„A minden idők és a szentek hite” – mondták – „összeegyeztethetetlen az új, modern egyházzal… Egyszerűen nem létezhetnek egymás mellett.”
Ma már a második e-mail, de mindenképpen megéri.
A transzalpin redemptoristák – hivatalos nevükön a Legszentebb Megváltó Fiai Kongregációja – erőteljes nyílt levelet tettek közzé, amelyben elítélik a posztkonciliáris „szinodális egyházat”, és kijelentik, hogy tévedtek, amikor „hitték, hogy lehetséges a hagyomány hű gyermekeként élni a modern egyház struktúrái között”.
A Transalpini Redemptoristákat 1987-ben alapították Marcel Lefebvre érsek áldásával. Az alapító, Michael Mary atya Lefebvre-től kapta szent rendjét. A közösség sok éven át jó viszonyban volt az SSPX-szel, mígnem 2012-ben a közösség többsége kibékült a Vatikánnal.
A közel 30 tagú „The Sons” közösség Skóciában, az Egyesült Államokban és Új-Zélandon működött. Az elmúlt években feszült viszonyban voltak az új-zélandi Christchurch-i egyházmegye püspökével, aki 2024-ben kiutasította őket az egyházmegyéből.
Ez a kibékülés az Ecclesia Dei és a Summorum Pontificum idealista projektjeinek részeként történt, amelyek a tradicionalistáknak helyet ígértek abban, amit Fellay püspök „állatkertnek” nevezett:
„A [vatikáni tisztviselők] szemléletmódja a pluralizmus. Gondolkodásuk nagyjából így hangzik: „Ó, nézzétek, ha vannak progresszív emberek, akik butaságokat csinálnak a Egyház tagjaként, akkor azoknak is kell egy hely, akik szeretik a hagyományokat – egy hely ennek a cirkusznak, ennek az állatkertnek a közepén, egy hely a dinoszauruszoknak és az őskori állatoknak” – ez a mi helyünk (!).
„De maradjatok csak az állatkerti ketrecetekben” – fogják tanítani nekünk –, „megkaphatjátok a táplálékaitokat – a régi misét; az a dinoszauruszoké, de csak a dinoszauruszoké. Ne adjátok azt a táplálékot a többi állatkerti állatnak; megölnék őket!”1
Valóban, alig néhány hónappal ezelőtt Diana Montagna nyilvánosságra hozott néhány robbanásszerű dokumentumot, amelyek megerősítették, amit a „szabad dinoszauruszok” évtizedek óta mondtak: hogy a hagyományos liturgia engedélyezése a új II. Vatikáni zsinat vallása elleni ellenállás megnyugtatására, semlegesítésére és felszívására szolgált.
Ezért mondta Lefebvre 1989-ben:
„Maradni az egyházon belül, vagy beilleszkedni az egyházba – mit jelent ez? Először is, melyik egyházról beszélünk? Ha a zsinati egyházra gondolunk, akkor mi, akik húsz éve küzdünk a zsinat ellen, mert a katolikus egyházat akarjuk, újra be kellene lépnünk ebbe a zsinati egyházba, hogy állítólag katolikusabbá tegyük. Ez teljes illúzió. Nem az alattvalók teszik a feljebbvalókat, hanem a feljebbvalók teszik az alattvalókat.”
A redemptoristák nyílt levele jelentős csapást mér erre az illúzióra – és biztató látni, hogy „a Fiak” ezt elismerik nyilatkozatukban.
Levelük sok katolikusnak ad bátorságot, akik a posztkonciliáris korszakban is megpróbálták megőrizni hitüket. A legszembetűnőbb pillanatok közé tartoznak a következők:
- „Akárcsak ti, mi is sok éven át nagy reményeket tápláltunk. Hittük, hogy lehetséges a hagyomány hű gyermekeként élni a modern egyház struktúrái között. Hittük, hogy hitünk régi és gyönyörű hagyományai, különösen a latin mise, jogosan visszatérnek hozzánk. Ez reményt adott nekünk, különösen XVI. Benedek idején. Biztosan vártuk, hogy szabadon gyakorolhatjuk atyáink hitét az egyházban. Nem tudtuk, mennyire tévedtünk!”
- „Évekig tartó próbák és tapasztalatok után sajnálatos következtetésre jutottunk, hogy a hagyományos katolikus hit, az örök és a szentek hite összeegyeztethetetlen az új, modern Egyházzal, a II. Vatikáni Zsinat gyümölcsével. Egyszerűen nem létezhetnek egymás mellett egy testben.”
- „Ez a levél mindazokhoz szól, akik érzik, hogy valami nagyon nincs rendben az Egyházban, vagy akik úgy gondolják, hogy az új Egyház és a változatlan hit békésen létezhet egymás mellett. Sajnos! Hadd mondjuk el a szomorú igazságot, hogy tapasztalataink egyértelműen azt mutatják, hogy ez lehetetlen. Ez az új egyház biztosan sokkolná mindazokat a szent pápákat, akik újra és újra kijelentették, hogy a vallási indiferentizmus nagyon nagy gonoszság, amely teljesen összeegyeztethetetlen a katolikus hittel.”
- „Elutasítjuk a szinodális egyházat, mint az isteni alapítású katolikus egyháztól eltérőt.”
- Elutasítjuk azokat, akik új emberimádattal támadják vagy aláássák az egyház dogmáit, erkölcseit, szentségeit vagy fegyelmét.
A nyilatkozat nyíltan kijelenti, hogy „amikor egy felettes eltér a Krisztus Király iránti engedelmességétől, parancsa már nem Krisztus karja, hanem egy ember gesztusa (S.T., IIa IIæ, q. 104, a. 5).” Ez a legitim hatalom hiányára utaló javaslat a levél bevezetőjében is megjelenik, a következő szavakkal:
„A hierarchia megszakította a parancsnoki láncot, ami emberivé és szellemileg érvénytelenné teszi.”
A jövőben Michael Mary atya és közössége jelentős akadályokkal, rágalmazásokkal és üldöztetésekkel fog szembesülni – és az előttük álló út nem egyértelmű.
Tartsuk őket imáinkban, köszönjük nekik és a Jóistennek ezt az erős nyilatkozatot, és nyújtsunk nekik támogatást és befogadást itt a hidegben.
Nyílt levél a katolikus püspökökhöz, papokhoz, szerzetesekhez és hívőkhöz
Kedves katolikus lelkek!
Most zártuk le általános káptalanunkat, ahol megvizsgáltuk kongregációnkat és annak hivatását az egyházban és a új-zélandi Christchurch-i egyházmegyében, ahol a püspök elrendelte annak kizárását.
A mellékelt levél kifejezi kongregációnk meggyőződését.
Ez nem egy könnyedén vállalt feladat. Megfontoltuk a hierarchia által ellenünk alkalmazható lehetséges büntetések sorát – amelyek mindegyike mentálisan valóban félelmetes, de megerősít minket az a tudat, hogy a hierarchia megszakította a parancsnoki láncot, ami emberivé és lelkileg érvénytelenné teszi. De amikor Urunk becsülete forog kockán, a hallgatás árulásnak minősül. Ezért remegő szívvel, de szilárd meggyőződéssel vállaljuk ezt a munkát, csak Jézus Krisztus szent nevét és menyasszonya, az Egyház tisztaságát kívánva megvédeni.
„Mindenki tehát, aki engem az emberek előtt vall, én is vallom őt az én Atyám előtt, aki a mennyekben van. Aki pedig engem az emberek előtt tagad, én is tagadom őt az én Atyám előtt, aki a mennyekben van.” (Máté 10:32)
A LEGSZENTEBB VÁLTÓ FIÚK KÖZÖSSÉGE
TRANSALPINE REDEMPTORISTS
Nyílt levél a katolikus püspökökhöz, papokhoz, szerzetesekhez és hívőkhöz
a Legszentebb Megváltó Fiai Kongregáció
általános káptalanától
Papa Stronsay-ben, Skóciában
Szent Teréz a Gyermek Jézusról, október 3. – Szent Gerard Majella, 2025. október 16.
Kedves Hívők!
Éljünk Jézusban, a mi szeretetünkben, és Máriában, a mi reményünkben!
Nehéz szívvel és nagy szomorúsággal írunk nektek. Ami összeköt minket, az a Szent Anyánk, a katolikus egyház és Jézus Krisztus menyasszonya iránti nagy szeretetünk, akikért a vértanúk vérüket ontották és a szentek életüket adták. Ez a szeretet késztet minket arra, hogy kifejezzünk egy nehéz, de elengedhetetlen igazságot. (Lk 12,4-9)
Akárcsak ti, mi is sok éven át nagy reményt tápláltunk. Hittük, hogy lehetséges a hagyomány hű gyermekeként élni a modern Egyház struktúrái között. Hittük, hogy hitünk régi és gyönyörű hagyományai, különösen a latin mise, jogosan visszatérnek hozzánk. Ez reményt adott nekünk, különösen XVI. Benedek idején. Biztosan vártuk, hogy szabadon gyakorolhatjuk atyáink hitét az Egyházban. Nem tudtuk, mennyire tévedtünk!
Évekig tartó próbatételek és tapasztalatok után sajnálatos következtetésre jutottunk, hogy a hagyományos katolikus hit, az örök és a szentek hite összeegyeztethetetlen az új, modern Egyházzal, a II. Vatikáni Zsinat gyümölcsével. Egyszerűen nem tudnak egy testben létezni.
Mivel mélyen tiszteljük és becsüljük a hagyományos latin misét, és nem tudunk lemondani a szentek és a századok szentmiséjéről, ez az új egyház nem akar minket. Hűségünk miatt makacsnak, nehéznek és lázadónak tartanak minket; végtelenül keserűen rágalmaznak és hazudnak rólunk.
Ez a levél mindazokhoz szól, akik érzik, hogy valami nagyon nincs rendben az egyházban, vagy akik úgy gondolják, hogy az új egyház és a változatlan hit békésen létezhet egymás mellett. Sajnos! Engedjék meg, hogy kimondjuk a szomorú igazságot, hogy tapasztalataink egyértelműen azt mutatják, hogy ez lehetetlen. Ez az új egyház biztosan sokkolná mindazokat a szent pápákat, akik újra és újra kijelentették, hogy a vallási indiferentizmus nagyon nagy gonoszság, amely teljesen összeegyeztethetetlen a katolikus hittel.
Mondjuk nektek, hogy nem fogunk hallgatással bűnrészesek lenni az egyház folyamatos rombolásában. Valamikor ki kell állnunk, és mi lehetne erre alkalmasabb időpont, mint most? 17 évig, mint az Egyház struktúráin belüli közösség, folyamatosan elszigeteltek és zaklattak minket. Különösen az elmúlt években a christchurchi püspök a föld söpredékévé, a szemétévé tett minket. Számos rendeletével és Rómához fordulásával arra törekedett, hogy szerzeteseinket kiűzze a egyházmegyéből. Azt akarja, hogy tizenöt helyi hivatású szerzetes örökre száműzetésben éljen családjától és szülőföldjétől. Most mondjuk nektek, hogy a magasabb kötelesség tiltja ezt. Amíg csak egy lélek is kéri tőlünk a szentmisét, a szentségeket vagy lelki segítséget, Isten kegyelmével nem hagyjuk cserben. A Jó Pásztor arra buzdít minket, hogy életünket adjuk az ő juhaiért, és távol tartsuk az éhes farkast. Ez a mi kötelességünk a szeretetben, a teológiában és a kánonjogban.
Miért? Mert a parancsnoki lánc megszakadt. A hatalom az egyházban szolgálati jellegű (Urunknak szolgál), nem abszolút (azt tesz, amit akar): kötelez minket, mert maga is Krisztushoz, a hit letéteményéhez, az állandó tanítóhivatalhoz kötődik. Amikor egy felettes eltér a Krisztus Király iránti engedelmességétől, parancsa már nem Krisztus karja, hanem egy ember gesztusa. (S.T., IIa IIæ, q. 104, a. 5) Ezek az egyháziak engedetlenek Istennek. És miután megtörték Isten parancsnoki láncát, megpróbálják a vallási engedelmességet olyan ügyekben hivatkozni, amelyek kimerítik az egyházat, és elveszik a szentmisét. Tolle Missam, Tolle Ecclesiam – Vedd el a misét, és elpusztítod az egyházat (Luther). Nem! Az ember előtt Istennek kell engedelmeskednünk.
Ezért, erőnkkel és teljes szívünkkel ragaszkodva mély közösségünkhöz Szent Anyánk, az Egyház iránt, kötelességünk Urunk, Jézus Krisztus és a lelkek iránt megköveteli, hogy:
-
- Elutasítjuk az Amoris Laetitia-t, amely megengedi a szentáldozást a bűnben élő pároknak.
- Elutasítjuk a Traditionis Custodes misét és a katolikusokat üldöző rendelkezéseit.
- Elutasítjuk a Fiducia Supplicans-t, amely megengedi az azonos nemű párok megáldását.
- Elutasítjuk az „Emberi testvériségről szóló dokumentumot”, amely kijelenti, hogy Isten minden vallást akar.
- Elutasítjuk a „testvér egyházak” és a „részleges közösség” hamis teológiáját.
- Elutasítjuk a hamis pásztorokat, akik diadalmasan vitték fel a Pachamama bálványt a Szent Péter-bazilikába.
- Elutasítjuk Ferenc pápát, aki bocsánatot kért a hősies katolikusért, aki azt a bálványt a Tiberisbe dobta.
- Elutasítjuk a vallási közöny csapását Új-Zélandon és az egész egyházban.
- Elutasítjuk az új-zélandi püspökök cselekedeteit, akik gyáván behódolva a Covid-19 elnyomásnak, bezárják a templomokat és megtagadják a szentségeket.
- Elutasítjuk a christchurchi püspököt, aki hamvazószerdán a christchurchi anglikán püspöktől kapta meg a hamvakat.
- Elutasítjuk a gyermekek megrontását és a gonosz kateketikai programok által az ártatlanoknak okozott botrányt.
- Elutasítjuk Ferenc tanítását, miszerint minden vallás olyan, mint a különböző nyelvek, és azt a kérdést, hogy „Az én Istenem fontosabb-e a tiédnél?”.
- Elutasítjuk azoknak a püspököknek a hallgatását, akik nem emeltek szót a hit elárulása ellen.
- Elutasítjuk a zsinati egyházat, mint az isteni alapítású katolikus egyháztól eltérő intézményt.
- Elutasítjuk szent anyánk, az egyház folyamatos rombolását és megalázását.
- Elutasítjuk azokat, akik új emberimádattal támadják vagy aláássák az egyház dogmáit, erkölcseit, szentségeit vagy fegyelmét.
Mindenkinek, aki ezt olvassa: Meddig fog ez a nonszensz folytatódni?
Bármi is legyen az ára számunkra, az apostollal együtt azt kell mondanunk: Anathema!
„De ha mi, vagy egy angyal a mennyből hirdet nektek más evangéliumot, mint amit mi hirdettünk nektek, legyen átkozott. Ahogy korábban mondtuk, most is azt mondom: ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit elfogadtatok, legyen átkozott.” (Gal 1,8-9)
Ne hallgassatok! Védjétek meg atyáink hitét!
„Bár minden nemzet engedelmeskedik Antiochus királynak, hogy mindenki eltávolodjon atyja törvényétől és elfogadja parancsait, én, fiaim és testvéreim engedelmeskedni fogunk atyáink törvényének.” (1 Makkabeusok 2:19-20)
„Éppen ellenkezőleg, meg van írva (ApCsel 5:29): Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek. Néha azonban a feljebbvaló parancsai ellentétesek Isten akaratával. Ezért nem kell mindenben engedelmeskedni a feljebbvalóknak.” – Szent Tamás Aquinói (S.T., IIa IIæ, q. 104, a. 5)
Expecta Dominum, Viriliter Age et Confortetur cor tuum.
Várj az Úrra, légy férfias, és bátorságod legyen a szívedben. (Zsoltárok 26:14)
Gaude, Maria Virgo… Örülj, Szűz Mária, te egyedül győzted le az egész világon minden eretnekséget.
Fr Michael Mary. F.SS.R.
Fr Anthony Mary, F.SS.R.
Br Nicodemus Mary, F.SS.R.
Br Paul Mary, F.SS.R.
Br Dominic Mary, F.SS.R.
Fr Magdala Maria, F.SS.R.
Fr Martin Mary, F.SS.R.
Br Xavier Maria, F.SS.R.
Alfonso Maria testvér, F.SS.R.
Seelos Maria atya, F.SS.R.
Celestine Maria atya, F.SS.R.
Raphael Maria testvér, F.SS.R.
Maksymilian Maria testvér, F.SS.R.
Charles-Marie testvér, F.SS.R.
Damasus Maria testvér, F.SS.R.
Bogumił Maria testvér, F.SS.R.
Francisco Maria testvér, F.SS.R.
Ernest Maria testvér, F.SS.R.
Hyacinth Maria testvér, F.SS.R.
Gabriel Maria testvér, F.SS.R.
Dysmas testvér
George Marie testvér
Ignatius Maria testvér
Aloysius Maria testvér
Zacchaeus Maria testvér
Gerardo testvér
William testvér
Forrás:Wm Review
Legolvasottabb írások17 times!
