Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció volt prefektusa, az EWTN World Over című műsorában Raymond Arroyónak adott interjúban, amely az egyház helyzetével és a folyamatban lévő zsinattal kapcsolatos, élesen bírálja Mario Grech bíborost és annak ekkleziológiai1 téziseit.
Gerhard Müller bíboros arra figyelmeztet, hogy “a katolikus egyház “ellenséges hatalomátvétellel” néz szembe olyan emberek részéről, akik “úgy gondolják, hogy a tanítás olyan, mint egy politikai párt programja”, amelyet szavazatokkal lehet megváltoztatni“.
Egy első kérdésre az egyházmegyei szakaszról, az általa generált kapcsolatokról és a felmerült témákról – LMBT közösség, elváltak és újraházasodottak – a bíboros azt válaszolta, hogy “ennek az ideológiának… az volt a célja, hogy instrumentalizálják a katolikus egyházat az arcán, saját elképzeléseik népszerűsítésére“. Hozzátette, hogy “de valójában mindenki szívesen látott vendég az egyházban, de előbb meg kell bánnia bűneit, és meg kell változtatnia életét Isten parancsolatai szerint“.
A második kérdés a nőkre vonatkozó felhatalmazási igényekre vonatkozik az egyházban, és különösen a nők felszentelésére. A bíboros erre azt válaszolja, hogy “az Egyházban semmi közünk a politikai hatalomhoz”, amelynek “semmi köze az evangéliumhoz és a katolikus egyház tanításához“. Arról nem is beszélve, hogy a nők felszentelésének kérdése véglegesen eldőlt.
A harmadik kérdésre, hogy milyen rendszer áll a zsinat mögött, a válasz eléggé dörgedelmes: “A katolikus egyháznak ez a megszállása Jézus Krisztus egyházának ellenséges hatalomátvétele….. Ebben a rendszerben azt gondolják, hogy a tanítás csak olyan, mint egy politikai párt programja, amelyet a szavazatoknak megfelelően módosíthatnak“.
A harmadik kérdés Mario Grech bíborosnak szól, aki szerint az azonos nemű pároknak és az elvált házasoknak szentelt figyelemnek lehetőséget kell adnia arra, hogy meghallgassák a Szentlelket, aki rajtuk keresztül szól. Müller bíboros úgy látja, hogy “az egyéni tapasztalatot egy szintre helyezik Isten objektív kinyilatkoztatásával“. Frontálisan zárja le a mondandóját: “Hogyan lehetséges, hogy Grech bíboros intelligensebb, mint Jézus Krisztus, ahol a tekintélyét arra használja, hogy relativizáljon, hogy felforgassa Istent?“.
A továbbiakban azzal vádolja a zsinati folyamatot, hogy az egyház hatalomátvételévé válik, és azt állítja, hogy “ha sikerrel járnak, az a katolikus egyház végét jelenti”. És – teszi hozzá – “ellen kell állnunk neki, mint az arianizmus régi eretnekeinek”.
Az instrumentum laborisról szólva, amelyet szakértők – laikusok, szerzetesnővérek, papok és egy érsek – dolgoznak ki, megjegyzi: “Egy másik egyházról álmodnak, amelynek semmi köze a katolikus hithez. … és vissza akarnak élni ezzel a folyamattal a katolikus egyház eltolására, és nem csak egy másik irányba, hanem a katolikus egyház megsemmisítésére“.
A pápára vonatkozó közvetlen kérdésre a bíboros arra szorítkozik, hogy felidézze az egyházban betöltött szerepét. De visszapattan, kommentálva Grech bíboros ekkleziológiai változatát, amely megérdemli, hogy idézzük: “A zsinati ekkleziológia helyes befogadása olyan termékeny folyamatokat aktivál, amelyek olyan forgatókönyveket nyitnak meg, amelyeket még a zsinat sem képzelt el, és amelyekben az Egyházat vezető Lélek cselekedetei nyilvánulnak meg“.
A hitoktatás egykori prefektusa ezután még virulensebben fogalmaz: “Ez Grech bíboros tekintélyéből, saját kinyilatkoztatásából származik neki…. Mindenki tudja, aki a teológia első félévét tanulta: az Egyház és az egyházi hatóságok nem változtathatják meg a Kinyilatkoztatást… hogy új egyházat alapítsanak a dolgok szerint, és aztán használják az összes hivatalt, amely a Szentlélekről beszél“.
“A Szentlélek nem a presbiteriánizmus, vagy az összes ilyen pneumatikus mozgalom útja a katolikus egyházon kívül… Jézus Krisztust helyettesíti. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek Lelke az, amely bevezet bennünket a teljes igazságokba, de egyszer és mindörökké kimondva, Jézus Krisztusban kinyilatkoztatva, és ezért nem csak egy folyamat impulzus, amely végül a Kinyilatkoztatás ellen vezet bennünket; és ezért van egy világos apostoli hitvallásunk.“.
“Csodálkozom azon, hogy mivel Grech bíboros szuperhatóságként mutatja be magát, nem elismert teológus, nincs jelentősége az akadémiai teológiában, és most a katolikus hit új hermeneutikáját mutatja be, csak azért, mert ő a zsinat titkára, amelynek nincs tekintélye az Egyház tanítása felett; és mindezeknek a püspöki zsinatoknak és a folyamatnak nincs tekintélye, semmiképpen sem magisztrális tekintélye.“
Végül arra a kérdésre, hogy a zsinat egy III. vatikáni zsinat előkészítése-e, egy “popkulturális” zsinat létrehozása érdekében, a válasz egyértelmű: “Igen, minden bizonnyal az… azt a benyomást kelti, hogy valóban lehetséges, hogy az Egyház megváltozhat… és hogy a Szentlélek csak egy funkció számukra [a zsinat szervezői]. Ez egy módja annak, hogy aláássák a katolikus hitet és a katolikus egyházat“.
Forrás: fsspx.news
1 Ekkléziológia = egyháztan
Legolvasottabb írások306 times!
