Az anyaság dicsősége

Nagy vihart kavart Novák Elődék kismama-szépségversenye, illetve a plakátjuk, melynek felirata: „A nők legnagyobb dicsősége az anyaság. A gyermek áldás!” Természetesen a feministák őrjöngenek. Hogyne őrjöngenének, mikor számukra a szülés ellés, a nagycsaládos anya pedig tenyészkanca. De mi van emögött? Miért nézik le ennyire a feministák az anyaságot?

Már az első hullám óta a feminizmus arról szól, hogy a nők olyan dolgokat akarnak csinálni, amilyeneket addig csak férfiak csinálhattak: szavazni, politizálni, egyetemen tanulni, férfiak által végzett foglalkozásokat űzni.

Azt el kell ismernem, hogy vannak olyan foglalkozások, amelyekben nők is jók. Miért ne lehetne egy nő pl. fogorvos? Fontos volt megoldani azt a problémát, hogy vannak intelligens nők, akik nem mennek férjhez, és akkor lehessen valami képességeikhez illő végzettségük és munkájuk, ami a női mivoltukkal is összhangban van.

A probléma a feminizmussal az, hogy a pénzkereső munkát fetisizálta. Nem azt mondta: dolgozzanak azok a nők, akik valamiért szegények nem tudtak férjhez menni és anyává válni. Hanem azt: minden nő dolgozzon, az anya is, és a pénzkereső munka magasabb rendű tevékenység, mint az anyaság és a házimunka.

A feminizmus hatalmas bűne, hogy elhitette gyakorlatilag minden nővel, hogy eljárni dolgozni és pénzt keresni dicsőségesebb dolog, mint gyerekeket nevelni és háztartást vezetni.

Mára eljutottunk odáig, hogy rengeteg nő nem akar gyereket. Ha pedig valaki akar, ő is úgy, hogy pár év babázás után mindenképp vissza akar menni dolgozni, mivel nem bírná elviselni azt a szégyent, hogy nincs munkája.

Manapság nem szégyen az abortusz, a válás, a tudatos gyermektelenség. De az szégyen, ha nem keresek pénzt, hanem az életemet a családomnak szentelem.

Persze, az anyasághoz és a háztartásvezetéshez nem kell diploma. Szülni az állatok is tudnak. Így van. De az anya és háziasszony feladata túlmutat a szülésen. Egy családanya ápolónő, tanár, pszichológus, lakberendező, szakács, cukrász, animátor, énekes, stylist és még sorolhatnám. A háziasszony nem csak mocskot sikál, hanem hangulatot teremt. Az anya nem csak szül, a lényeg utána kezdődik. Az anya ugyanis nevel.

Mi lehetne fontosabb és dicsőségesebb feladat, mint világra hozni és felnevelni a következő nemzedéket? 

A tanárokat mostanában olyan nagy megbecsülés övezi, hogy kevés pénzért annyit foglalkoznak a gyerekekkel. Akkor az anyák miért nem kapnak legalább ugyanannyi megbecsülést? Miért kell felnézni arra, ha valaki más gyerekeivel törődik, és miért csak egy ostoba tenyészkanca, aki a saját gyerekeinek szenteli az életét? Miért csak akkor tudjuk becsülni a gyerekekkel foglalkozást, ha hivatalos állásról van szó, de ha csak simán anya vagy nagymama valaki, azt lenézzük?

Engem nem lehet azzal megszégyeníteni, hogy nincs diplomám és nem dolgozom, mert tudom, mennyire értékes, hogy életet adtam öt gyereknek és nap mint nap azon munkálkodom, hogy boldog, jellemes és művelt felnőttekké cseperedjenek. 

Olyan jó lenne, ha minden nő megértené ezt! Ha minden nő látná, hogy mennyire fontos és dicsőséges feladat az anyaság és a háztartásvezetés! 

Annyira szánalmas, mikor a nők a férfiakkal versenyeznek. Majd elalélnak attól, hogy az első nő, aki… (ide behelyettesítendő valami, amit férfiak már ezer éve megcsináltak). Ez a dicsőség, hogy tudunk valamit, amit a férfiak is? És? Kit érdekel? Azt férfiak megcsinálják. Miért nem azt csináljuk inkább, amit csak mi tudunk: szülni és anyának lenni? 

Igenis fontos reklámozni az anyaságot, amikor mindenhonnan az ömlik, hogy legyél inkább gyermektelen, meg az anyaság milyen szörnyű, és alantas dolog a tanuláshoz és a pénzkeresethez képest. A fejlett világban a gyermekvállalás nem anyagi kérdés, hanem ideológiai. Az anyaságnak nincs értéke, nem vonzó a nők számára. Ezen kellene változtatni. Meg kéne értetni a nőkkel, hogy az, hogy világra hozol és felnevelsz értékes embereket, nagyobb dolog, mintha megnyernéd a Nobel-díjat. Persze dicsőség a tudományos teljesítmény is, de azt a férfiak is meg tudják csinálni, anyák viszont nem tudnak lenni helyettünk.

Forrás: katolikusfeleseg.blogspot.com

Legolvasottabb írások44 times!