A XXI. század emberét valóban sok kihívás éri, de az egyik legnagyobb ezek közül azt hiszem az, hogy valaki megmaradjon ma katolikusnak. Nemcsak a nevében, hanem valóban katolikusnak, olyannak, amilyenek a korábbi idők katolikusai voltak, amilyen Pázmány Péter, amilyen Szalézi Szent Ferenc…
Sok minden nem katolikus ma, amit katolikusnak hívnak, de legfőképpen a gondolkodás és a viselkedés nem az. Sokan azt hiszik, hogy ha az Egyház liturgiai életében részt vesznek, és a szentségekben részesülnek, akkor ők már katolikusok. Pedig az igazi katolikusság szemmel nem látható. Isten az, aki a mi bensőnket vizsgálja, valójában itt dől el, hogy katolikusok vagyunk-e.
Ma szinte mindent, ami a katolikus vallásban érték volt, elveszni, elpusztulni látjuk. Ma a világ a katolikusoktól is elvárja, hogy elfogadják őt olyannak, amilyen ő jelenleg – a változás legcsekélyebb szándéka nélkül is. Isten mindenkit szeret úgy, ahogy van – mondják. De ez az elfogadás csak a szólamok szintjén van, mert az egyik katolikus a másikat kritizálja azért, ha Isten örök igazsága mellett ki mer állni. Miért nem haladsz együtt a modern Egyházzal te is? Miért vagy olyan maradi, hogy a több száz évvel ezelőtti normát tartod követendőnek? A világ változik, vele együtt az Egyháznak is változnia kell – mondják a haladó szellemű katolikusok.
Ma az igazi katolikusok szavát alig hallani. Nemcsak azért, mert csupán maroknyian vannak, hanem azért is, mert félnek megmozdulni a pogányság hatalmas árjával szemben. A világi szónokok ellenben torkuk szakadtából kiáltanak (sajnos az Egyházon belül is): tolerancia, elfogadás, befogadás. Minden, ami szent, ami tökéletes, ami Istentől van, azt szép lassan lebontják, mégpedig látszólag az Isten nevében, a modernizmus jegyében, a jelenlegi vatikáni vezetés hátszelének támogatásával.
De mit jelent ma megmaradni katolikusnak? Elsősorban azt, hogy azt hiszem, vallom, és élem, amit maga Isten és Jézus Krisztus örök érvényűen kinyilatkoztatott az emberiség számára, mentesen minden beszivárgott protestáns és pogány ideológiától. [Szerk: “Katolikusnak lenni azt jelenti hogy megélem az életben is Jézus tanítását, és úgy viselkedek, ahogy ő.”] A legnagyobb hazugság, mellyel ma a Krisztushoz hű Egyházat vádolják az, hogy bezárkózott, nem befogadó, hogy elöregedett, változni nem tudó, hogy tanait erőszakkal rá akarja kényszeríteni a más vallású emberekre, sőt elítéli azokat, akik nem olyanok, mint ő. Ez egy hamis pecsét, melyet a gonosz nyom rá Isten igaz Egyházára. Az igazság az, hogy az Egyház örökifjú, mégpedig Krisztustól, aki őt titokzatos módon élteti és táplálja, az isteni igazságot hirdeti, ami megváltoztathatatlan és nem kopott meg az idők folyamán. A megújult Krisztusi életet kínálja az egész világ számára, híveit pedig mindig tárt ajtókkal várja. A templomok padjai nem azért üresek, mert az Egyház bezárkózott, hanem azért mert a világnak nem kellenek a krisztusi normák.
Katolikusnak maradni azt jelenti, bizonyosan tudom, hogy Jézus Krisztus egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházában található meg mindaz a kegyelem, mely az én személyes üdvösségemhez szükséges, s nincs szükségem más vallások ideológiájára és gyakorlataira, hogy azok úgymond gazdagítsanak engem. Ezzel én nem ítélem, sem nem rekesztem ki a más vallású embert, csupán bizonyos vagyok abban, hogy az Egyház, melyet maga Jézus Krisztus alapított, önmagában tökéletes, és semmiféle fejújításra nem szorul.
Aki a jövőben is katolikus szeretne maradni, annak fel kell készülnie arra, hogy legtöbbször kisebbségben lesz, még a katolikusnak nevezett testvérei között is. Fel kell készülnie arra, hogy ugyanolyan gyűlöletben és kitaszítottságban, esetleg szenvedésben lehet része, mint Urunknak földi élete során. Fausztina nővér írta a naplójában, hogy a teljes békességet itt a Földön soha nem lelhetjük meg, mert ez most itt a harc ideje. A középkori misztikusok az evangéliumok nyomán három színteret említenek, ahol lelki módon harcolnunk kell: a világ, a saját természetünk és a gonosz ellen. Ma a történelem azon különleges korszakban élünk, amikor ezek mellett a saját Egyházunkon belül is harcolnunk kell Isten igazságáért. Ez utóbbi tulajdonképpen nem más, mint a megtámadott Egyházunk védelme, és a hazugságok felfedése, mely a katolikusságot, de az egész emberiséget a veszedelem felé kívánja vezetni. Itt most nem kiátkozott Lutherek, hanem egyházilag is megtűrt, sőt felmagasztalt Marxok, és Kasperek akarják újra megreformálni a katolikus Egyházat. Megmaradni katolikusnak azt is jelenti, hogy határozottan elutasítjuk ezen romboló tényezők mindegyikét, és hitünk alapjait, melyet nem emberi kéz, hanem maga Jézus Krisztus tett le, még a többségi véleménnyel szemben is meg merjük védeni. Példaképpen ott állhat előttünk Keresztelő Szent János, Morus Szent Tamás, akik még életük feláldozásának árán sem féltek kimondani, hogy Isten előtt mi a kedves és mi az utálatos.
Félreértés ne essék! Nem azok a világ ellenségei, akik a világot megtérésre hívják, hanem azok, akik a világgal bár összeölelkezve, de a világban élő embereknek hazudva a kárhozat felé vezetik őket.
Karácsony közeleg. A Szentírás azt mondja, hogy a világosság Jézus Krisztusban közénk jött, de a sötétség nem fogadta be őt. A sötétség ma sem akarja befogadni a világosságot. A világosság mégis ott ragyog minden sötétség felett, mert erősebb a sötétségnél. János apostol szavaival: “Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk” [1 Jn 5,4]. A mi sértetlen, ősi katolikus hitünk az, amely ma is le tudja győzni a világot. Jézus Krisztus Egyháza sohasem erőszakkal győz, a szeretet jelével, a kereszt erejével képes lefegyverezni a gonosz ellenséget. Nekünk, katolikusoknak ezt a győzelmet kell hirdetnünk a világon, és Krisztus feltámadásának erejét!
Jézus Krisztus egy, szent, katolikus és apostoli Egyháza [Szerk: Mt 16,18] örökké élni fog, mert a pokol kapui sem vehetnek rajta erőt. Ennek biztosítékai pedig mi vagyunk, akiket Isten arra hívott, hogy e nehéz időkben is az ő igaz tanúi legyünk.
Ezért bármilyen nehéz is, bármennyi támadás is ér minket, ne felejtsük el, ma az egyik legmagasztosabb és legcsodálatosabb dolog, a globális és mindent átfogó változások közepette is megmaradni katolikusnak. Legyünk hálásak azért, hogy katolikusok lehetünk!
Forrás: Péter Sziklája
Legolvasottabb írások1476 times!
