Nyomtatás Nyomtatás

A Keresztény egység székének nyolcada vagy Ökumenikus imahét? – a hiteles katolikus egységtörekvésről

Január (Nagyboldogasszony) hava közepén szokták a keresztény felekezetek (ha nagyon szigorúak és kínosan szabatosak akarunk lenni, akkor hozzátesszük: plusz az unitáriusok) az ún. ökumenikus imahetet. (Itt jegyzem meg: jó lenne végre megszabadulni ettől a szörnyű germanizmustól, és elkezdeni ekumenizmust és celibátust emlegetni a közbeszédben.)

Ennek helyi megszervezését segítendő a magyarországi “bevett” egyházak és különféle felekezetek manapság már közös direktóriumot is kiadnak (szentírási szakaszokkal, közös imaszándékokkal stb.). Ez a kényszeredett, halálosan unalmas, valójában minimális őszinte érdeklődést és lelkesedést kiváltó, sokszor átpolitizált és túlideologizált protokolleseményeken kívül más konkrét hozadékkal nem szolgál. Semmilyen érdemi közeledést nem gerjeszt (márpedig a gyümölcseiről ismerszik meg a fa); az egyházak országos szinten és a gyülekezetek helyi szinten jobban teszik, ha karitatív, oktatási, közéleti tevékenységük kapcsán kezdeményeznek rendszeres egyeztetést egymással, és nem egy évben egy hétre demonstratíve összejönnek a “királyi” média kamerái előtt némi következmények nélküli, erőltetett szócséplésre.

Kevesen tudnak arról, hogy az ún. ökumenizmus mai formája teljes mértékben protestáns kezdeményezés, gyökerei az 1910-es Missziók Nemzetközi Tanácsa világkongresszusához, illetve az ennek fejleményeként végül 1948-ban megalakított Egyházak Világtanácsához (World Council of Churches) nyúlnak vissza. A Katolikus Anyaszentegyház ettől kezdetben világosan és következetesen elhatárolódott; ezzel kapcsolatban mindenképpen érdemes elolvasni XI. Piusz pápa “Mortalium Animos” kezdetű enciklikáját (1928) az igazi vallásegység előmozdításáról (magyarul ITT). Ebben a dokumentumban XI. Piusz egyértelműen megfogalmazta, hogy bár a keresztények felekezeti megosztottsága valóban megbotránkoztatásra ad alkalmat, valójában a Krisztus által alapított látható Egyháznak, az egyetlen Jó Pásztor egyetlen aklának (vö. Jn 10,16) egysége kézzelfoghatóan megvalósul a Katolikus Anyaszentegyházban, melynek lényegi adottsága (amellett, hogy szent, katolikus és apostoli) az, hogy EGY!

“Mindezekből érthető, Tisztelendő Testvérek, miért nem engedte meg az Apostoli Szentszék híveinek a nem katolikusok tanácskozásain a részvételt. A keresztények egyesülését ugyanis nem lehet másként elősegíteni, mint annak sürgetésével, hogy a kívülállók, akik valamikor sajnálatos módon elszakadtak, Krisztus egy és igaz Egyházába visszatérjenek. Ahhoz az egy és igaz Egyházhoz, amely mindenki által fölismerhető és Alapítójának akaratából mindig olyan marad, amilyennek maga Krisztus alapította minden ember üdvösségére.”
(Mortalium Animos 10.)

Mortalium Animos – Az alapvető ökumenizmusról

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés

Hosszú évtizedeken át a Katolikus Anyaszentegyház nem is volt hajlandó semmilyen szinten sem részt venni az Egyházak Világtanácsában, hiszen azzal minimum bennfoglaltan elismerte volna, hogy csak egy az egyenlő jogokkal, azonos legitimitással rendelkező sok keresztény felekezet közül – s ezzel gyakorlatilag azt is elismerte volna, hogy lényegi tulajdonsága, azaz egysége (KEK 813–816) nem valóságos, csupán gondolati konstrukció, ábrándos vágyálom, üres elmeszülemény. Annak ellenére, hogy a ’60-as évek óta a “Mortalium Animos” alapelveit megtagadva, és olykor elvtelen, haszontalan kompromisszumok árán (mit kerestünk mi, katolikusok a reformáció 500. évfordulójának ünnepségsorozatán?) a Katolikus Anyaszentegyház egyfajta paradigmaváltás mellett kötelezte el magát az ökumenikus gyakorlatban, a Szentszék hivatalosan ma sem vesz részt az Egyházak Világtanácsának munkájában, csak megfigyelői státuszú küldötteket delegál az ülésekre.

Miközben az Egyház tanítóhivatala egyes megnyilatkozásaiban szigorúan és következetesen kárhoztatta a felekezeti, tanbeli különbségeket elvtelenül összemosó, lekicsinylő hamis irenizmust (a látszateredményekért bármit beáldozó békülékenységet – pl. Unitatis Redintegratio 11.), a gyakorlatban az ún. ökumenikus párbeszéd (béketalálkozók, közös nyilatkozatok, amik semmit sem oldanak meg, de mindenkit összezavarnak) abszolút, megkérdőjelezhetetlen, megföllebbezhetetlen értékké, szinte bármilyen teológiai, liturgikus abúzust igazoló jelszóvá nőtte ki magát. Ennek szomorú eredménye, hogy míg XI. Piusz óvva intett az ún. pánkeresztény mozgalom kétes célkitűzései ellen, ma már riasztó számban vallják magukat nyíltan pánkereszténynek olyanok, akik papíron katolikusok. Sohasem felejtem el egykori plébánosom reakcióját, amikor figyelmeztettem arra, hogy a Hittani Kongregáció döntése értelmében a Gál Ferenc által erőltetett és sajnos a Magyar Püspöki Kar által is támogatott “ökumenikus” hiszekegyben nem megengedett a katolikus jelzőt (ami az Anyaszentegyház lényegi tulajdonságai közé tartozik) egyetemessel behelyettesíteni. Ma is a fülemben csöng a plébános gúnyos kacajjal kísért pikírt válasza: “Ugyan már! Én inkább hiszek az egyetemes, mint a katolikus egyházban!

E hosszúra sikerült, de nem haszontalan bevezető után, mintegy a lényegre térve rá kell mutatnunk, hogy a Katolikus Anyaszentegyház mindig is gennyes, fájdalmas sebként élte meg a kereszténység megosztottságát, megannyi keresztény lélek (formális vagy materiális) elszakadását Krisztus egyetlen igaz Egyházától. Manapság divatos kifejezéssé lett az, hogy az Egyház “fölismervén az idők jeleit” cselekszik. Ez érhető tetten abban is, hogy a keresztény egység érdekében végzett imahadjárat megelőzi a pánkeresztény ihletettségű, protestáns gyökerű ökumenizmust, hiszen amit most ökumenikus imahétnek nevezünk, valójában tiszta katolikus kezdeményezés.

Eredetileg a “Keresztény egység székének nyolcada” néven volt ismert a Szentszék által is fölkarolt “alulról érkező és építkező” gyakorlat. Az egység nyolcada ugyanis január 18-án kezdődik, mely hagyományosan (1558-tól) Szent Péter apostolfejedelem római székfoglalásának ünnepe. (Ezt az ünnepnapot a sok tekintetben a VI. Pál-féle liturgia előszeleként értelmezhető 1962-es naptárreform eltörölte, és hiányzik az új liturgikus könyvekből is.) Az imanyolcad január 25-én zárul, azaz Szent Pál apostolfejedelem megtérésének ünnepén (Pálforduláskor). A kezdeményezés még 1908-ban egy anglo-katolikus hajlamú amerikai episzkopáliánus lelkésztől indult, név szerint Paul Wattson of Graymoortól, aki 1909-ben katolizált és Lurana Mary White-tal együtt megalapította az Engesztelés Társaságát, más néven a Graymoor Ferences Testvérek és Nővérek Rendjét.

Szent X. Piusz pápa szinte azonnal fölkarolta a kezdeményezést, már 1909. december 27-án áldását adta a keresztény egység nyolcadának gyakorlatára. Az eredeti célkitűzés természetesen az volt, hogy nyolc napon keresztül a hívek buzgón imádkozzanak azért, hogy minden eltévedt bárány visszatérjen a Jó Pásztor egyetlen, igaz aklába, minden keresztény hívő, sőt a teljes emberiség egyesüljön az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. A búcsúk hivatalos gyűjteményében, az ún. Raccoltában (1910) a Szentszék a szokásos föltételek mellett teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik az oktáva végzése közben, annak első vagy utolsó napján szentáldozáshoz járulnak. Noha a Keresztény egység székének nyolcadát az 1968-as Enchiridion Indulgentiarum átnevezte Imádság az Egyház egységéértre (Pro unitate Ecclesiae oratio), majd az Enchiridion Indulgentiarum 1999-es 4. kiadása a Keresztények egységéért végzett imahétre (Hebdomada pro christianorum unitate), az engedélyezett teljes búcsú érintetlenül megmaradt.

XV. Benedek pápa 1916-ban azután az imanyolcadot kiterjesztette a teljes Anyaszentegyházban való használatra. 1916. február 25-én a következő szöveggel adta ki erre vonatkozó “Romanorum Pontificum” kezdetű apostoli levelét:

“Minden korszakban ez volt a római pápák, elődeink szándéka – és ez hasonlóképpen minket is fölöttébb foglalkoztat -, hogy azok a keresztények, akik sajnos eltávolodtak a katolikus vallástól végre visszatérjenek hozzánk, mint elhagyott Anyához. Mert mindenekelőtt a hit egységében ragyog föl az Egyház igazságára jellemző legfőbb tulajdonság, és Pál apostol arra buzdítja az efezusiakat, hogy őrizzék meg a Lélek egységét a békesség kötelékében, hirdetvén, hogy egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség (Ef 4,5). Ezért örömmel hallottunk az Engesztelés Társaságáról, amelyet New Yorkban alapítottak, s hogy imádságot javasoltak Szent Péter római székfoglalásának ünnepétől Szent Pál megtérésének ünnepéig, hogy az egységnek e célját elnyerjék az Úrtól. Egyúttal örvendeztünk, hogy ezek az imák, melyeket a boldog emlékű X. Piusz pápa megáldott, az amerikai püspökök pedig jóváhagytak, széles körben elterjedt az Egyesült Államokban. Annak érdekében, hogy a fönt említett imákat mindenhol és a lelkek bőséges javára fölajánlják Istennek, s így a kívánt cél még könnyebben elérhető legyen, mi, egyeztetvén tiszteletreméltó testvéreinkkel, a Római Szentegyház bíboros inkvizítoraival, irgalmasan plenáris búcsút és bűneik teljes elengedését adományozunk a világon lévő minden krisztushívőnek, nőnek és férfinak, aki január hónap 18. napjától, Szent Péter római székfoglalásának ünnepétől, ugyanazon hónap 25. napjáig, amelyen Szent Pál megtérésére emlékezünk, minden évben naponta egyszer elmondja az alant fölsorolt imákat, és ennek az oktávnak az utolsó napján őszinte bűnbánatot gyakorolva, szentgyónást végezve és a szentáldozástól fölfrissülve, ellátogat bármely templomba vagy nyilvános oratóriumba, és ott elmondja ezeket az imákat Istenhez a keresztény uralkodók közötti egyetértésért, az eretnekségek kiirtásáért, a bűnösök megtéréséért és Anyaszentegyházunk fölmagasztalásáért… A jelen levél mindörökre érvényben marad, minden ellenkező rendelkezés ellenére is. Azon imáknak azonban, amelyeket a nyolcad alatt kell mondani az Egyház egységéért, rendeletünk értelmében a következő formát kell követniük, és nehogy bármilyen változás csússzon beléjük, úgy rendelkeztünk, hogy azok egy példányát az Apostoli Levelek Archívumában meg kell őrizni.”

Most pedig álljon itt a XV. Benedek által örök időkre, megváltoztathatatlanul jóváhagyott, a szentmise vagy vesperás (esetleg szentségimádás) után szuffrágium-szerűen végezhető imádság szövege először latinul:

Ant. Ut omnes unum sint, sicut tu Pater in me, et ego in te; ut mundus credat quia tu me misísti. (Ioann. 17,21)

V. Ego dico tibi, quia tu es Petrus.
R. Et super hanc petram ædificábo Ecclésiam meam.

Orémus.
Dómine, Iesu Christe, qui dixísti apóstolis tuis: Pacem relínquo vobis, pacem meam do vobis: ne respícias peccáta nostra, sed fidem Ecclésiæ tuæ; eámque secúndum voluntátem tuam pacificáre et coadunáre dignéris. Qui vivis et regnas, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum. R. Amen.

Majd magyar fordításban:

Ant. Hogy mindnyájan eggyé legyenek, amint te, Atyám, énbennem, és én tebenned, úgy ők is mibennünk eggyé legyenek, s így elhiggye a világ, hogy te küldöttél engem. (Jn 17,21)

V. Én mondom neked, hogy te Péter vagy.
R. És e kősziklára fogom építeni anyaszentegyházamat.

Könyörögjünk!
Urunk, Jézus Krisztus, ki azt mondottad apostolaidnak: Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek: ne a mi bűneinket nézzed, hanem Egyházadnak hitét; és őt a te akaratod szerint békességben részeltetni és egyesíteni méltóztassál! Ki élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön örökké. R. Ámen.

Ehhez még különböző forrásokból, hagyományok alapján hozzá lehet tenni más imádságokat is. Pl. a hitszakadás megszűnéséért (eredetileg ad tollendum schisma, 1962-től pro unitate Ecclesiæ) végzett hagyományos fogadalmi (votív) mise könyörgését:

Deus, qui erráta córrigis, et dispérsa cóngregas, et congregáta consérvas; quǽsumus, super pópulum christiánum tuæ uniónis grátiam cleménter infúnde, ut divisióne reiécta vero pastóri Ecclésiæ tuæ se úniens tibi digne váleat famulári. Per Dóminum nostrum, Iesum Christum, Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum. R. Amen.

Isten, ki a téveseket kiigazítod, a szétszórtakat összegyűjtöd és az összegyűjtötteket megőrzöd; kérünk, öntsd kegyesen egységed malasztját a keresztény népre, hogy elvetvén a megoszlást és egyesülvén az Egyház igazi pásztorával, méltóképpen szolgálhasson neked! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. R. Ámen.

“Ízlés” szerint a következő szép könyörgést:

Deus, Pater Dómini nostri, Iesu Christi, qui únicus est Salvátor noster et Princeps pacis; fac nos per grátiam tuam magna illa perícula, quibus propter dissensiónes nostras mísere subiacémus, alte cordi appónere. Aufer a nobis inimicítiam omnem et invídiam, quicquid dénique piæ unitáti et concórdiæ adversétur; et sicut unum tantum corpus est et unus Spíritus et una spes vocatiónis nostræ, unus Dóminus, una fides, unum baptísma, unus Deus et Pater nostrum ómnium [Eph. 4,4–6], ita nos omnes, concórdes simul et unámimes, uno sancto vínculo veritátis et pacis, fídei et caritátis, coniúncti, te una mente et uno ore in ætérnum glorificémus. Per Iesum Christum, Dóminum nostrum. R. Amen.

Isten, a mi Urunk-, Jézus Krisztusnak, egyedüli Üdvözítőnknek és a békesség Fejedelmének Atyja; add, hogy malasztod által komolyan szívünkre vegyük azon nagy veszedelmeket, melyeknek viszályaink miatt nyomorúságosan alávetjük magunkat! Távoztass el tőlünk minden ellenségeskedést és irigységet, s végül mindazt, ami a jámbor egységgel és egyetértéssel ellenkezik; és amint csak egy test van és egy Lélek, és hivatásunk egy reménységre szól; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindenek Atyja [Ef 4,4–6], úgy mi is mindnyájan, megegyezők és egyetértők, az igazság és a békesség, a hit és a szeretet egy szent köteléke által egyesítve, egy lélekkel és egy szájjal mindörökké dicsőítsünk téged! A mi Urunk, Jézus Krisztus által. R. Ámen.
Esetleg az imanyolcadot ihlető anglo-katolikus hagyományból a puritánok által ártatlanul fölségsértéssel megvádolt és kivégzett canterburyi érsek, William Laud (1573–1645) imáját:

O gracious Father, we humbly beseech thee for thy holy Catholic Church; that thou wouldst be pleased to fill it with all truth, in all peace. Where it is corrupt, purify it; where it it in error, direct it; where in anything it is amiss, reform it. Where it is right, establish it; where it is in want, provide for it; where it is divided, reunite it; for the sake of him who died and rose again, and ever liveth to make intercession for us, Jesus Christ, thy Son, our Lord. R. Amen.

Kegyelmes Atyánk, alázattal esedezünk hozzád a te szent katolikus Egyházadért, hogy méltóztassál őt minden igazsággal és békességgel eltölteni! Amiben megromlott, tisztítsd meg; amiben megtévedt, irányítsd; ha bármiben melléfogott, újítsd meg! Amiben igaza van, szilárdítsd meg; amiben szükséget szenved, add meg neki; amiben megosztott, egyesítsd! Annak kedvéért, aki kínhalált szenvedett és föltámadott, és mindörökké él, hogy közbenjárjon érettünk, Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk. R. Ámen.

Végezetül egy emlékeztető arra, hogy eredetileg a Paul Wattson of Graymoor által 1908-ban megálmodott, a Szentszék által “in forma specifica” jóváhagyott és teljes búcsúval ellátott Keresztény egység székének nyolcadában minden egyes napnak saját imaszándéka van.

Napi imaszándékok:
Január 18. Hogy minden eltévelyedett bárány visszatérjen Szent Péternek, az egy pásztornak nyájába.
Január 19. Hogy minden elszakadt keleti keresztény visszatérjen az Apostoli Szentszékkel való egységbe.
Január 20. Hogy minden anglikán alávesse magát Krisztus helytartója tekintélyének.
Január 21. Hogy a lutheránusok és minden más protestánsok visszataláljanak az Anyaszentegyházba.
Január 22. Hogy minden keresztény (különösen Amerikában) eggyé váljon Szent Péter székének közösségében.
Január 23. Hogy az “elkallódott”, nem gyakorló katolikusok visszatérjenek a szentségi élethez.
Január 24. Hogy az izraeliták megtérjenek (Szerk.: “A hűtelen zsidók megtérjenek…” Nagypénteki liturgia könyörgése)
Január 25. Hogy az Egyház missziós tevékenysége mindenkit megnyerjen Krisztusnak.

Forrás: Alácsi Ervin atya blogja

Legolvasottabb írások345 times!

Print Friendly, PDF & Email