Szent Pál Apostol figyelmeztet: „a betű öl, a Lélek az, ami éltet.” A betűrágók, paragrafus-nyálazók, kevésbé hiteles jámborsággal felruházott, de annál tudatlanabb egyének számára az „ad Orientem” bemutatott szentmise annyit jelent, hogy a miséző pap „háttal áll a népnek”.
Rögtön tegyünk fel egy kérdést: az égtájak hajlandók elvándorolni az építészek kedvéért? A Teremtő Isten rendelkezése értelmében az égtájak bizony ott maradnak, ahová alkotva lettek, ám az építészek (vagy „szép csipkés miseingért lelkesedő” papocskák) vehetnének egy iránytűt.
Példának okáért, ha pl. Mindszenty József bíboros, hercegprímás „ad Orientem” – tehát a betű szerint a keleti égtáj felé fordulva – akart volna misézni az esztergomi bazilikában, akkor az orgonakarzat bejárati ajtaját célozza meg. Ugyanis az esztergomi bazilika szentélye és vele a monumentális főoltár dél-délnyugati irányba van tájolva.
Sőt, maga a pápa mindig nyugat felé fordulva mutatja be pontifikális szentmiséjét, ha a Szent Péter-bazilika Confessio-oltáránál misézik.
Nem is lehet talán felsorolni azokat a templomainkat, amelyek nem kelet felé néző szentéllyel épültek. Kissé még talán furcsa is, hogy éppen az ősi hagyományt újrakodifikáló Tridenti Szent Zsinat után épült barokk, rokokó és klasszicista templomok jó része elhagyta a keleti tájolást. Nem is beszélve templomaink u.n. mellékoltárairól, amelyek nem is lehetnének keleteltek – hacsak nem a ténylegesen keletelt főoltárral azonos irányban, s nem a templomfal mentén helyezkednek el.
A régi szerzetesi templomok, a középkori dómok, vagy a köveikre épült újabb templomok – még javarészt a Tridenti Zsinat előtti időből – vagy ami még inkább furcsa a 19-20. századi templomok tartják meg az ősi szabályt. (Itt semmiképpen sem említhető a néhai, agyonsztárolt félpogány, szabadkőműves építész és tanítványi köre által tervezett legújabb kori ál-, vagy elő-mecsetek sokasága.)
Mindebből következik az a kérdés, hogy az „ad Orientem” kifejezés égtájmeghatározás-e, vagy teológia?
Hála Istennek az egyházművészetek és a teológia elég hosszú időn keresztül karöltve jártak. A templomfreskók, a berendezési tárgyak díszítései, az ornamentika mind a teológiát szolgálta. Tematikus festménysorozatok, székesegyházi, vagy szerzetesi stallumfaragások tartották életben a „biblia pauperum” gondolatvilágát (sokkal inkább, mint a hittankönyvnek nevezett blikk-fotóalbumok).
Ha fellapozzuk az egyháztörténelem fóliánsait, szemünk előtt áll a magyarázat: hogyan is kezdődött a reformáció? Luther a szentmise gyalázását és megszüntetését tűzte ki célul, mondván, hogy „ezzel kiirtja a Katolikus Egyházat”. Még csak nem is az oltár szembefordítása volt az első, hanem az oltárról eltüntette a Feszületet. Miért?
Római feszület
Görög (ortodox) feszület
Azért mert a Feszület minden szónál, teológiai eszmefuttatásnál ékesebben „önmaga a szentmise”. A megváltói áldozat jelenvalósága, akkor is előttünk áll, ha az átváltoztatás szavai közben a pap alakja eltakarja az Úr megtört Testét és kiontott Vérét.
Az egyházi költészet – és vele együtt a gregorián ének – a legelsők között van, ha hitoktatásról, prédikációról beszélünk. Nem szeretnék itt most sok idézetet hozni (hiszen a próféták, a Zsoltáros, az Apostoli levelek mind igazolásul szolgálnak szavaimhoz), csak a legkézenfekvőbbet: az Anyaszentegyház legszentebb misztériumát megéneklő Húsvéti Öröméneket, az Exultet-et. Ez, az angyali karokat is elnémító csodálatos himnusz nevezi Krisztust az „örök hajnal fényének, ki soha nem lát alkonyt…”
Az Örök Napkelet (Oriens) Krisztus. Újjáalkotott istengyermekségünk „Jelvénye, Pecsétje”, az áldozati oltár felett magasodó Feszület. Tehát mindig „ad Orientem” mutatjuk be a Tridenti Szent Zsinat által elénk adott Szentmisét, akkor is, ha templomunk szentélye éppenséggel más felé van tájolva. Természetesen úgy, ahogyan azt szent atyáink előírták – ne mondjuk, hogy „háttal” a népnek, hanem – a nép előtt járva, felfelé a Golgota lépcsőin.
F. atya
Legolvasottabb írások2210 times!
