Előhang: Bizonyára a Kedves Olvasók nagyot néznek, hogy az adventi elmélkedések nyelvezete után most más szóhasználatot kell elviselniük tőlem.
Szabadjon – mindenféle oktalan összehasonlítást elvetve – hivatkoznom Prohászka Ottokár püspökre. Amikor szent dolgokról ír, akkor költői zsenialitással használja áldott magyar nyelvünket, de ha a naplójegyzetek (Soliloquia) megjegyzéseit olvassuk, mondjuk a ’19-es patkányforradalomról, akkor elcsodálkozunk, hogy Nemzetünk Apostola és Tanítója, igen kemény – Uram bocsá’ néhol vulgáris – tud lenni.
Néhány rendőrségi hírnél, vagy hasonló drasztikus és erkölcstelen képeket tartalmazó cikknél, filmnél szokták kiírni a fenti mondatot. Ha a „katolikus” címszó alatt futó hírportálokat szemléz az ember, sokszor támad az az érzése, hogy ki kellene írni ezt a figyelmeztetést. Nem is annyira a hírek (pletykák?) tartalmát illetően, hanem pl. a Google-fordító logikátlan használata miatt, illetve, hogy a szerkesztőknek „halvány lila elképzelésük” sincs arról, ami az Egyház hagyományához tartozik; pl. a nyelvezet, szóhasználat, stb.
Első közbevetés: Azt hiszik, hogy a hagyomány kimerül a hegedű-tok szerű miseruhák és csipkés albák, bőséges tömjénfüst, stb. használatában? (NB. a Tridenti Zsinat semmilyen rendelkezése nem szabályozza a miseruha formáját, vagy a miseing díszítését.) Egyébként a püspökök által használt fehér liturgikus cipő (kicsit a Brodway-n szereplő néger tánckar hajlékony fiúira emlékeztet) is újdonság, mert régen a főpapi ornátusokhoz tartozott egy-egy pár ugyanolyan színű és díszítésű liturgikus cipő is.
Az, hogy a pápák életéről készült – és egy csomó hamis képzetet teremtő – életrajzi filmekben úgy szinkronizálnak, hogy érthetetlenné válik az anyag, az már szinte megszokott. (Pl. a religiosus szót következetesen vallási rendnek fordítják, holott az egyházi szóhasználat ezt kifejezetten a szerzetesrendekre érti; vagy pl. a consilium szót mindig tanács-nak fordítják, holott a II. Vatikáni Zsinatról kellene beszélni – stb.)
Amikor az egyik ilyen honlapon már a – a „numizmatikus frázisközösségekből” és a traktorosból lett vallástudósokból verbuválódott – hozzászólók is szóvá teszik a Google-fordító használatával készült zagyvaságokat, akkor megkérdőjeleződik a honlap szándéka és az értéke is.
Második közbevetés: van egy olyan érzésem, hogy a politikai átrendeződés után felszaporodott „hívők” közül a legtöbb nem vette jó néven, hogy a kisz-, párt- és szakszervezeti titkári hatalma nem vonatkozik az egyházközségben betöltött vezető szerepre, így a lehetőségekhez képest megvalósított bomlasztás után átnyergeltek a tradicionalista vonalra – ott nem vetik a szemére, hogy ki volt előzőleg…
A Google-fordító a számítógépnek is nehézséget okoz. Pl. az angol nyelv a legzagyvább találmány a világon – ez az egyik lebosszantóbb divat a ma világában – de el kell fogadni, mert uraink ezt parancsolják. Az egyes konyhanyelv-fordulatokat a pusztán fagyi-nyelvtehetségek is meg tudják tanulni! Hiába is keresne szegény computer-chip valami logikát benne. A magamfajta latin-alapú nyelveket (és papként az egyházi szóhasználatot is) ismerő ember csak úgy jön rá a nyitjára, ha minden vessző, vagy éppen minden szó előtt külön sort nyit, aztán a halmazból összerakja a szöveget. Próbaképpen pedig cserefordítást is kér a géptől, akkor derül ki, hogy fordítást, vagy ferdítést végzett.
A nem éppen „dicsőséges” honlap még ennyit sem tesz meg. De legalább a karikatúrák érthetők… (mint anno a Ludas Matyinál).
A Szentírás bölcsességét idézve: száz szónak is egy a vége – vagyis a sokat szidott és olykor en bloc elvetett Zsinatból azt is el kellene vetni, hogy túl sokaknak és túl kétséges elemeknek van beleszólása egyházi kérdésekbe.
Éppen ideje lenne a hagyománynak azt a részét is bevezetni, hogy e modern világ szellemiségét gyökerestől kiirtjuk. Szomorú, de nem fog menni, hiszen „azt a bizonyos szellemiséget kiszolgálók” már hatalmon vannak Rómától Macskakörömfalváig.
F. atya
Legolvasottabb írások885 times!
