Taylor Marshall amerikai katolikus újságíró és szerző és Rómában élő kollégája, Matt Gaspers a Traditionis Traditores szigorításának terveinek jelenlegi állásáról, amelyek először január 13-án itt kerültek nyilvánosságra, Gaspers Youtube-csatornáján folytatott mintegy egyórás beszélgetésben beszélgettek.
Feltételezik, hogy a 13-án fenntartásokkal átadott tervek, amelyeket azóta más pártok többször is átvettek és megerősítettek, nagyjából pontosan leírják a várható dokumentum tartalmát. A Rómában keringő információk alapján pedig egy igen valószínű megjelenési dátumot adtak meg: Április 3. (a nagyhét hétfője); a “Missale Romanum” apostoli konstitúció 53. évfordulója, amellyel VI. Pál az egyház számára törvénynek nyilvánította (még el sem készült) reformmisekönyvét, és november 30-át (advent 1. vasárnapja) jelölte ki annak hatályba lépésére.
Matt Gaspers a CatholicFamilyNews honlapján 5 pontban foglalta össze a beszélgetés lényeges tartalmát, amely különösen a hagyományos liturgia jogi helyzetére világít rá, és amelyet fordításban közlünk:
A Trienti Zsinat: Ha valaki azt állítja, hogy a katolikus egyházak hagyományos és jóváhagyott szertartásait, amelyeket a szentségek ünnepélyes kiszolgáltatásában általánosan használnak, a papok saját belátásuk szerint szabadon elvethetik vagy megrövidíthetik, vagy az egyház bármely lelkésze új szertartássá változtathatja, az legyen kiutasítva (anatéma).
Forrás: Trienti Zsinat, VII. ülésszak, 1547. március 3., 13. kánon, Denzinger-Hünermann 1613. sz.
IV: Szilárdan kiállok az Egyház apostoli hagyományai, valamint minden törvénye és szokása mellett. Vallom, hogy az Új Törvény szerint valóban és ténylegesen hét szentség van, amelyeket az Úr Jézus Krisztus állított fel, és amelyek szükségesek az emberi nem üdvösségéhez. Megvallom továbbá azokat a szertartásokat, amelyeket az Egyház az említett szentségek ünnepélyes használatához átvett és kötelezővé tett.
Forrás: Iniunctum Nobis 1564. nov. 13-i bulla, Tridenti hitvallás, (D.H. 1863-1864).
IX. Pius pápa: Elismerem és szilárdan tartom az Egyház apostoli hagyományait és minden más szokását és törvényét. Elismerem, hogy az új törvény szerint hét szentség van, amelyeket joggal neveznek így, és amelyeket maga az Úr Jézus Krisztus állított be, mint az üdvösséghez szükségeseket. Ugyancsak vallom azokat a szertartásokat, amelyeket az Egyház az említett szentségek ünnepélyes kiszolgáltatására átvett és kötelezővé tett.
Forrás: I. Vatikáni Zsinat, II. ülésszak, 1870. január 6., Professio Fidei
Aquinói Szent Tamás (az angyali Egyházdoktor): “Ha a hit veszélyben lenne, még egy egyszerű hívőnek is nyilvánosan meg kellene dorgálnia elöljáróját. Még Pál is, aki Péter alárendeltje volt, nyilvánosan megdorgálta őt, amikor közvetlen veszély fenyegette a hitet, és ahogyan Ágoston a Galata 2:11-ről szóló jegyzete megállapítja: “Péter így adott példát a feletteseknek, hogy ha bármikor letérnek a helyes útról, készséggel fogadják el alárendeltjeik dorgálását“.
Forrás: Summa Theologiae II-II, q. 33, a. 4, ad 2, itt angolul
Bellarmin Szent Róbert: “ahogyan jogos lenne ellenállni egy pápának egy fizikai támadás esetén, úgy megengedett ellenállni neki, amikor lelkeket támad meg, vagy egy államot lázadásba hoz, és még inkább, ha az Egyház elpusztítására indulna. Én azt mondom, hogy szabad ellenállni neki azzal, hogy nem hajtjuk végre a parancsait, és elutasítjuk őt. De nem szabad őt elítélni, megbüntetni vagy akár leváltani, mert ő egy felettes, és az is marad.
Forrás: On the Roman Pontiff (ford. Ryan Grant), II. könyv, 29. fejezet; Mediatrix Press, 2016
* * * * *
Ennyit a Gasper honlapjáról. A pápának és az egyház általa kinevezett főpásztorainak való engedelmesség kérdése, amelyet itt tárgyalunk, az elkövetkező évek egyik döntő csataterévé válik. E főpásztorok közül egyre többen mondanak nyilvánosan ellent az átadott hit központi kijelentéseinek, és egyre gyakrabban maga a pápa is kétségeket ébreszt e kijelentésekhez való hűségét illetően – akár tényszerű kijelentésekkel, mint a hírhedt lábjegyzet az “újraházasodott elváltak” áldozáshoz való hozzáféréséről, akár érthetetlen személyi döntésekkel, mint Hollerich bíboros kinevezése a római püspöki szinódus élére.
Miközben Ferenc maga is kritizálja a német zsinatot, vagy egyes esetekben élesen bírálja azt vezető tisztségviselőivel, Hollerich többször is az ott megvitatott tervek (és még messzebbre mutató tervek) támogatójaként lépett fel nyilvánosan.
Hogyan lehetne engedelmeskedni egy olyan pápának,
aki egyszerre állítja a közlekedési lámpákat pirosra és zöldre?
Forrás: summorum-pontificum.de
Kapcsolódó:
Legolvasottabb írások190 times!
