VATIKÁNVÁROS (LifeSiteNews) – Ferenc pápa ma megerősítette a hagyományos latin misére vonatkozó korlátozásokat, kijelentve, hogy a püspökök nem mentesíthetik a papokat a pápa 2021-es Traditionis custodes dokumentumától, mivel ez a hatalom a Szentszéknek van fenntartva.

Az új dokumentumot Ferenc pápa megerősítette és Roche bíboros aláírta.

Ferenc lépése egy rezcriptumon keresztül történt, amelyet az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció (ma már Dikasztérium) vatikáni prefektusa, Arthur Roche bíboros február 21-én adott ki.

A Roche-val való előző napi találkozó során Ferenc megerősítette, hogy a Traditionis custodes értelmében bizonyos felmentések nem a helyi püspök előjoga alá tartoznak, hanem “különleges módon az Apostoli Szentszéknek vannak fenntartva”.

Ezek közé tartoznak:

• Egy plébániatemplom használata a hagyományos mise celebrálására az 1962-es Missale Romanumot használva.
• Egy új személyes plébánia felállítása a hagyományos mise celebrálására az 1962-es Missale Romanumot használva
• A Traditionis custodes kiadása (2021. július 16.) után felszentelt papoknak engedélyezni az 1962-es Missale Romanum használatát.

A Roche által aláírt reszkriptum kimondja, hogy a Traditionis custodes 7. cikkének rendelkezései alapján a CDW “a Szentszék hatáskörét gyakorolja a fent említett esetekben, felügyelve a rendelkezések betartását“.

Ha egy egyházmegyés püspök már adott felmentést ilyen esetekre az egyházmegyéjében, a CDW elrendelte, hogy most közölje ezeket az adatokat a Vatikánnal, ami után Roche Kongregációja “értékeli az egyes eseteket“.

2021. december 2021 A pápa által megerősített responzum

A Traditionis custodes és Roche ezt követő Responsa kiadását követően néhány egyházmegyés püspök a 87. kánon 1. §-ára hivatkozott annak érdekében, hogy engedélyezze a plébániatemplomban a hagyományos szentmisét, mivel a pápai dokumentum értelmében ez tilos volt. A 87. kánon alkalmazásával a püspök eltekinthet “az egyetemes és különös fegyelmi törvényektől” az egyházmegyéjében élő hívek számára, ha úgy ítéli meg, hogy “ez hozzájárul lelki javukhoz“.

A 2021-es responzórium azzal védekezve, hogy miért írták elő a plébániatemplom használatának tilalmát a Traditionis Custodesban, a következőket állapította meg: “A plébániatemplom kizárása azt hivatott megerősíteni, hogy az Eucharisztia korábbi rítus szerinti ünneplése, mint ezekre a csoportokra korlátozott engedmény, nem része a plébániai közösség rendes életének“.

A responzum értelmében az egyházmegyés püspöknek “kérnie” kell, hogy a plébániatemplomot használhassák, “csak akkor, ha megállapítást nyer, hogy más templom, oratórium vagy kápolna használata lehetetlen. Ennek a lehetetlenségnek a felmérését a legnagyobb körültekintéssel kell elvégezni“.

Ez a kérdés az elmúlt hetekben vitás kérdéssé vált, mivel Roche megpróbált érvényt szerezni akaratának, és világszerte leveleket küldött azoknak a püspököknek, akik éltek a 87. kánonnal, és tájékoztatta őket, hogy nem tehetik ezt meg.

A Dr. Peter Kwasniewski liturgikus által feltárt levelekben Roche azzal érvelt, hogy mind a Traditionis Custodes, mind a saját Responsa kivette ezt az engedélyt a püspököktől azzal, hogy az ilyen felmentést csak a Szentszéknek tartja fenn.

Az egyházjogászok azonban azzal érveltek, hogy az ilyen kijelentéseknek nincs alapja az Egyház kánonjogában. Egy nemrégiben megjelent könyvében Fr. Réginald-Marie Rivoire azt írja, hogy egy ilyen lépés “nemcsak indokolatlanul korlátozza a helyi ordináriusok jogkörét, és saját magát helyettesíti az utóbbiak helyébe annak megítélésében, hogy mi az igaz ügy és mi nem, hanem kevés tiszteletet mutat a hívek alapvető joga iránt is, hogy saját rítusukat és lelkiségüket kövessék“.

Egy kánonjogász névtelensége mellett beszélve nemrégiben a LifeSite-nak elmondta, hogy:

mivel a Responsa ad dubia nem in forma specifica került jóváhagyásra, nem jogszabályok, és csak annyiban lehet tekintélyük, amennyiben a Traditionis custodes (TC) rendelkezéseit értelmezik. Roche legutóbbi levelében említett pontok a következők: a TC kimondja, hogy a [hagyományos] misét nem szabad a plébániákon felajánlani, és megnevezi a CDW-t és a CICLSA-t [a Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja], hogy gyakorolják a Szentszék tekintélyét a TC rendelkezéseivel kapcsolatban. De egyik nyilatkozat sem állítja, hogy a plébániatemplomokban celebrált UA [hagyományos mise] pont alóli felmentés a Szentszéknek van fenntartva, és ezért a CDW vagy a CICLSA számára van fenntartva.

Folytatva, kijelentette, hogy az egyházmegyés püspöknek a 18. kánonban körvonalazott joga, hogy felmentse híveit a törvények alól, érintetlenül marad:

Ezért a 18. kánon fényében egyértelmű, hogy az egyházmegyés püspököknek továbbra is jogukban áll eltekinteni a TC vonatkozó rendelkezésétől, hogy az UA-t továbbra is a kijelölt plébániatemplomokban lehessen felajánlani. A 18. kánon előírja, hogy “a törvények, amelyek büntetést állapítanak meg, korlátozzák a jogok szabad gyakorlását, vagy a törvény alól kivételt tartalmaznak, szigorú értelmezés alá esnek”, ami azt jelenti, hogy úgy kell értelmezni őket, hogy az általuk érintettek szabadságát a lehető legnagyobb mértékben megőrizzék. Itt ez egyértelműen azt jelenti, hogy az egyházmegyés püspökök fenntartják a jogot, hogy eltekintsenek a vonatkozó rendelkezéstől.

A február 21-i rescriptumban Ferenc azonban hozzátette, hogy közvetlenül megerősítette Roche 2021. decemberi Responsa ad dubia-ját.

Roche kijelentette, hogy “[n]em csak a Szentatya adta ki a Traditionis custodes-t, hanem jóváhagyta a Responsa ad dubia-t is, így nem lehet kétséges, hogy mit akar e tekintetben, tekintve, hogy ez mindkét dokumentumban ilyen egyértelműen szerepel”.

Úgy tűnik, hogy az új Rescriptum a pontos szöveggel kapcsolatban valamivel közvetlenebb pápai jóváhagyást kapott, mint a Responsa. A 2021-es responzum azt állítja, hogy Ferenc pápát “tájékoztatták a responzum közzétételéről, és beleegyezését adta”.

Az új Rescriptum viszont azt állítja, hogy Ferenc “megerősítette” a dokumentum részleteit, és továbbá “megerősíti – miután már a 2021. november 18-i audiencián is kifejezte beleegyezését – azt, amit a 2021. december 4-i Responsa ad dubia-ban a csatolt magyarázó jegyzetekkel megállapítottak”.

A pápa továbbá elrendelte a Rescriptum közzétételét a vatikáni napilapban, a L’Osservatore Romanóban és az “Acta Apostolicae Sedis hivatalos kommentárjában“.

Dr. Joseph Shaw – az Angol és Walesi Latin Miseközösség elnöke és az Una Voce International elnöke – az új reszkriptumra reagálva “súlyos hírnek” nevezte azt.

Súlyos hír a Szentszéktől: Ferenc pápa megerősítette, hogy a püspököknek az Istentiszteleti Dikasztérium kifejezett engedélyére van szükségük a plébániatemplomok TLM használatához. Vagyis nem használhatják a 87.1. kánont.

Dr. Shaw megjegyezte, hogy a CDW, amikor engedélyt kért a hagyományos mise plébániatemplomban való megtartására, “jellemzően korlátozta a helyszínek számát és csak két évre adta meg az engedélyt“.

Az új Rescriptum “nagyon egyenlőtlenül érintené a TLM biztosítását” – tette hozzá -, mivel “egyes helyeken könnyű lenne alternatív helyszíneket találni, más helyeken pedig lehetetlen“.

A Reskriptum, bár a Traditionis custodes további végrehajtását szolgálja, nem az a pletyka, amelyről úgy tartják, hogy a hagyományos misére vonatkozó további romboló korlátozásokat tartalmaz.

Forrás: LifeSiteNews

Loading... Taking too long? Reload document | Open in new tab Letöltés [516.46 KB]

Szerk.:
nagyon fontos tudni a hírrel kapcsolatban, hogy a TLM (Traditional Latin Mass) gyakorlatilag betiltása, az egyház 1969 éves tanításának, szentmise bemutatásának az elvetése, megtagadása.
A másik oldala a tiltásnak, hogy igen egyszerű okból érvénytelen, ez az ok pedig Szent V. Piusz pápa “Quo Primum” bullája, mely a világ végezetéig megengedte a tridenti mise bemutatását, és megtiltotta annak megszüntetését, eltörlését. Prófétikus döntés volt, mint aki négyszázötven évvel előre látta a jövőt. Jobbra álljon itt a Bulla, olvasható, letölthető és nyomtatható változatban.

Peter Kwasniewsky kommentárja

Egy kánonjogász osztotta meg velem a következő gondolatokat:

1. Már az a tény, hogy Roche-nak a pápa elé kellett mennie, hogy “megerősítsék” a szövegét, azt mutatja, hogy a szöveg minden volt, csak nem egyértelmű, annak ellenére, amit folyamatosan mondott. A responzum contra legem rendelkezései valóban érvénytelenek vagy legalábbis kétes értékűek voltak, mivel Roche-nak a pápához kellett mennie, hogy tisztázza ezeket a kérdéseket.
2. A használt formula (“megerősített” a “jóváhagyott” helyett) egy módja annak, hogy Roche megőrizze a becsületét (az összes kánonjogász kritikus előtt), és elkerülje annak elismerését, hogy ezek a responzák érvénytelenek voltak, ami több mint kínos lenne számára.
3. Formálisan megint csak in forma specifica jóváhagyásnak kell történnie. Az “in forma specifica” szavakkal. A pápa bármit megerősíthet, amit csak akar, de ha nem in forma specifica, akkor az általában nem teszi a dokumentumot jogalkotási dokumentummá. A probléma az, hogy ezek az emberek teljesen tudatlanok. A Jogalkotási Szövegekért Felelős Dikasztériummal soha nem konzultáltak. Most azonban nehéz fenntartani, hogy a Responsa nem a pápa akarata. A pápa pedig a Regolamento della Curia Romana felett áll. Tehát ha a pápa nem akarja hivatalosan használni azokat a szavakat, amelyeket használni kellene, akkor mit tehetünk?
4. A rescriptum mintha hallgatólagosan azt mondaná, hogy a CDW/DDW különleges jogosítványokkal (azaz törvényhozói jogosítványokkal) rendelkezett a TC megvalósítása érdekében. Ez az értelmezés azonban tévesnek bizonyul, mivel az Art. 7. pontja egyáltalán nem ezt mondja: “Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció és a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja sajátos hatáskörükbe tartozó ügyekben gyakorolja a Szentszék hatáskörét e rendelkezések betartása tekintetében.” A TC 7. pontja ezt egyáltalán nem mondja ki: “A Szentszék hatáskörét a Szentszék hatáskörébe tartozó ügyekben az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció és a Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja gyakorolja.” Ez nem jogalkotási hatáskör átruházása.

Fr. Z. idézi a Can. 90, §2. “Abban az esetben, ha kétség merül fel az ok elégséges voltát illetően, a felmentés érvényesen és jogszerűen adható meg“.

Majd Fr. Z azt mondja: “Ha valami világos a jelenlegi helyzetben, akkor az a tisztánlátás hiánya. A kétségek mindent körülvesznek és áthatnak, ami a TC-vel kapcsolatos“.

A kételyt a hanyag, kaotikus és ellentmondásos szövegek okozzák. Ez a legnagyobb kánoni kiskapu, ami még mindig megvan. Nem mintha jogi pozitivistáknak kellene lennünk, akik mindent ilyen érvekre támasztanak (Isten óvjon minket a pozitivizmustól!), de jó tudni, hogy hol állunk. Még kánoni alapon is hivatkozhatnak a püspökök a Can. 87-es kánonra nyugodt lelkiismerettel hivatkozhatnak. De ezzel azt kockáztatják, hogy eltávolítják őket. Imádkozzunk, hogy legyenek közöttük olyan emberek, akiknek van olyan tartása, mint Szent János Fisheré.

Forrás: facebook.com

Legolvasottabb írások470 times!