Miközben a Szentszék az elmúlt hónapokban rendkívüli szigorral lépett fel a Piusz Testvériség püspökszentelésével szemben, addig újabb, a kommunisták által kinevezett kínai püspököt szenteltek fel. A kínai egyház hivatalos közleménye nem említ pápai mandátumot, a Vatikán azonban állítja, hogy pápai jóváhagyással szenteltek kommunista püspököt.

A Vatikán július 22-én jelentette be, hogy XIV. Leó pápa jóváhagyta Joseph Chang Yanfeng kinevezését a belső-mongóliai Chifeng egyházmegye püspökévé. A döntés a Szentszék és a Kínai Népköztársaság közötti titkos püspökkinevezési megállapodás keretében született, amelyet még Ferenc pápa kötött meg 2018-ban, és amelyet XIV. Leó változatlan formában folytat.

Különösen figyelemre méltó, hogy míg a Szentszék hivatalos közleménye egyértelműen hangsúlyozza, hogy XIV. Leó pápa már június 15-én megadta Joseph Chang Yanfeng számára a püspöki kinevezéshez szükséges apostoli mandátumot, addig a kínai állami és a Hazafias Katolikus Szövetség kommunikációjában ennek nyoma sincs. A pekingi közlemények a püspök megválasztását és felszentelését úgy ismertetik, mint a kínai egyházi és állami szervek által lefolytatott folyamatot, anélkül, hogy akár egyetlen utalást is tennének a pápa döntő szerepére vagy az apostoli megbízatásra.

Miközben Róma a pápai jóváhagyást a kinevezés jogszerűségének alapjaként emeli ki, Peking saját kommunikációjában teljes egészében háttérbe szorítja – vagy egyszerűen elhallgatja – ezt a mozzanatot.

A kínai rendszerben püspökké senki sem válhat anélkül, hogy megfelelne a kommunista állam elvárásainak. A Kínai Hazafias Katolikus Szövetség – amelynek célja egy, az államnak alárendelt „nemzeti egyház” működtetése – továbbra is meghatározó szerepet játszik a püspökjelölések folyamatában. A 2018-as megállapodás értelmében a jelöltek kiválasztásában Peking döntő befolyással rendelkezik, míg a pápa formálisan jóváhagyja a kinevezést. A megállapodás pontos szövegét máig nem hozták nyilvánosságra.

Az elmúlt években a kínai kommunista vezetés több alkalommal egyoldalúan is püspököket nevezett ki vagy helyezett át, megsértve a megállapodást, miközben a földalatti, Rómához hű katolikus közösségek továbbra is zaklatásoknak és üldöztetésnek vannak kitéve. Éppen ezért különösen feltűnő az a különbség, ahogyan a Szentszék a kínai kommunista rendszerrel, illetve a Szent X. Piusz Papi Testvériséggel bánik.

Az SSPX püspökszenteléseit a Vatikán éles bírálatokkal illette, noha a Testvériség álláspontja szerint azokat a katolikus hit, a hagyományos papság és a szentségi élet megőrzése indokolta. A Testvériség püspökei a hitletétemény sértetlen továbbadását tekintik elsődleges feladatuknak, és semmiféle politikai hatalomnak nincsenek alárendelve.

Ezzel szemben Kínában olyan püspökök kapják meg Róma hivatalos jóváhagyását, akiknek kinevezése elképzelhetetlen lenne a kommunista párt beleegyezése nélkül. A kínai püspököknek számos esetben nyilvánosan hűséget kell tanúsítaniuk az állam valláspolitikája iránt, miközben a földalatti egyház papjai és hívei továbbra is letartóztatásokkal, megfigyeléssel és zaklatásokkal néznek szembe.

A Szentszék a megállapodást az Egyház egységének előmozdításával indokolja. Kritikusai azonban már a kezdetektől arra figyelmeztettek, hogy a titkos egyezmény a kommunista állam javára billenti az erőviszonyokat, miközben a Rómához mindvégig hű földalatti katolikusok elárulva érzik magukat. A mostani kinevezés ismét azt jelzi, hogy XIV. Leó pápa folytatja elődje Kína-politikáját. A kialakult helyzet óhatatlanul felvet néhány nehéz kérdést.

Miért tekinthető elfogadhatónak egy ateista kommunista diktatúra által jóváhagyott püspök kinevezése, miközben azok a püspökök, akik a katolikus hagyomány megőrzésére hivatkozva vállalják a püspöki szolgálatot, súlyos egyházi szankciókkal találják szemben magukat?

Mi indokolja, hogy a Szentszék kész együttműködni egy olyan rezsimmel, amely évtizedek óta üldözi a katolikusokat, ugyanakkor rendkívüli szigort alkalmaz azokkal szemben, akik a hagyományos katolikus hit és liturgia megőrzését tekintik küldetésüknek?

A két ügy közötti különbség nem pusztán kánonjogi vita. Sok hívő számára a mai egyházkormányzat prioritásairól és következetességéről szóló kérdéssé vált: míg a kommunista államhatalommal való kompromisszum lehetségesnek tűnik, addig a katolikus hagyományhoz ragaszkodó közösségekkel szemben továbbra is a bizalmatlanság és a fegyelmi fellépés dominál. Ez az ellentét egyre több hívőben kelti azt az érzést, hogy ugyanazon elvek alkalmazása helyett két különböző mérce működik.

Caietanus

Forrás: ostiarius.hu (A Vatican News, Reuters, EWTN, The Times és Infovaticana nyomán)

Legolvasottabb írások7 alkalommal