2013. március 13-án választották pápává Jorge Mario Bergoglio bíborost, aki a Ferenc nevet vette fel. Tíz évvel később ennek a megválasztásnak az évfordulóját különösen diszkréten ünnepelték meg. A pápa magánmisét celebrált a jelenlévő bíborosokkal Rómában, a Szent Márta-ház kápolnájában, amely a rezidenciája.
Ferenc pápa 2019-ben Abu Dhabiban
A vatikánisták értékelése kérdőjelekben vagy tíz lényeges kérdésben foglalható össze. Íme a nyolcadik:
8. Hogyan ítélhetjük meg ezt a pontifikátust a gyümölcsei alapján?
Ha az evangéliumi parancsolatot követjük, amely azt kéri, hogy a fát a gyümölcsei alapján ítéljük meg, akkor a jelenlegi pontifikátusról alkotott ítéletek riasztóak. Íme kettő, az egyik az Egyesült Államokból, a másik Rómából.
A New York Times március 15-i számában, amelyet az Il Sismografo március 16-án átvett, Ross Douthat amerikai újságíró írja: “ott vannak a Ferenc-korszak egyházának zord számai, mint például a papságra készülő férfiak számának felgyorsult csökkenése világszerte, amely Ferenc pontifikátusának kezdete körül érte el csúcspontját, és azóta folyamatosan csökken“.
“Vagy a szerencsétlen pénzügyi kép, amely mostanra elég rossz ahhoz, hogy a Vatikán magasabb bérleti díjakat kérjen a bíborosoktól, hogy kompenzálja az évek óta tartó hiányt.“
Megjegyzi: “A pápa, aki a decentralizációt és a sokszínűséget hirdette, mikromenedzseri kegyetlenséget [kényes tekintélyelvűséget] fogadott el, és olyan irgalmas gesztusokkal próbálta megfojtani a lantin miseközösségeket, mint például megtiltani, hogy miséik megjelenjenek a plébániai értesítőkben.”“
Ross Douthat nem áll messze attól, hogy Ferencet egyfajta “legnagyobb közös osztónak” tekintse: “Tízéves mérföldkövénél tehát ez a pontifikátus nem csupán reformbuzgósága miatt ütközött elkerülhetetlen ellenállásba. Feleslegesen szaporította a vitákat és súlyosbította a megosztottságot egy olyan program kedvéért, amelyet még mindig párainak érezhetünk, és úgy tűnt, hogy döntései minden fordulóban úgy vannak megtervezve, hogy a lehető legnagyobb elidegenedést hozzák létre az egyház frakciói között, az elképzelhető legszélesebb ciklust.“
A másik tanúságtétel egy római bíborostól származik, aki március 13-án a Silere non possum blogon, nevének megadása nélkül vallja. Megpróbál magyarázatot adni erre az általános zűrzavarra, amelyet mindenki elítéli. A következő szinódusról szóló kérdésre a szinodalitásról válaszol:
“Nem hiszem, hogy valami jelentős dolog fog kisülni belőle. Füst, semmi több. De a célt elérték: zavart kelteni. Ferenc meg van győződve minderről, és ez az, amit a marxista filozófia mindig is megerősített. Megújulás csak zűrzavar, konfliktus után lehetséges. Akkor jön a béke.”
A forradalmi dialektikus séma szerint: tézis, antitézis, szintézis. Ezen kívül érdeklődéssel olvashatjuk Fr. Jean-Michel Gleize “Solve et coagula” című cikkét a 2023. januári Courrier de Rome n°660-ban.
Később a bíboros bevallja: “Míg ezekben az órákban egyes püspökök olyan pápáról beszélnek, aki ledönti a falakat, a benyomás sajnos egészen más. Úgy tűnik, hogy Ferenc tovább súlyosbította a megosztottságot, és a liturgikus kérdés csak egy ezek közül“.
“Még a Kúrián belül is tapasztalható a depresszió és a csüggedés. Sok pap kéri, hogy hagyja el az államtitkárságot és más részlegeket. Belefáradtak. Nem érzik magukat megbecsültnek, és a belső légkör lélegzetelállítóvá vált“.
Forrás: fsspx.news
Előző kérdések:
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (1)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (2)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (3)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (4)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (5)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (6)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (7)
Legolvasottabb írások259 times!
