minden családot s törzseket.
Egyik karja az Igazság,
másik karja a Szeretet…
Mit ér nekünk a Test, a Vér,

ha szellemében szellemünk
nem részes és ugy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?

Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket 
amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.

Babits Mihály

A pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik napra (csütörtökre) a katolikus naptárban úrnapja esik. Ezen a napon „Krisztus titokzatos testét” (Corpus Christi Mysticum) az oltáriszentséget ünnepli az egyház. Kötelező – piros betűs – ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi Szent Júlianna (†1258) hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Júlianna a látomását úgy értelmezte, hogy a Hold az egyházi évet (!) jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda volt. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett. (L. Nagy Szent Gergely hasonló nagycsütörtöki csodáját.) A pápának maga felé hajlott a keze: Úrnapja időpontjának megválasztásával saját nevét, – névünnepét is fényesebbé tette.

Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az oltáriszentséget. A körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás (evangélium-éneklés és áldás) céljára. (E sajátságok arra vallanak, hogy a „szentostya” útvonala a Nap éves pályáját jelképezi, amelynek csúcspontján a Nap épp anyja, a Tejút „karjai közt” tartózkodik. Úrnapja ebbe az időszakba esik.) Az oltárok fölé lombsátrat emelnek, a földre, a tovahaladó oltáriszentség elé rózsaszirmot szórnak. A virágszőnyeg (másutt széna- és illatos füvek terítik be a körmenet útvonalát) és a díszítésre szolgáló zöld ágak varázserejű szentelményeknek számítottak; hasonló hatást tulajdonítottak nekik, mint más ünnepek „megszentelődött” növényeinek (főleg betegség és villámcsapás ellen varázsoltak velük). Az oltáriszentséget a talpas szentségtartóban, más néven úrmutatóban (latinul: monstrantia) hordozzák körül, s abban teszik ki ünnepélyes szentségimádásra is. Ez a vallásgyakorlat is a XIII. században keletkezett. Az úrmutató készítését az úrnapi körmenet és a szentségimádás tette szükségessé.

* * * * *

Egy hallgatag katolikus jelkép – a szentségtartó

Ami az úrmutatón nem változik: a fémrészeket mindenkor aranyból, a Nap féméből készítették (bár a szegényebb eklézsiák csak aranyoztatták), és a doboz, tornyocska, kápolna vagy sugár koszorúzta forma közepén ott az üveggel óvott nyílás, amelyben a Jézus-monogramos, feszületet ábrázoló, nagy kerek ostyát holdsarló alakú foglalat („holdacska”, latinul: lunula) tartja. A lunula alkalmazását talán Lüttichi Szent Júlianna látomása sugallta, de fordítva is történhetett; mármint hogy az ostyatartó holdacska volt a legendás látomás ihletője. Mindjárt látni fogjuk, miért. (Az az érvelés ui., hogy a Hold az egyházi évet jelképezné, nem áll meg, mivel a középkori felfogás szerint az egyház – lat. Ecclesia – jelképe a Nap, és nem a Hold volt; az utóbbi a judaizmust – lat. Synagogát képviselte.)

Formaváltozásai ellenére a szentségtartó mindenkor Mária-jelkép. Azt példázza, hogy Jézus testének első tartója, hordozója az anyai méh volt. A kezdetlegesebb edényforma szimbolikus jelentésére a litánia eme Mária-megszólítása vet fényt: „Tiszteletes Edény!” (Nem beszélve arról, hogy a különféle edények, köztük a halotti urna is, már az újkőkorban nőt formáztak, s minthogy földből készültek, a földanyát jelképezték.) A tornyos kápolna alakú tartó az anyaszentegyház miniatűr jelképes makettje, miközben a Szűzanyát is formázza, amire a litánia más sorai utalnak: „Elefántcsonttorony!”, „Mária, aranyház!” A sugaras, mandorlás forma archaikus szimbólumot idéz meg: a női öl ősi, szublimált jelképe ez, a középen lyukas fénykoszorú, sugaras rombusz, benne a Gyermeket szimbolizáló ostyával. Bizonyos értelemben az ostyát tartó „holdacska” és a Napba öltözött asszony miniatűr képmása is ezt sugározza a szemnek.

<<< Egy ritka megoldás a tabernákulumra: fölötte “Királyi sátor” látható.

Római rítusú templomban még nem láttam – ez bizonyosan az én hibám – ilyen megoldásban királyi sátort, bár Bécsben igen, az Altlerchenfeld Katholische Kirche (Hl. sieben Zufluchten) a Lerchenfelder straße, a Mentergasse és a Schottenfeldgasse által határolt téren található templomban, ahol a szentélyben a vetus ordo oltárt fedte.

Olvasmány
Szent Pál Apostolnak a Korinthusiakhoz írt első levele
1Kor 11,23-29

23Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, 24hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« 25A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!« (Jer 31,31}<fs) 26Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. 27Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék e kenyérből és igyék a kehelyből, 29mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.

Evangélium szent János Apostol könyvéből
R. Dicsőség neked Istenünk!
Jn 6,56-59
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.
R. Áldunk téged Krisztus!
S. Az Evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára!

Legolvasottabb írások353 times!

Print Friendly, PDF & Email