“Igazság és jog a Te trónusod alapja” (Zsolt 88, 15)
Az angyalok teremtésük pillanatában már rendelkeztek minden tudással Istenről, magukról, a többiekről, a helyükről. Egy kész hierarchikus rendbe, teljes „fegyverzetben” lettek belehelyezve létük első pillanatában. E rendben betöltött helyük megfelelt a teremtés révén kapott tökéletességeik fokának: helyzetük tehát megfelel az igazságnak, mert a rend a Teremtő akaratának, az Igazságnak megnyilvánulása. A rend hatalmat is jelent a hierarchikusan alá- és fölérendeltek viszonylatában, ez az angyalok esetében a szeretet hatalma, mert „a szeretet a tökéletesség köteléke”.
Ezt a szigorú hierarchikus rendet megőrizték a bukott angyalok is. Elsőre ez talán nem magától értetődő, mert ha a Sátán bukásának oka a gőg volt, logikusnak tűnne, hogy a gonosz szellemek gőgje a Sátán hatalma ellen is fellázadjon. De mégsem így történt. Talán a bűnnek azon sajátossága miatt, amely az azt elkövetőt szolgájává teszi a bűnnek. De oka lehet az is, hogy bár eltűnt létükből az akarat az Isteni Igazságnak való megfelelésre, de a teremtésüktől fogva köztük fennálló objektív különbségek megmaradtak. Mindenesetre mondhatjuk, hogy igazán “legalista” módon szerveződnek és működnek a gonosz lelkek: alá- és fölérendeltség van közöttük, a hierarchikus rend pedig hatalmat és jogot jelent az alul lévők felett. Ha eltűnik az igazság, mint rendező elv, csak a puszta hatalom marad, ami öncélú és pusztító, és a szeretet köteléke helyett a félelem és a gyűlölet határozza meg: Isten, ember és egymás iránti tökéletes gyűlölet. Ez magyarázhatja exorcisták azon tapasztalatait, hogy a ranglétrán alacsonyabban lévő démonok rettegnek a felettük lévőtől.
Az angyalok harmada bukott el, „zuhant le az égből”, vezetőjükkel, a „fényt hozónak” nevezett legfényesebb angyallal. De abból, hogy a legmagasabb tökéletességi fokú angyal volt a bukottak vezére, ennek ellenére mégis csak az angyalok kisebb része bukott el, következtethetünk arra, hogy a bukást okozó lázadás nem hierarchikus alapon történt – pedig valójában erre számíthatnánk a gonosz lelkek “legalizmusa” alapján. Hiszen, különben minden alárendelt angyalnak fel kellett volna lázadnia.
Az angyalok többsége tehát a teremtésük pillanatától kijelölt szükségszerű helyük és függéseik ellenére, azzal szemben döntött Isten mellett. Tovább élezve a dolgot: az igazság mellett döntöttek az objektív igazságnak megfelelő, Isten által rendelt hierarchikus helyzetüknek megfelelő cselekvés helyett, amikor nem követték „elöljárójukat”. Pedig az angyaloknál, a tiszta szellemi lényeknél egyetlen teremtmény sem tudhatja jobban, hogy a rend, az abban betöltött helyük, függéseik objektív megalapozottságúak, Isten akarata szerintiek.
Egyvalami írhatta felül az igazságból fakadó rendet: Isten igazságához való ragaszkodás, ami ennek az objektív rendnek alapja. Az isteni akaratban gyökerező rend, és az annak fenntartására rendelt hatalom az Igazság elvetése miatt perverzzé, öncélúvá válik, a saját fennmaradását és dicsőségét szolgálja Isten dicsősége helyett. Márpedig az igazság szükségessé teszi az Isten dicsőségéhez való ragaszkodást.
Vajon egyszerűbb lehetett az alárendelt angyaloknak a közvetlen vagy legfelsőbb elöljárójuk ellen dönteni az igazság mellett, mint az embereknek?
Az ószövetségi kinyilatkoztatás őrei, a Vörös tengeren átkelt és fogságból megmenekült, a negyvenéves pusztai vándorlást túlélő és megmenekülő, a babiloni fogságot túlélő szent maradék leszármazottjai, a főpapok, Krisztus első eljövetelkor az isteni Igazsággal szembefordulva pervertálták hatalmukat, mert nem ismerték fel látogatásuk idejét. Ezért a nép elvesztette az intézményes támogatást a döntés pillanatában: maguknak kellett dönteni meglévő tudásuk, hitük alapján a Messiás elfogadásáról vagy elutasításáról, miközben az isteni akaratból eredő papság kísértéssé vált az Igazság elleni döntésre. A főpapokat követő, azok hatalmának objektív megalapozottságát helyesen, de annak jóságát hamisan feltételező emberek elbuktak. Mert a vőlegény akkor érkezett, amikor nem számítottak rá, nem volt lámpásukban olaj, ami megvilágosíthatta volna előttük az utat.
Az angyalok bukásakor az isteni akaratból fakadó angyali hierarchia nem segítette az angyalok helyes döntését. Az Igazság melletti döntésükben az angyaloknak dönteniük kellett e rend ellen.
Krisztus első eljövetelkor az isteni akaratból fakadó legitim főpapság nem segítette az Isten melletti döntést, hanem kísértéssé vált az Istennel szembeni döntésre. A Krisztus mellett döntőknek dönteniük kellett e rend ellen.
Krisztus második eljövetelekor senki sem tudja majd az objektív, nyilvánvaló és abszolút igazságot tagadni vagy ellenállni neki. Igazságosnak tűnik ezért, hogy a második eljövetel előtt legyen egy utolsó nagy próbatétel, és ez hasonló legyen a korábbi nagy próbatételekhez. Jogos és igazságos, hogy mindenki magára maradjon a lámpásával a benne lévő olajjal, vagy annak hiányával, amikor az Isten dicsőségére és a nép üdvösségének szolgálatára rendeltek önmagukért használják a hatalmat, ezáltal Isten választott népének kísértésül szolgálnak az Igazság elleni döntésre.
Mert ez az igazi sátáni legalizmus, ami ellen nekünk is döntenünk kell.
“Ahol hiányzik a parancsoló hatalom, vagy ahol a törvényt az értelemmel, az örökkévaló törvénnyel vagy Isten valamelyik rendeletével ellentétesen hozták, ott engedelmeskedni törvénytelen, nehogy az embernek engedelmeskedve engedetlenné váljunk Isten iránt.” (XIII. Leó pápa: Libertas Praestantissimum)
Forrás: invocabo.wordpress.com
Legolvasottabb írások768 times!
