Törökország déli részén, Topraktepe helyszínén egy kutatócsoport öt elszenesedett kenyérdarabot talált, amelyek vallási feliratokkal és képekkel voltak ellátva. Az egyik Krisztust ábrázolja, amint búzát vet, görög nyelvű felirattal, míg a többi több máltai keresztet tartalmaz.
A felfedezésre Topraktepe-ben került sor, egy olyan lelőhelyen, amelyet az ókori bizánci Irenopolis városaként azonosítottak, és amely a mai török Karaman tartományban, Anatóliában található. A régészek öt elszenesedett kenyeret találtak, amelyek szakértők szerint a 7. vagy 8. században egy elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó vidéki keresztény közösség liturgikus ünnepségein használhatták.
„Ezek a több mint 1 300 éves kenyerek új fényt vetnek a bizánci élet egy izgalmas fejezetére. Bizonyítják, hogy a hit túlmutatott az imákon és szertartásokon, és olyan tárgyakban nyilvánult meg, amelyek spirituális jelentést adtak egy alapvető emberi szükségletnek: a kenyérnek” – magyarázta az ásatások egyik résztvevője.
A kutatók szerint a kenyerek egy valószínűleg háztartási eredetű tűznek köszönhetően maradtak fenn, amely hirtelen megégette őket, megőrizve alakjukat és díszítésüket. A Posta újság szerint a tartományi hatóságok a leletet „az eddigi legjobban megőrzött példának” nevezték Anatóliában.
A Topraktepe lelőhelyen korábban már találtak nekropoliszok, sziklába vájt kamrák és erődítmények maradványait, de kevés tárgy tükrözte ilyen közvetlenül a lakók mindennapi vallásosságát. „Ezt a leletet a bőség és a munka szimbolikus értékének bizonyítékaként értelmezik a korszak szellemiségében” – tette hozzá a Star által idézett hivatalos nyilatkozat.
Ahogy az Anatolian Archaeology rámutat, ezek a leletek „közvetlen anyagi bizonyítékot nyújtanak a tartományi keresztény gyakorlatokról, amelyek írásos forrásokon kívül ritkán hozzáférhetők. Ez az eredmény különösen érdekesvé teszi a lelőhelyet a bizánci kereszténység helyi és tartományi megnyilvánulásainak tanulmányozása szempontjából.”
A tudósok hangsúlyozták, hogy ez a vidéki bizonyíték eltér a konstantinápolyi városi istentiszteleti formáktól, és azt mutatja, hogy a paraszti vallásosság szorosan összefonódott a mezőgazdasággal. A kereskedelmi útvonalak mentén fekvő Irenopolis a mezőgazdaságra és a pásztorkodásra támaszkodott, ezért Krisztus mint vető ábrázolása hűen tükrözte ennek a keresztény közösségnek az életét és szellemét.
A La Vanguardia szerint a kutatók a feliratot János evangéliumának (6:35) egy részéhez kapcsolják: „Én vagyok az élet kenyere.” Így ez a felfedezés új régészeti kontextust ad a keresztény hit egyik legmélyebb metaforájához.
A régészcsapat kémiai és botanikai elemzéseket tervez, hogy meghatározza, milyen gabonaféléket és kovászt használtak a kenyér elkészítéséhez. Arra is kíváncsiak, hogy ez liturgiában használt eucharisztiás kenyér volt-e, vagy a hívőknek osztott áldott kenyér.
Nem szabad elfelejteni, hogy a keleti kereszténység a legtöbb templomban és szertartáson kovászos kenyeret használ, nem pedig kovásztalan kenyeret. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az antidoron kenyeret, amelyet megáldottak, de nem szenteltek fel, a mise végén osztották szét a hívőknek, ahogyan azt ma is néha teszik az áldott kenyérrel.
Ezenkívül remélik, hogy megtalálják a közeli kápolnát, ahol a kenyereket használat előtt tárolták. „A 7. és 8. századi eucharisztikus kenyér fennmaradása rendkívül ritka, ezért a Topraktepe-i kenyerek egyedülálló betekintést nyújtanak a primitív keresztény istentiszteletbe” – állapította meg a kutatócsoport.
Egy másik, egyértelműen ilyen célra tervezett kenyér, máltai keresztekkel
Forrás: fsspx.news
Legolvasottabb írások4 times!
