A hétvégén értem haza külföldi látogatásomról, és rögtön azzal kell szembesülnöm, hogy hitemet próbálják lenullázni, pontosabban HITTAGADÁSRA kényszeríteni. Természetesen római-katolikus vagyok, de mert az ősi rítusban bemutatott szentmisére járok és igyekszem aszerint élni is, ezért megrázó volt – amit hetek, hónapok óta rebesgetett görög-katolikus pap ismerősöm -, hogy 1700 év után ismét előveszik – eddig tudtommal csak Magyarországon – a FILIOQUE vitát. Azaz, hogy a szentlélek kitől származik:
“Hiszek Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik.”
Nos ezt az emailt kaptam [bal oldalon] és erre itt a válasz a Depositumról [FB], hogy mindenki világosan lásson. Ebben az a szomorú, hogy az eretnekségbe hajló visszatáncolással nagyon sok római-katolikus lába alól húzzák ki a Szentmise látogatás lehetőségét, mert az a hagyomány követő személy, aki nem jár Novus Ordo-ra, az kényszerűségből eddig görög-katolikus Szentliturgiát látogatott vasárnaponként, nem látogathatja az eretnekségbe hajló változtatást.
|
Kedves Testvérek!
Néhány hete borzolja a kedélyeinket a görögkatolikus egyház lépése. Az első hír ezzel kapcsolatban a debreceni Tócóskerti görögkatolikus templom hirdetésében jött velem szembe, íme, a hirdetés szövege:
1. Görögkatolikus Egyházunkban a Hierarchiák Tanácsa döntésének – Görögkatolikus Metropólia 2025. évi II. számú körlevele, Hitvallás szövegének módosítása, (274/2025.) – értelmében szeptember 1-től az 1700 éve megtartott I. és II. Egyetemes Zsinaton megfogalmazott Hitvallás eredeti formájához – ami az összes keleti egyház ősi kincse – térünk vissza, s ez alapján imádkozzuk majd a Hiszekegyet minden szertartáson, és egyéb alkalmakkor. Ebben megvalljuk, hogy a Fiú egylényegű az Atyával és hogy a Szentlélek az Atyától származik. Ez a két pontosítás valójában a katolikus egyház egységének erősödését szolgálja, mivel az Apostoli Szentszék szerint is az ősi Hitvallás szövege teológiailag kifejezőbb, ezért az ősi hagyományhoz való visszatérést bátran ajánlja, és egyben kéri is. A Hitvallás helyreigazított szövegét, az imakönyvméretű kártyákat, hamarosan kézbe vehetjük, a Főegyházmegye jóvoltából.
Most a Facebookon Fülöp érsek metropolita megosztotta ezt a hírt:
A Filioque betoldás nem véletlenül történt. Az ariánus eretnekség miatt. Magyarul dobjuk ki 1700 év egyháztörténelmét, a különféle eretnekségek elleni küzdelmet, csakhogy egy eredeti szöveghez ragaszkodjunk?
A II. Vatikáni zsinat megtette ezt a “szívességet”: öleljük keblünkre a protestáns eretnekséget. A latin rítust kidobták, bevezettek egy a protestáns anglikán Cranmer rítusra erősen hajazó Novus Ordo miserítust, az Eucharisztiában való hitet tudatosan rombolják a kézbe áldoztatás lehetőségével. Komoly statisztikai adatok vannak arra, hogy iszonyatosan lecsökkent a templomba járó hívek száma, a papi- és szerzetesi hivatások nagyságrendekkel csökkent, a papi aposztázia nagyságrendekkel megnőtt. Csak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében, fennállásának alig 3 évtizede alatt nagyon sok felszentelt pap hagyta el a hivatását! De nem baj, folytassuk csak ezt a protestáns őrületet… Jézus Krisztus Szent Teste meg csak legyen eltaposva szimbolikusan is és fizikai értelemben is, hiszen amikor az áldozni kívánó laikus hívő a kezébe kapja a szentséget, akkor vajon a partikulákkal ki törődik?! Aki purifikált már életében, az tudja, hogy miről beszélek.
Idáig egy igazán hívő katolikus számára egyetlen mentsvár volt: a zsinati romboláson át nem esett görögkatolikus Szent Liturgia. Ahol nincs szentséggyalázás. Idáig. A romániai görögkatolikus papság, amikor a kommunizmus idején betiltották a görögkatolikus egyházat, s kényszerítették őket, hogy ortodoxszá váljanak, azt mondták: inkább lesznek latin papok, minthogy a katolikus egyházat elhagyják. Többet ér a katolikus hit, mint a gyönyörű isteni Liturgia!
A hitvallásunk összekötött bennünket latin- és görögkatolikusokat. Hisszük, hogy a Szentlélek az Atyától ÉS A FIÚTÓL származik. Most a zsinat szellemének megfelelően, ezzel a szentszéki engedménnyel ez a közös pont is elválaszt. Vajon mikor jön el az a pillanat, amikor a görög “katolikus” szót is lecserélik a magyar “egyetemes”-re? Noha az elsődleges jelentése tényleg ez, azonban a “katolikus” szó többet fejez ki: kategorikusan eldönti, hogy hová is tartozunk.
Pontosan ezért is nagyon zavaró, hogy a debreceni Petőfi téri érseki kápolnában az oltár feletti feliraton nem a “katolikus” szó van, hanem az “egyetemes”.
Így kell szépen, lassan, észrevétlenül ortodoxokká alakítani a görögkatolikus híveket. Ma a Filioque szó elhagyása, holnap a “katolikus” szó “egyetemes”-re való cseréje, holnapután vajon mi jön? Nem ünnepeljük azokat a dogmákat, amiket a 7 egyetemes zsinat után hirdetett ki a katolikus egyház?
Van, aki meghal a katolikus hitéért, és van, aki feláldozza a katolikus hitét az ökumenizmus oltárán. Lehet választani.
Végül is érthető: a protestánssá váló római katolikusság nem vonzó a tradicionális bizánci rítusban szentelődött, azt naponta gyakorló görögkatolikus papság számára. Az évente egyszeri januári ökumenikus összeborulást összeszorított fogakkal ki lehet bírni, hiszen amikor hagyományosan egy nő nem mehet be az ikonosztázion mögé, pláne nem a Királyi ajtón keresztül, akkor egy áldást osztó református lelkésznő jelenléte a szentély lépcsőjén állva, hát hogy is mondjam finoman: minden jobb érzésű, a hitét komolyan vevő katolikusnál kiveri a biztosítékot.
Mennyivel vonzóbb az ortodoxia! És ezzel a hitvallással hivatalosan is megteszi a görögkatolikus egyház az első (?) lépést a keleti ökumenizmus felé. Akkor már tényleg csak a pápaság intézménye fog elválasztani tőlük… Csak akkor tessék előírni a nős papság számára a nős ortodox papság számára is kötelező önmegtartóztatási napok és időszakok előírását is.
Á, igen, a december 8-i Szeplőtelen fogantatás dogmáját már nem ünnepli a görögkatolikus egyház. December 9-én, Szent Anna csodálatos foganását ünnepli, ami tényleg szép és gyönyörű ünnep, csakhogy a dogma ettől többet fejez ki. Ráadásul mivel egymás utáni napokon van, nemde meg lehetne ünnepelni mindkettőt? De nem: dobjunk ki egy nagyon fontos dogma ünnepét, ne vegyünk tudomást Lourdes-ról, hiszen ezek mind a nyugati katolikussághoz kötődnek, de fonjuk szorosabbra a köteléket az ortodoxiával. Még korábban bevetésre került Nagyböjt 2. vasárnapján Palamasz Gergely szentként való ünneplése, holott a még Szilárd püspök (Isten nyugosztalja) ideje alatt kiadott görögkatolikus zsolozsmáskönyv külön ki is emeli, hogy őt nem ünnepelhetjük együtt az ortodoxokkal szentként.
Szóval ha megnézzük, az ortodoxizálódás folyamata már legalább 10 éve tart: egy kicsi változtatás itt, egy kicsi engedmény az ortodoxia irányába ott, egy kicsit nagyobb távolságtartás a katolikus egyházzal szemben… s ahogy Luther és Kálvin korában, az egyszeri hívő egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem is katolikus.
Ez volt a privát email, amit kaptam.
|
Hittagadás, vagy „az eredeti tiszta állapot helyreállítása”?
A görögkatolikus egyházi év kezdőnapja van ma, mikor is „a világ teremtésének rómaiak szerinti 7534. évébe” léptünk, minek kezdetével »A Magyarországon Élő Bizánci Rítusú Krisztushívők Sajátjogú Metropolitai Egyháza« (Ecclesia Metropolitana Sui Iuris Hungariae pro Christifidelibus Byzantini Ritus) hierarchiai tanácsának döntése értelmében liturgikus használatában – saját megfogalmazása szerint – „visszatér a Hitvallás eredeti szövegéhez”.
Az indoklás álságos, és több sebből vérzik, ami valójában csendes és sunyi hittagadás, semmi más. Őszintétlen, szemben az olyan intellektuálisan becsületes szakadárokkal, kik meghurcoltatást és börtönt is vállaltak meggyőződésükért, mint a máramarosi skizma-per fő vádlottja, Александр Иванович Кабалюк (Kabalyuk Ivánfi Sándor) ruszin szerzetespap. Ők nem bohóckodtak tovább görögkatolikust játszva, hanem férfiasan a meggyőződésük szerint kiszakadtak, vállalva ennek minden kényelmetlenségét. Nem volt divat még belülről bomlasztani.
Persze mindehhez asszisztál az „Erőltessék a békesség!” ökumániás köszöntésszellemében a sehova sem vezető szentszéki diplomácia, ahol mindig a római katolikus fél enged, aminek eminens példája a megigazulásról szóló 1999-es ágostai nyilatkozat. Ez utóbbi egy nesze semmi fogd meg jól szöveg, ami minden kényes pontot kerül.
A keletiekkel való ilyen típusú „párbeszéd” egyik jellemzője a döntést igazolni kívánó nyilatkozatban is említett szokás, hogy a bizánci rítusú keleti szakadárokkal („orthodoxokkal”) történő ökumenikus találkozók vigyorgó diplomáciai alkalmaival a „Filioque” nélkül imádkozzák „közösen” a hitvallást.
Az Üdvözítő figyelmeztet, hogy szavunk legyen igen, igen, nem, nem. Ebben a kérdésben nem lehetséges „köztes megegyezés”, mert vagy helyes volt a „Filioque” passzus betoldása, vagy nem. HA helyes volt, a kivételének az üzenete egyértelműen negatív.
Itt bármiféle „ősiségre” és „hagyományra” hivatkozni álságos. Miért? Az I. Niceai Zsinat (325.) szövegében még semmi sem található a Szentlélek eredéséről. Az Efezusi Zsinat (431.) VII. kánonja tilt mindenféle hozzátoldást a nyilvános liturgiákon használt hitvalláshoz, vagyis „a niceai háromszáztizennyolc atya hitvallásához”. Az úgynevezett „nicea–konstantinápolyi hitvallás” ma ismert, liturgikus használatban lévő szövegét a következő egyetemes zsinaton, Khalkedónban rögzítették 451-ben, és felülírva az Efezusi Zsinat határozatát, nem csupán egy „Filioque”-vel, de az I. Konstantinápolyi Zsinat (381) egész szövegével (tartalmilag) kibővítették azt, annak ellenére, hogy (elvben) minden ilyet megtiltott az Efezusi Zsinat.
Ez két okból volt lehetséges és nyert egyetemes elfogadottságot Khalkedónban. Először is azért, mivel a ’lex posterior derogat legi priori’ elv értelmében egy törvényhozónak joga van törvényes utódaként egy vele azonos jogokkal bíró törvényhozónak korábbi döntvényeit felülírnia. Dogmatikai szempontból csak a szerves dogmafejlődés negatív kritérium, vagyis nem lehet a korábbi dogmatizált, így visszavonhatatlan tételekkel ellentmondásban az új tétel, és azt legalább bennfoglaltan tartalmaznia kell a kinyilatkoztatásnak.
A „Filioque” későbbi betoldása kapcsán három kérdést kell szemügyre vennünk, mielőtt a sajátos magyar tradíciókat megvizsgálnánk:
1.) Vajon az az állítás, hogy a Szentlélek egyetlen közös eredéssel (lehelő akarati aktussal) ered az Atyától s a Fiútól, igaz-e?
A kérdés eldöntött, mivel meghatározta ezt a Szentlélektől vezetve tévedhetetlenül a Firenzei Egyetemes Zsinat. Ettől kezdve irreleváns az a kérdés, vajon ez nyugaton (és keleten) mikor jelent meg, mikor és hol kezdték, és milyen okokból a hitvallásba illeszteni. Szerves fejlődés volt, hisz sem a szentírási passzus, sem a khalkedóni formula nem azt mondja ki, hogy „aki EGYEDÜL az Atyától ered”. Ha a Szentlélek nem az Atyától és a Fiútól ered, az szubordinacionalizmust hoz létre a Szentháromságban, ami eretnekség. Ha ez nincs, akkor nincs semmiféle perichorésziszből eredő kapocs a Fiú és a Szentlélek között. Továbbá nincs valós megkülönböztetés (distinctio realis) a Fiú és a Szentlélek között, hisz mindkettő az Atyától eredő nem-eredeztető különbségtétel nélkül, így személyi viszonylati jelleg nélkül. A Filioque viszont megoldja ezt a kérdést. Az Atya eredettelen eredeztető, akiből egy egyedülvaló és egy közös eredés indul ki; a Fiú eredeztetett eredeztető, aki egyedülvaló értelmi születés által eredezteték, és közös akarati lehelés által eredeztet; a Szentlélek pedig az eredeztetett nem-eredeztető, aki egyetlen közös akarati lehelés által eredezteték. A két eredés csak így képezhet négy viszonylatot, az pedig három személyt az egylényegű istenségben annak megosztása nélkül. Mindezt pedig a kinyilatkoztatás is alátámasztja.
Itt jegyezzük meg, hogy egyesült keleti katolikusnak lenni azt jelenti, hogy elfogadják az összes hitigazságot, amit az Apostoli Szentszék vall, így a „Filioque” tételt úgy, ahogy az meghatároztatott a Firenzei Zsinaton,és elfogadják a pápa fegyelmi főhatóságát úgy, ahogy az meghatároztatott az I. Vatikáni Zsinaton. Ezen a doktrinális és diszciplináris egységen áll vagy bukik a „katolikus” mivoltuk.
2.) Vajon jogosult-e bárki változtatást tenni a Khalkedóni Zsinaton meghatározott, a nyilvános istentiszteleteken használatos hitvalláson?
Igen, jogosult, hisz ő maga is megtette ezt, felülírva egy korábbi határozatot.
3.) Vajon a pápának egymagában joga van-e egy egyetemes zsinat döntvényét felülbírálva az egyetemes hitvallás szövegét felülírnia?
Igen, mivel a pápa az egyetemes zsinat felett áll. Dogmát nem törölhet el, de új dogmát hozhat, és a hitvallás módosításához is joga van ezután, mint az dogma szentségfegyelmi következményének.
Térjünk át a magyar görögkatolikus hagyományokra!
A hazai fordítások még a magyar liturgikus nyelv hivatalos bevezetése, majd elfogadása előtt is elsöprő többséggel mindig a „Filioque” hozzáadásával hozták a hitvallás fordítását, így imádkozták magyar nyelven mindig a hitvallást. Ennek kivétele mit üzen? Mik is az indokok? „Fedezzék fel újra önazonosságuk hiteles hagyományait, és ahol szükséges, állítsák helyre az eredeti tiszta állapotot.” (Orientale Lumen, 21. pont.) Nagyon fontos, hogy »hiteles« hagyományokról van szó, és „eredeti, tiszta állapot”-ról. Nos a „Filioque” nélküli hitvallás nem ilyen. Ez szembeköpése a teljes magyar görögkatolikus liturgikus hagyománynak.
Ahol beleillesztették, és kiveszik, annak mi az üzenete?
Hibás volt a beillesztés. Miért is? Azért mert tévedés? Mit fog ez okozni a hívekben?
Mit szólna ehhez Boldog Romzsa Tódor püspök? Mit szólnának ehhez azok a névtelen vértanúk és hitvallók, akikre ráoktrojálták az akatolikus nem-egyesült szakadást a szovjet hatóságok Kárpátalján, s mikor az új pap a liturgiát bemutatta, tüntetőleg a „Filioque”-val énekelték magyarul, mire elvitették és megverték őket a szovjet hatóságok? Mit szólna ehhez boldog Leonyid Fedorov? Vagy a romlatlan testű Kuncsevics Szent Jozafát, akit a rothadt lelkű hitárulók „kontroverz szentnek” ócsárolnak, és a nyíregyházi görögkatolikus papszeminárium új kápolnájában a glóriát mindenféle ikonfestési és egyházfegyelmi kánon felrúgásával nem festették fel rá? Hogyan van e képmásgyalázáshoz képük? Egy idős kárpátaljai származású ruszin görögkatolikus kántor könnyezve fogadta ezt a hírt, aki a GULAG-ot megjárta azért, mert nem volt hajlandó kihagyni a Filioque-t a hitvallásból… Ezt kellett megérnie e fehér vértanúnak. Szent Jozafát kiemelt ünnepnapját csendesen törölték is, ahogy kevésbé csendesen pár évvel ezelőtt a Szűzanya Szeplőtelen Fogantatását, amiről annak jubileumán Hadzsega Bazil kiváló hitvédelmi művet írt, miszerint az ószláv és görög liturgikus szövegek ezt bizonyítják.
Minden hitvalló görögkatolikus laikusnak és klerikusnak csak azt tudom javasolni, álljon ellen e csonkításnak, és a kárpátaljai vértanúk bátorságával továbbra is hangosan vallja meg a szent liturgián, hogy
„…És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyától és a Fiútól származik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőíttetik, ki szólott a próféták által.”
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Dicsőség mindörökké! Ámen.
Forrás: Depositum (Facebook)
|
Nagyon fontos, hogy a hitrombolásnak mindenképpen ellen kell állni. Aki rendszeresen imádkozza az 1960-s Breviarium Prima imaóráját és abban a Martyrology-t, az pontosan tudja, hogy a ariánus eretnek borzalmas pusztítást végzett az akkor még még felekezetekre nem bomlott keresztények körében. Ezrek, tízezrek adták életüket az igazságért, a hamis tanítás elutasítását életükkel, sokszor szélsőséges kínzások közepette.
Október 11.“Afrikában négyezer-kilencszázhatvanhat szent vértanúról és hitvallóról emlékeznek meg a Hunneric ariánus király alatti vandál üldözés során. Közülük néhányan Isten egyházainak püspökei, néhányan papok és diakónusok voltak, de hozzájuk csatlakozott a többi hívő sokasága is.“,
Jusson eszünkbe a Szentírás, melyben Urunk megjövendölte, hogy “a végső időkben nagy lesz az elpártolás, és kevesen maradnak meg az igazságban“.
Nagyon közel van az az idő, amikor – Magyarországon is – kiürülnek a templomok, és bezárásra fognak kerülni. Ezt nem – csak – én mondom, hanem – megbízható forrásból tudva – a felső klérus. Már tervezik, hogy mit kellene csinálniuk – ezt is biztos forrásból tudom az alsó papság köréből -, de annyira nincsenek tisztában a viszonyokkal, hogy képtelenek átlátni a fene nagy ökumániában, hogy nem fog működni. (Sajnos még nincs itt az ideje, hogy a részleteket is elmondjam, de én örülnék a legjobban, ha nem következne be.)
Végül álljon itt Alexandriai Szent Atanáz (Alexandria, 295 körül +Alexandria, 373. május 2.) hitvallása, mely a nicea-i (325) és konstantinápolyi (381) hitvallás között született:
|
Symbolum Athanasium Quicúmque vult salvus esse, * ante ómnia opus est, ut téneat cathólicam fidem: |
Atanáz-féle hitvallás Aki Üdvözülni akar, * mindenekelőtt szükséges, hogy a katolikus hitet tartsa; |
Kucsora Tamás
kuratóriumi elnök
Legolvasottabb írások285 times!
