‘Az Újszövetségben rengeteg olyan megközelítés van, amellyel igazolni lehet a nők számára a szentelések megnyitását’.
Egy közismerten LMBT-párti német püspök a közelmúltban a nők “felszentelése” mellett szállt síkra, sőt azt mondta, hogy egy napon női “püspököket” is el tud képzelni.
A Christ & Welt című német magazinban a héten megjelent interjúban Peter Kohlgraf püspök Dorothea Sattler női laikus teológussal együtt azt mondta, hogy “nagyon is el tudna képzelni egy Sattler püspököt, ha ezt az egyetemes egyház jól szabályozná“.
“Az Újszövetségben rengeteg olyan megközelítés van, amellyel igazolni lehet a nők számára a szentelések megnyitását” – mondta Kohlgraf.
“Ha az Újszövetséget nézem, ott van a feltámadás tanúságtétele” – jelentette ki. “Mária Magdolna például, akit még Ferenc pápa is apostolként említ, a tanítványok előtt a feltámadás első tanújaként jelenik meg. Ezt a nyomot kell követni. Egy érv [amit fel lehetne hozni] a páli gondolat: ‘Nincs többé férfi és nő, ti mindannyian egyek vagytok Krisztusban. És vannak az Újszövetségben olyan képletes beszédek [Krisztus] testéről, amelyeket nem a nemek szempontjából határoznak meg“.
A német prelátus ezután kijelentette, hogy az apostoli hagyományból (mind a 12 apostol férfi volt) és a Krisztus vőlegényként való megjelenítéséből származó érvek a kizárólag férfi papság mellett “gyorsan alááshatók“. Azt állította, hogy “az egyház első évtizedeiben nem csak férfiak gyakoroltak tisztségeket és szolgálatokat“.
“Megakadályozzuk a feltámadt Úr hirdetését, ha megmerevedünk a nők [felszentelésének] kérdésében” – mondta Kohlgraf. “A nemek közötti igazságosság hiánya elzárja az utat üzenetünk lényegéhez“.
Kohlgraf állításaival ellentétben azonban a katolikus tanítóhivatal mindig is úgy tartotta, hogy az a tény, hogy Jézus csak férfiakat választott, amikor az utolsó vacsorán a papság szentségét beiktatta, örökre arra kötelezte egyházát, hogy ragaszkodjon a kizárólag férfi papsághoz. II. János Pál pápa 1994-es Ordinatio Sacerdotalis című apostoli levelében megerősítette ezt a tanítást.
Ő [a katolikus egyház] úgy tartja, hogy nagyon alapvető okokból nem megengedett a nők pappá szentelése. Ezek az okok a következők: a Szentírásban feljegyzett példa, miszerint Krisztus csak férfiak közül választotta apostolait; az Egyház állandó gyakorlata, amely Krisztust utánozta abban, hogy csak férfiakat választott; és élő tanítóhivatala, amely következetesen azt vallotta, hogy a nők kizárása a papságból összhangban van Isten tervével az ő Egyháza számára.
János Pál továbbá kijelentette, hogy “az Egyháznak semmiféle felhatalmazása nincs arra, hogy a nőknek pappá szentelést adjon, és hogy ezt az ítéletet az Egyház minden hívőjének véglegesen meg kell tartania“.
Ahogyan P. Josh Johnson az Ascension Presents-től elmagyarázza, Jézus Krisztus a kenyeret és a bort az Eucharisztia szentségének anyagaként rendelte be. Ha valami mást próbálnának szentelni, mint például a tejet és a süteményt, még ha a pap a helyes formát (a szentelés megfelelő szavait) használná is, az átváltoztatás nem történne meg, vagyis a tej és a sütemény nem tudna és nem is válna Krisztus testévé, vérévé, lelkévé és istenségévé.
Ugyanígy Krisztus az utolsó vacsorán a szentelés szentségének ügyeként férfiakat iktatott be, és ha egy nőt próbálnának felszentelni, az ugyanígy nem adná át a szentséget. Ez nem jelenti azt, ahogy Johnson rámutat, hogy a nők valamilyen módon alacsonyabb rendűek lennének a férfiaknál, ahogyan a tej és a sütemény sem alacsonyabb rendű a kenyérnél és a bornál.
Sattler az interjúban Kohlgraf azon döntését kommentálta, hogy a mainzi egyházmegyében egy laikus nőt nevezett ki a generális vikárius képviselőjévé, mondván, hogy “minden esetben, amikor nők vannak az egyházmegye vezetésében vagy regionális szinten, ez erősíti az általános érvet [a női ordináció mellett]“.
A laikus teológus azt állította, hogy a korai egyházban a “diakonisszákra” való utalások bizonyíthatják, hogy a múltban voltak szentséggel felszentelt nők. “A források bizonyítják, hogy a nők már korán diakónusként tevékenykedtek, felnőtt nőket tanítottak katekumenátusban az otthonukban, akiket aztán felnőttként ruhátlanul kereszteltek meg” – jelentette ki. “A nők már régóta végezték ezt a szolgálatot“.
Sattler nem tett különbséget az egyházon belül szolgálatot teljesítő diakonisszák és a szentséggel felszentelt diakónusok, a szentelések első fokozata között. A “diakónus” szó a görög “diákonos” szóból származik, ami “szolgát” jelent. A korai egyházban a nők részt vehettek a kisebb rendekben, és “diakonisszák” lehettek, de a szentségi, kizárólag férfiakból álló diakonátusban nem. Nincs történelmi bizonyíték arra, hogy a nőket valaha is szentségi felszentelésben részesítették volna.
A laikus teológus azt is kijelentette, hogy “II. János Pál levelét [Ordinatio sacerdotalis] nem tartom dogmatikailag végérvényesen kötelező érvényűnek“.
“Nem látok gyors megoldást a nőkérdésre” – zárta Kohlgraf. “De az egyházban is igaz: soha ne mondd, hogy soha”.
Kohlgraf a heterodox zsinati út lelkes támogatója, és ismert az egyházi tanításnak ellentmondó kijelentéseiről. Többször is azt állította, hogy a homoszexualitás nem bűn, és még egy LMBT-párti “queer-érzékeny” szolgálatot is bevezetett az egyházmegyéjében.
2022 szeptemberében, a negyedik általános zsinati közgyűlésen a német püspökök több mint 80 százaléka jóváhagyta a nők “felszentelésére” felszólító szöveget.
Forrás: LifeSiteNews.com
Legolvasottabb írások217 times!
