1Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek, 2ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. 3Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, 4aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.
5Nem emlékeztek rá, hogy amikor még nálatok voltam, megmondtam ezt nektek? [2Thess 2,1-5]
Tegnap vezető hír volt a nyugati (amerikai) katolikus híroldalakon a következő hír, mely azt mutatja, hogy a katolikus Anyaszentegyház tetején folyik a hit elárulása, a sátánnak való behódolás, mézes-mázos szeretetbe csomagolva. Álljon itt a hír fordítása.
Ferenc pápa szerint “transz” emberek lehetnek keresztszülők, homoszexuális “szülők” megkereszteltethetik gyermekeiket
Ferenc pápa legújabb dokumentumát annak ellenére hozta, hogy a katolikus egyház tanítása szerint a szándékos testi csonkítás és a homoszexuális cselekedetek súlyos bűnnek számítanak, és a gyermekek megkeresztelését kérőknek szándékukban kell állnia, hogy a gyermekeket a katolikus hitben neveljék.
VATIKÁNVÁROS (LifeSiteNews) — Ferenc pápa jóváhagyta a Victor Manuel Fernández bíboros által kidolgozott szöveget, amely tanúsítja, hogy “transznemű” személyek lehetnek keresztszülők a keresztség szentségéhez, valamint lehetővé teszi, hogy homoszexuális “szülők” megkereszteljék gyermekeiket.
Ferenc pápa legújabb dokumentumára annak ellenére került sor, hogy a katolikus egyház tanítása szerint a szándékos testi csonkítás és a homoszexuális cselekedetek súlyos bűnnek számítanak, és a gyermekek keresztségét kérőknek szándékukban kell állnia, hogy a gyermekeket a katolikus hitben neveljék.
Egy november 8-án kiadott olasz dokumentumban a Hittani Dikasztérium (korábban Hittani Kongregáció) egy sor választ adott a brazíliai Santo Amaro egyházmegye püspöke, José Negri által benyújtott hat dubia kérdésre. A szöveget Fernández állította össze és írta alá, Ferenc pápa pedig október 31-én hagyta jóvá és írta alá.
A nem hivatalos angol fordítás itt olvasható.
A kérdések a következők, bár Negri püspök 2023. július 14-i eredeti kérését nem tették közzé:
- Meg lehet-e keresztelni egy transznemű személyt?
- Lehet-e egy transznemű személy keresztapa vagy keresztanya a kereszteléskor?
- Lehet-e transznemű személy tanú esküvőn?
- Számítható-e két homo-affektív személy egy olyan gyermek szüleinek, akit meg kell keresztelni, és akit örökbe fogadtak vagy más módszerrel, például béranyasággal nyertek?
- Lehet-e egy homoaffektív és élettársi kapcsolatban élő személy keresztapja egy megkeresztelt személynek?
- Lehet-e homoaffektív és élettársi kapcsolatban élő személy tanú egy esküvőn?
1: Transzneműek keresztelése
A kérdéseket sorra véve Fernández bíboros azt írta, hogy egy “transzszexuális” személy ugyanolyan könnyedén részesülhet a keresztségben, mint bárki más. Egy ilyen személy – írta – “aki hormonkezelésen és nemváltoztató műtéten is átesett – ugyanolyan feltételek mellett részesülhet a keresztségben, mint a többi hívő, ha nincsenek olyan helyzetek, amelyekben fennáll a veszélye annak, hogy nyilvános botrányt vagy zavart keltene a hívek körében”.
Folytatva a hatok hosszadalmas válaszát, Fernández hozzátette, hogy a keresztséget “transznemű gyermekek vagy serdülők is megkaphatják, ha jól felkészültek és hajlandóak”.
De folytatva a hosszas érvelést, a megkülönböztetéshez szükséges tényezőket bemutatva, Fernández felvázolta a keresztség mindenkinek való felajánlását, Ferenc pápát idézve ezzel. Az ilyen szempontokat, írta, “különösen akkor kell megfontolni, ha kétségek merülnek fel az illető objektív erkölcsi helyzetével vagy a kegyelem iránti szubjektív hajlamával kapcsolatban”.
Fernández kijelentette, hogy “még akkor is, ha kétségek merülnek fel egy személy objektív erkölcsi helyzetével vagy a kegyelem iránti szubjektív diszpozícióival kapcsolatban, soha nem szabad elfelejteni Isten feltétel nélküli szeretetének hűségének ezt az aspektusát, amely képes még a bűnössel is visszavonhatatlan szövetséget létrehozni, amely mindig nyitott a fejlődésre, kiszámíthatatlan is”.
Az új bíboros hozzátette, hogy ez “még akkor is igaz, ha a módosítás szándéka nem teljesen nyilvánvaló módon jelenik meg a bűnbánóban, mert gyakran az új bukás kiszámíthatósága “nem ássa alá a szándék hitelességét””.
2: Transznemű keresztszülők?
Erre és az összes többi kérdésre Fernández válaszai lényegesen rövidebbek. Arra a kérdésre, hogy a transznemű személyek járhatnak-e keresztszülőként a keresztségben, igennel válaszolt, bár fenntartásokat vázolva.
Teljes válasza a következő:
Bizonyos feltételek mellett egy felnőtt transzszexuális, aki hormonkezelésen és nemváltoztató műtéten is átesett, elfogadható a keresztapa vagy keresztanya feladatára.
Mivel azonban ez a feladat nem jelent jogot, a lelkipásztori óvatosság azt követeli, hogy ne engedélyezzék, ha fennáll a botrány, a jogosulatlan legitimáció vagy a zavartalanság veszélye az egyházi közösség nevelési szférájában.
A katolikus egyház azt tanítja, hogy a keresztszülői szerep nem pusztán szimbolikus, hanem nagyon is valós kötelességet hordoz. A katekizmus kimondja, hogy:
Ahhoz, hogy a keresztség kegyelme kibontakozhasson, fontos a szülők segítsége. Ugyanígy a keresztapa és a keresztanya szerepe is, akiknek szilárd hívőknek kell lenniük, akik képesek és készek segíteni az újonnan megkeresztelt – gyermek vagy felnőtt – keresztény életének útján. Feladatuk valóban egyházi funkció (officium). Az egész egyházi közösség bizonyos felelősséget visel a keresztségben kapott kegyelem kibontakoztatásáért és megőrzéséért. (1255. pont)
Az Egyházi Törvénykönyv 872. pontja kimondja, hogy
“a pártfogó is segíti a megkeresztelt személyt abban, hogy a keresztségnek megfelelő keresztény életet éljen, és hűségesen teljesítse a keresztséggel járó kötelezettségeket”.
A 874. kánon felvázolja a támogatáshoz szükséges tulajdonságait, többek között azt, hogy
“olyan katolikus legyen, aki bérmálkozott és már részesült az Eucharisztia legszentebb szentségében, és aki a vállalt feladatnak megfelelő hitéletet él”.
Valójában Fernández dubia-válasza nemcsak a katolikus tanításnak mond ellent, hanem a Vatikán ugyanerre a kérdésre adott, még 2015-ös válaszának is. Akkor Rafael Zornoza Boy cádizi és ceutai püspök kért felvilágosítást a CDF-től, miután egy férfiként élő nő kérte, hogy legyen a keresztapja az unokaöccsének.
A CDF válasza feltűnő módon nem található meg a CDF honlapján, de benne van abban a nyilatkozatban, amelyet Zornoza püspök akkoriban adott ki, és amely ma már csak egy archivált internetes hivatkozáson található. Zornoza a következőképpen mutatta be a CDF 2015-ös válaszát:
Ebben az ügyben tájékoztatom Önöket, hogy a befogadás lehetetlen. Ugyanez a transzszexuális viselkedés nyilvánosan olyan magatartásról árulkodik, amely ellentétes azzal az erkölcsi követelménnyel, hogy az ember nemi identitásának igazsága szerint oldja meg nemi identitásának problémáját.
Ezért nyilvánvaló, hogy ez a személy nem rendelkezik a hit szerinti életvitel követelményével és a keresztapai tisztséggel (CIC, 874. kán 874 § 1.3), ezért nem vehető fel a keresztapai vagy keresztanyai tisztségbe. Ebben nincs semmiféle megkülönböztetés, hanem csak annak elismerése, hogy objektíve hiányoznak azok a követelmények, amelyek természetüknél fogva szükségesek a keresztapaság egyházi felelősségének vállalásához.
3 és 6: Transznemű és homoszexuális esküvői tanúk
Egy rövid, egysoros válaszában Fernández jóváhagyta a transznemű személyek esküvőkön való tanúskodásának lehetőségét. “A jelenlegi egyetemes kánonjogban semmi sem tiltja, hogy egy transznemű személy tanú legyen egy házasságban” – írta. (Szerk.: azt elfelejthetjük, hogy “27Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” [Ter 1,27], ami kizárja, hogy kettőnél több nem legyen, valamint azt is, hogy férfi nőnek képzelje magát, vagy fordítva, mert “3Ha valaki férfival hál asszonnyal való hálás módjára: förtelmességet követett el mind a kettő, halállal lakoljanak, vérük legyen rajtuk.” [Lev 20,13])
Ugyanezt a választ megismételte a hatodik dubia-válaszra is, amely azt kérdezte, hogy egy “homo-affektív és élettársi kapcsolatban élő” személy lehet-e tanú egy esküvőn. Fernández ismét igennel válaszolt.
Bár a “homo-affektív” kifejezés a modern köznyelvben nem általánosan használt kifejezés, és a szövegben sem volt definiálva, úgy tűnik, hogy a CDF dokumentumában a “homoszexuális” kifejezéssel egyenértékűen használják.
A jelenlegi kánonjog nem írja elő, hogy az esküvői tanúnak katolikus életet kell gyakorolnia.
4: Homoszexuális “szülők” mutatják be a gyermekeket a keresztségre?
Fernández bíboros ismét egy hihetetlenül rövid válaszban válaszolt arra a kérdésre, hogy “homoaktív személyek” bemutathatják-e gyermekeiket a keresztségre. Anélkül, hogy válaszát pontosította volna, a bíboros azt írta:
Ahhoz, hogy a gyermek megkeresztelhető legyen, megalapozott reménynek kell lennie arra, hogy a katolikus vallásban nevelkedik (vö. 868. kán. 1. §, 2o CIC; 681. kán. 1. §, 1o CCEO).
Az idézett 868. kánon kimondja, hogy “a szülőknek vagy legalább egyiküknek vagy annak a személynek, aki törvényesen a helyükbe lép, bele kell egyeznie“. Hozzáteszi továbbá, hogy a keresztség engedélyezéséhez “megalapozott reménynek kell lennie, hogy a csecsemő a katolikus vallásban fog nevelkedni; ha ez a remény teljesen hiányzik, a keresztelést a tételes jog előírásai szerint el kell halasztani, miután a szülőket az okról tájékoztatták“.
Fernández nem vázolta fel, hogy két homoszexuális életmódban együtt élő személy hogyan mutathat fel “megalapozott reményt” arra, hogy a gyermek – aki természetesen nem az övék lenne – a katolikus hitben nevelhető, amelyet homoszexuális életmódjukkal aktívan elutasítanak.
5: Homoszexuális és élettársi kapcsolatban élő emberek mint keresztszülők megkeresztelt személyek számára?
Fernández ötödik dubia-válasza arra a kérdésre vonatkozott, hogy a “homo-affektív” személyek keresztszülőként szolgálhatnak a megkeresztelteknek, annak ellenére, hogy az ilyen “homo-affektív” személyek együtt élnek.
Válaszában a 874. kánont idézte, amely szerint “keresztszülő lehet bárki, aki rendelkezik az alkalmassággal (vö. 1o ) és “a hittel és az általa vállalt tisztséggel összhangban lévő életet él” (3o ; vö. 685. kán. 2. § CCEO).”
Egy nyilvánvaló különbségtételként Fernández kijelentette, hogy “más” – látszólag tiltott – lenne, ha a homoszexuális személyek életmódja nem csupán “egyszerű együttélésből állna, hanem egy stabil és deklaráltan több uxorio kapcsolatból, amelyet a közösség jól ismer”.
A bíboros azonban mindkét kérdésre adott válaszát egy fenntartással egészítette ki, mondván, hogy az ilyen kijelentésektől függetlenül “a kellő lelkipásztori óvatosság megköveteli, hogy minden helyzetet bölcsen mérlegeljenek, hogy megóvják a keresztség szentségét és különösen annak vételét, amely értékes, védendő jószág, mivel az üdvösséghez szükséges”.
Úgy tűnt, mintha azt sugallná, hogy a tágabb családban élő katolikusoknak elsőbbséget kell adni, mivel az Egyház “valódi értéket” tulajdonít a “keresztszülők és keresztanyák feladatainak”.
A bíboros azt írta
Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az egyházi közösség milyen valós értéket tulajdonít a keresztszülők és keresztanyák feladatainak, a közösségben betöltött szerepüknek, és az egyház tanítása iránti tiszteletüknek. Végül azt a lehetőséget is figyelembe kell venni, hogy a családi körből esetleg akad egy másik személy, aki a katolikus hit megfelelő átadásának biztosítékául szolgálhat a keresztelőnek, tudva, hogy a szertartás során még mindig lehet segíteni a keresztelőt, nemcsak keresztapaként vagy keresztanyaként, hanem a keresztelési aktus tanújaként is.
A dokumentum azonnali megdöbbenést váltott ki a katolikusok körében az interneten. Nick Donnelly diakónus azt írta, hogy Ferenc pápa és Fernández bíboros a dubia válaszával “egyenlőségjelet tesznek a szodomita egyesülések és a házasság isteni intézménye közé”.
Nem meglepő módon az LMBT-párti aktivista pap, James Martin SJ atya üdvözölte a dokumentumot, mint “fontos előrelépést az egyházban, amely a transznemű embereket nem csak embereknek tekinti (egy olyan egyházban, ahol egyesek szerint nem is léteznek), hanem katolikusoknak“.
Forrás: lifesitenews.com
Legolvasottabb írások904 times!
