„Szívből kívánom XIV. Leó pápának Isten kegyelmét, hogy legyen bátorsága helyrehozni ezt a szentségtörő cselekedetet, amely bemocskolta a jubileumi év szentségét.”
Vatikánváros, 2025. szeptember 10. – Athanasius Schneider püspök határozottan felszólalt a Vatikán által nemrégiben jóváhagyott nemzetközi „LGBTQ+” jubileumi zarándoklat ellen, amelynek „szentségtörésnek” és Isten „kigúnyolásának” nevezte.
A zarándoklat, amely szerepel a Vatikán 2025-ös jubileumi általános naptárában, (Szerk.: amiből utólag törölték az FSSPX augusztus 19-20-21.-i zarándoklatát, melyen kb. 8 ezer hívő, pap, testvér, nővér vett részt) az olaszországi pro-LGBTQ+ egyesület, a Tenda di Gionata [Jonathan sátra], a Global Network of Rainbow Catholics (Szivárványos katolikusok globális hálózata), amely a 2018-as vatikáni ifjúsági zsinaton lobbizott, valamint az amerikai Outreach, amelyet James Martin SJ atya vezet, szervezett.
Szombat délután virális fotók jelentek meg, amelyeken két férfi résztvevő nyíltan fogta egymás kezét a Szent Péter-bazilikában, egyikük egy „F*** the Rules” feliratú hátizsákot vitt. Egy másik képen egy szivárványos pólós fiatal férfi szelfit készített „karomszerű” kezéről, Bernini Baldacchino-ja előtt.
A kétnapos zarándoklaton péntek este virrasztást is tartottak, amelyen egy leszbikus pár mesélte el „szerelmi történetét”, szombat reggel pedig az Olasz Püspöki Konferencia alelnöke celebrálta a szentmisét, és arra buzdította a résztvevőket, hogy legyenek türelmesek, amíg az egyház elismeri az LGBTQ+ életmódot. Több mint ezer ember vett részt az eseményen.
Ebben az exkluzív interjúban Kazahsztán asztanai segédpüspökével beszélgetünk reakciójáról ezekre az eseményekre, XIV. Leó pápa széles körben nyilvánosságra hozott audienciájáról James Martin atyával, valamint a katolikus egyház és a világ számára jelentkező súlyos kockázatokról, ha az egyház elveszítené erkölcsi tekintélyét ilyen kérdésekben.
Schneider püspök továbbá arra kéri XIV. Leó pápát, hogy kövesse II. János Pál pápa példáját, és nyilvánosan ítélje el az LGBTQ+ incidenst a Szent Péter-bazilikában, ismerje el a Vatikán hibáját, hogy ezt megengedte, és alázatosan és őszintén tegyen jóvátételt.
Emellett „lelki bűnözőkként” és „lelkek gyilkosaként” ítéli el azokat a papokat, akik támogatják az LGBTQ+ életmódot, és figyelmezteti őket, hogy Isten felelősségre fogja őket vonni, miközben a hívőket arra buzdítja, hogy buzgón munkálkodjanak a bűn által megtévesztettek megmentésén.
Íme az interjúm Athanasius Schneider püspökkel.
***
Diane Montagna: Szeptember 6. óta terjed a világon egy fotó, amelyen két homoszexuális férfi pimaszul kézen fogva áll a Szent Péter-bazilikában, egyikük hátizsákján a „F*** the Rules” felirat látható, valamint egy másik kép, amelyen egy „szivárványos” pólós fiatal férfi Bernini Baldacchino-ját háttérként felhasználva szelfit készít karomszerű kezéről. A zarándokcsoport valahogy bejutott a bazilikába, és egy „szivárvány” keresztet tartott a magasba; nem tudni, hogy egy ilyen tárgy hogyan juthatott át a biztonsági ellenőrzésen. A zarándoklatot a Vatikán jóváhagyta, mint Ferenc pápa által kihirdetett jubileumi év részét. Excellenciás uram, mi volt az első reakciója, amikor meglátta ezeket a fotókat?
+Athanasius Schneider: Csendes sikoly volt a borzalom, a felháborodás és a szomorúság. Minden igaz hívőnek az egyházban – mind a hívőknek, mind a papoknak –, akik még mindig tiszteletben tartják Isten parancsolatainak érvényességét és komolyan veszik Őt, ezt a provokációt arcra mért pofonként kell érezniük. Úgy gondolom, hogy sok hűséges katolikus és pap egy bizonyos értelemben még mindig megdöbbent ettől a hatalmas csapástól, és időre van szükségük, hogy felépüljenek. A római Szent Péter-bazilikában példátlan eseményre került sor, amelyet Urunk szavai szerint „a szentségben álló pusztító utálatosságnak” lehetne nevezni (vö. Mt 24,15).
Mi a Szent Kapu jelentősége, és hogyan befolyásolja jelentése a szeptember 6-án történt események valóságát?
A jubileumi év és a Szent Kapu egyik alapvető jelentése az, hogy „az embert megtérésre és bűnbánatra vezeti”, ahogy II. János Pál pápa a 2000-es szent év kihirdetéséről szóló bullában kifejtette. Egy másik megkülönböztető jel a búcsú, amely a jubileum egyik alapvető eleme. Ezért a jubileumi év Isten kegyelmének hatékony eszköze, amely segít a hívőknek a bűnbánat szentségének gyümölcsöző befogadásán és a búcsú megszerzésén keresztül valódi előrelépést tenni a szentségben, ami magában foglalja az összes súlyos bűn és erkölcsi rendellenesség tudatos elutasítását. Mert „a súlyos bűnnek való szabad és tudatos átadása […] elválasztja a hívőt az Istennel való kegyelmi élettől, és így kizárja őt abból a szentségből, amelyre hivatott” (II. János Pál, Incarnationis Mysterium, 9).
Azok az LGBTQ+ szervezetek, amelyek híveiket és aktivistáikat összegyűjtötték erre a jubileumi zarándoklatra, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az Egyház ismerje el és legitimálja az úgynevezett melegek jogait, beleértve a homoszexuális cselekményeket és más formájú házasságon kívüli szexuális viselkedést.
A zarándoklat szervezői és résztvevői részéről nem volt jele a bűnbánatnak és az objektíven súlyos homoszexuális bűnök és homoszexuális életmód elutasításának. A Szent Kapun való áthaladás és a jubileumon való részvétel bűnbánat nélkül, miközben nyíltan elutasítják Isten hatodik parancsolatát, a Szent Kapu meggyalázását és Isten és az engedély ajándékának megcsúfolását jelenti.
A szombati eseményben részt vevő csoportok (Jonathan’s Tent [Tenda di Gionata], a Global Network of Rainbow Catholics és az Outreach, amelyet James Martin SJ atya vezet) elutasítják az LGBTQ+ életmódból való megtérés gondolatát, és úgy vélik, hogy itt az ideje, hogy a katolikus egyház elismerje azt. Mit árul el a Vatikán jelenlegi helyzetéről, hogy ezt az eseményt engedélyezték?
Ezzel a Szent Szék felelős hatóságai de facto együttműködtek Isten hatodik parancsolatának, különösen a homoszexuális tevékenységek kifejezett elítélésének érvényességének aláásásában és megkérdőjelezésében. Tétlenül nézték, és hagyták, hogy Istent kigúnyolják, és parancsolatait megvetően félretegyék.
Ön szerint ez az esemény rosszabb volt, mint a Pachamama-botrány?
Teológiai és objektív szempontból a Pachamama tisztelete a Szent Péter-bazilikában rosszabb volt, mint az LGBTQ+ zarándoklat, mert közvetlenül megsértette a Tízparancsolat első parancsolatát, és ezért még az első parancsolatot ellentmondó vagy gúnyoló szörnyű eseménynél is istentelenebb volt. A szodómia és más szexuális erkölcstelenség népszerűsítése egyfajta közvetett bálványimádásnak minősül, míg a Pachamama bálványt kifejezett vallási tisztelettel illették – tömjénnel, fényekkel, gyertyákkal és leborulásokkal. Mindkét eseményt a pápa maga kell nyilvánosan helyrehoznia. Erre sürgősen szükség van, mielőtt túl késő lenne, mert Isten nem hagyja magát megcsúfolni (vö. Gal 6,7).
A Szent Kapun át történő zarándoklat előtt Francesco Savino püspök, az Olasz Püspöki Konferencia alelnöke misét celebrált a római jezsuita templomban, a Gesù-ban. Mindenki részesülhetett a szentáldozásban. Nem előfeltétele-e a szentáldozás vétele, hogy az ember elfogadja az egyház összes tanítását (doktrínáját és erkölcseit)?
Igen, ez minden bizonnyal előfeltétele, ahogyan Isten a Szentírásban Szent Pál tanításán keresztül elrendelte: „Aki nem különbözteti meg a testet, az ítéletet eszik és iszik magára. Ezért sokan közületek gyengék és betegek, és néhányan meghaltak” (1 Kor 11,29-30). Az Egyház kétezer éve változatlanul és egyetemesen tartja ezt a parancsot, és továbbra is fenntartja hivatalos tanításában. A Katekizmus egyértelműen kimondja: „Aki tudatában van annak, hogy halálos bűnt követett el, nem vehet részt az Eucharisztia vételében anélkül, hogy a bűnbocsánat szentségében feloldozást kapott volna” (n. 1415). Továbbá megjegyzi, hogy a Szentírás „a homoszexuális cselekményeket súlyos romlottságként mutatja be, [és] a hagyomány mindig is kijelentette, hogy a homoszexuális cselekmények önmagukban rendellenesek. Ellentétesek a természetes törvénnyel. Elzárják a nemi aktust az élet ajándékától. Nem valódi érzelmi és szexuális kiegészítő jellegből fakadnak. Semmilyen körülmények között nem fogadhatók el” (2357. pont).
Azáltal, hogy engedélyezték az ilyen nyilvános miséket az LGBTQ+ szervezetek számára Rómában, és megengedték nekik, hogy átlépjék a Szent Péter-bazilika Szent Kapuját, a Szentszék hatóságai az egész világ előtt feltűnő ellentmondást mutattak az egyház hivatalos tanítása és gyakorlata között. Ezzel a magas rangú hatóságok gyakorlatilag elutasították azt a tanítást, amelyet kötelesek fenntartani. Ezeknek a mindenki számára nyilvánvaló tényeknek a fényében fel kell tennünk a kérdést: vajon a világ még mindig komolyan veheti-e az egyház hivatalos tanítását?
A „Courage International” szervezet egy apostoli tevékenység, amely az azonos neműek iránt vonzódást érző férfiaknak és nőknek segít abban, hogy a katolikus hit teljességével összhangban szent életet éljenek. Ha a szombati zarándoklatot a Courage szervezte volna, nem lett volna botrány. Mi az üzenete azoknak, akik részt vettek a szombati eseményen, és akiket James Martin atya és az LGBTQ+ mozgalom félrevezet?
Az üzenetem elsősorban együttérzés. Mert amikor valaki tudatosan elutasítja Isten kifejezett parancsát, amely tiltja a érvényes házasságon kívüli szexuális tevékenységet, akkor a legsúlyosabb veszélybe sodorja magát: elveszítheti az örök életet, és örökre a pokolra ítéltetik. Irgalmat kell tanúsítanunk azok iránt, akik a homoszexuális tevékenységek legalizálását támogatják, és bűnbánat nélkül, sőt büszkén ragaszkodnak hozzájuk. Az ilyen emberek iránti igazi szeretet abban áll, hogy gyengéden, de kitartóan felhívjuk őket Isten kinyilatkoztatott akaratának valódi megtérésére. Az ilyen emberek a gonosz szellem, a hazugság atyja, a Sátán által vannak félrevezetve és megtévesztve, és végül boldogtalanok lesznek, még akkor is, ha elnyomják a lelkiismeret hangját.
Nagy buzgalommal kell megmentenünk ezeket a lelkeket, hogy megszabadítsuk őket a mérgező csalásoktól. Azok a papok, akik megerősítik őket homoszexuális tevékenységükben vagy homoszexuális életmódjukban, lelki bűnözők, lelkek gyilkosai, és Isten szigorúan el fogja számoltatni őket, az Ő szavai szerint: „Ember fia, őrt állítottam Izráel házához. Amikor szót hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben. Ha azt mondom a gonosznak: Ó, gonosz, biztosan meghalsz, és te nem szólsz, hogy figyelmeztesd a gonoszt, hogy térjen el útjáról, akkor az a gonosz ember meghal bűnében, de a vérét tőled fogom megkövetelni” (Ez. 33:7-8).
Ezt az eseményt még XIV. Leó pápa megválasztása előtt tervezték. Egyesek azzal érveltek, hogy rosszabb is lehetett volna, ha Ferenc pápa még életben lett volna. Rámutatnak, hogy XIV. Leó pápa szombaton a Szent Péter téren tartott általános jubileumi audienciáján nem fogadta az LGBT+ csoport küldöttségét, és nem is küldött üzenetet a csoportnak.
Ezek az érvek nem meggyőzőek. Ha a pápa fogadta volna az LGBTQ+-párti küldöttséget, az valóban példátlan és botrányos lett volna. Az a tény, hogy XIV. Leó pápa nem okozott ilyen botrányt, semmiképpen sem igazolja, hogy de facto hozzájárult ehhez az eseményhez. Valójában nem lehet ésszerűen feltételezni, hogy naiv volt, mert teljesen előre látható volt, hogy egy pro-LGBTQ+ szervezet, vagy legalábbis néhány tagja, a Szent Kaput és a Szent Péter-bazilikát platformként fogja felhasználni egy olyan ideológia népszerűsítésére, amely nyíltan megveti és elutasítja Isten szent parancsolatában kifejezett egyértelmű akaratát.
James Martin atya néhány nappal az esemény előtt fényképeket terjesztett egy audienciáról, amelyet Leó pápával tartott. Találkoztak-e Ferenc pápa elődei ilyen személyiségekkel? Mi a véleménye erről és más közelmúltbeli audienciákról, például a vitatott dominikánus Lucia Caram nővérrel, aki állítólag támogatja a „meleg házasságot”?
Ferenc pápa pápaságát megelőzően Péter utódai sem fogadták hivatalosan, sem fotózkodtak együtt azokkal, akik szavakkal vagy tettekkel nyíltan elutasították a katolikus egyház tanításait és erkölcsi tanításait. Ezekkel a hivatalos találkozókkal és fényképekkel Leo pápa de facto üzenetet küldött a világnak, hogy nem távolodik el az ő heterodox és botrányos tanításaiktól és viselkedésüktől – különösen mivel a Szentszék utána nem adott magyarázatot, és nem javította ki James Martin atya diadalmas üzeneteit, amelyek a közösségi médiában terjedtek. Van egy közmondás, amely így szól: „Qui tacet consentire videtur” – „Aki hallgat, az egyetért”.
Az egyház hagyományosan nemcsak az igazságot hirdette, hanem aktívan harcolt a tévedések ellen is. Miközben az iszlám tovább terjed a Nyugaton, és Európa egyre inkább eltávolodik a kereszténységtől, mi a kockázat, ha a katolikus egyház átadja erkölcsi tekintélyét ezeknek a lobbiknak és mozgalmaknak?
Szent Péter és utódai, a római pápák, a Szentszékkel együtt, és így a katolikus egyház mint olyan, Krisztustól magától kapta a legfőbb erkölcsi tekintélyt ebben a világban. Ez a tekintély abban áll, hogy az egész világnak – minden nemzet és vallás népének – tanítsa Isten parancsait, vagyis hogy betartsa mindazt, amit Krisztus parancsolt (vö. Mt 28,20).
Amennyiben az Egyház tanító hivatala – a Szentszékben és a katolikus püspökségben – gyengül, homályossá, kétértelművé vagy akár ellentmondásossá válik, az igazságellenesség hatása, minden ideológiai és vallási formájában, elkerülhetetlenül növekedni fog.
Az iszlám ereje egyre vonzóbbá válhat egyesek számára, de az iszlám nem adja és soha nem is adhatja meg az emberi léleknek azt a szükséges lelki erőt, amely Krisztus kegyelmén keresztül belső átalakulást eredményez. Én egy muszlim többségű országban élek, ahol az ortodoxok is erőteljesen jelen vannak; amikor az emberek látják ezeket az eseményeket, a vallási vezetők és a hétköznapi emberek egyaránt azt kérdezik, mi történik a pápával és a Szent Székkel.
Azáltal, hogy ilyen felháborító eseményeket engedélyeznek, a Szentszék hatóságai gyakorlatilag elhallgattatják Krisztus igazságát, Krisztus hangját. Ezért elengedhetetlen, hogy a pápának és a Szentszék hatóságainak az egyház tanításával kapcsolatos szavai hűen megfeleljenek cselekedeteiknek. Hiszen nincs ennél a világon magasabb erkölcsi tekintély, mint Jézus Krisztusé, aki hatalmát a pápa és a püspökség tanítóhivatalára bízta. Micsoda hatalmas felelősség! És micsoda hatalmas jövőbeli felelősségre vonás Krisztus ítélőszéke előtt!
Bár írtam a Vatikán szóvivőjének, Matto Bruninak, hogy a Vatikán kiad-e egy nyilatkozatot, amelyben elismeri, hogy ezt nem lett volna szabad megengedni, és bocsánatot kér a botrányért, nem kaptam választ. Mit gondol, mit árul el ez a hallgatás?
A Szentszék egyfajta patthelyzetben találja magát, és kétféle reakcióval szembesül.
Egyrészt az LGBTQ+ életmód legitimálását támogató szervezetek örvendeztek. Az LGBTQ+ aktivisták felvétele a Szent Év zarándokcsoportjai közé és ünnepélyes belépésük a katolikus vallás szellemi központjába, a Szent Péter-bazilikába üzenetet küldött az egész világnak, hogy a Szentszék elismeri ezeknek a szervezeteknek az elsődleges célját: a homoszexuális tevékenység és más, házasságon kívüli szexuális magatartás jóváhagyását. A világ ezért tapsol XIV. Leó pápának és a Szentszéknek.
Másrészt vannak azok – természetesen katolikusok, de nem katolikusok és más vallások hívei is –, akik továbbra is fenntartják Isten parancsolatainak érvényességét, komolyan veszik Őt, és akik sokkban vannak. A Szent Egyház minden hűséges fia és leánya mélyen megalázva érzi magát. Ez olyan, mintha az Egyház gyermekeinek arcára pirulás ült volna. Szégyelljük magunkat Isten előtt.
Érezhető a Szent Szék részéről egy zavarba ejtő csend, amely hasonlít a bűntudattal teli csendhez, amelyet az követ el, aki rosszat tett.
Ez az esemény a hónap első szombatján történt, azon a napon, amelyen a fatimai Szűzanya különösen kért engesztelést a Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért. Hogyan segíthetnek a hívők orvosolni a történteket?
A kialakult helyzet nem más, mint a Szent Anyaszentegyház nyilvános megalázása Isten parancsolatainak ellenségei szégyentelen örömködése előtt. Mindannyian együttesen kell vezekelnünk Isten házának szentségével és parancsolatainak szentségével szemben elkövetett sértésért. Mi, az Egyház gyermekei – mindenekelőtt a pápa, és különösen azok a papok, akik megengedték, támogatták, sőt igazolták ezt a szörnyűséget – magunkévá kell tennünk Dániel próféta szavait: „Neked, Uram, az igazságosság, nekünk pedig a nyílt szégyen… az árulás miatt, amelyet ellened elkövettek. Nekünk, Uram, nyílt szégyen, királyainknak, fejedelmeinknek és atyáinknak, mert vétkeztünk ellened.” (Dániel 9:7-8)
A 2000-es nagy jubileum alkalmával Róma adott otthont az első World Pride-nak (2000. július 1–9.). II. János Pál pápa nyilvánosan elítélte az eseményt, mondván:
„A római egyház nevében csak mély szomorúságomat tudom kifejezni a 2000-es nagy jubileum megsértése és a keresztény értékek megsértése miatt egy városban, amely a katolikusok szívében világszerte olyan kedves. Az egyház nem hallgathat az igazságról, mert akkor elmulasztaná hűségét Isten Teremtő iránt, és nem segítene megkülönböztetni a jót a rossztól” (KKK, 2358). Ebben a tekintetben csupán azt szeretném felolvasni, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa mond, amely miután megjegyzi, hogy a homoszexuális cselekmények ellentétesek a természet törvényével, így fogalmaz: „A mélyen gyökerező homoszexuális hajlammal rendelkező férfiak és nők száma nem elhanyagolható. Ez a hajlam, amely objektíven rendellenes, a legtöbbjük számára megpróbáltatás. Őket tisztelettel, együttérzéssel és érzékenységgel kell fogadni. Minden, velük szembeni igazságtalan megkülönböztetés jelét el kell kerülni. Ezek az emberek arra hivatottak, hogy életükben Isten akaratát teljesítsék, és ha keresztények, akkor az Úr keresztjének áldozatához egyesítsék azokat a nehézségeket, amelyekkel állapotuk miatt szembesülhetnek” (KKK, 2358. pont) (Angelus, 2000. július 9.).”
Exellenciás uram, milyen üzenetet szeretne küldeni XIV. Leó pápának?
Szeretném XIV. Leó pápát arra kérni, hogy lényegében ismételje meg II. János Pál pápa szavait, és ezzel az egész világ előtt mutassa meg igazi alázatosságát, elismerve a Szentszék hibáját a Szent Péter-bazilikában történt felháborító LGBTQ+ esemény kapcsán. Az alázatosság az igazság iránti bátorság. Ha XIV. Leó pápa nyilvánosan kifejezi sajnálatát, sőt jóvátételt is tesz, semmit sem veszít; ha azonban nem teszi meg, akkor Isten szemében elveszíti valamit – és csak Isten számít. Szívből kívánom XIV. Leó pápának Isten kegyelmét, hogy legyen bátorsága jóvátenni ezt a szentségtörő cselekedetet, amely bemocskolta a jubileumi év szentségét, és hogy teljes őszinteséggel alkalmazza Szent Pál szavait: „Nem riadtam vissza attól, hogy nektek hirdessem Isten teljes tanácsát” (ApCsel 20,26-27).
Exellenciás uram, szeretne még valamit hozzáfűzni?
XIV. Leó pápa nem Ferenc pápa helytartója, hanem Jézus Krisztus helytartója, aki számon fogja kérni tőle az igazság védelmét. Jézus Krisztus célja nem a harmónia volt, különben nem keresztre feszítették volna. Szent Ágoston pedig nagyon harmonikus életet élhetett volna, ha nem harcolt volna korának tévedései ellen, még az egyházon belül sem.
Szentatyánk, XIV. Leó pápa vegye komolyan Urunk következő szavait, amelyeket egyszer Szent Brigitta svéd szenten keresztül mondott egyik elődjének (XI. Gergely pápának):
„Gyökerezd ki, tépd ki és pusztítsd el udvarod minden bűnét! Távolodj el a testi gondolkodású és világi barátok tanácsaitól, és alázatosan kövesd barátaim szellemi tanácsait. Kelj fel, mint egy férfi, és öltözz magabiztosan az erőbe! Kezdj el megreformálni az egyházat, amelyet a saját véremmel vásároltam meg, hogy megreformálódjon és szellemileg visszatérjen eredeti szentségéhez, mert manapság több tiszteletet tanúsítanak egy bordélyház iránt, mint az én szent egyházam iránt. Fiam, hallgass a tanácsomra. Ha engedelmeskedsz nekem abban, amit mondtam neked, irgalmasan fogadlak majd, mint egy szerető apa. Bátran lépj az igazság útjára, és boldogulni fogsz. Ne nézz le arra, aki szeret téged. Ha engedelmeskedsz, irgalmat mutatok irántad, megáldalak, felöltöztetlek és a szent pápa drága pápai jelvényeivel díszítelek. Úgy öltöztetlek magammal, hogy te bennem leszel, én pedig benned, és örökké dicsőítve leszel”
(A Jelenések könyve, IV. könyv, 149. fejezet).
Forrás: Diana Montaga blogja
Legolvasottabb írások10 times!
