Gyertyaszentelő Boldogasszony

Ma arra emlékezünk, hogy negyven nappal Jézus születése után Mária bemutatta gyermekét a templomban. Lelkében átadott mindent, ami emberi bizonytalanság és félelem volt benne a jövővel kapcsolatban. Istenre bízta önmagát, sorsukat.

A mai ünnep magyar neve – („Gyertyaszentelő Boldogasszony”) – arra utal, hogy ez a nap a Fény ünnepe. Az Úr tüzet, fényt hozott a világ sötétjébe és annak a lelkébe, aki átadja önmagát és mindenét Istennek. A mai ünnep arra hív, hogy adjuk át szívünket – és mindazt, ami benne van – Istennek.

Olvasmány
Olvasmány Malakiás próféta könyvéből
Mal 3:1-4
Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura. De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak. Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években.Evangélium ✠ szent Lukács Evangélista könyvéből
R. Dicsőség neked Istenünk!
Luke 2:22-32
Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát. Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: “Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”
R. Áldunk téged Krisztus!
S. Az Evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára!

Vizsgáljuk meg, hogy milyen félelmeink és gondjaink vannak! Bízzuk ezeket Istenre, és kérjük, hogy ragyogja be szívünket Krisztus világossága!

Hallottuk, hogy Malakiás próféta mit írt a Messiásról: ki tudja majd elviselni az Úr jövetele napját? És hogy: Ő majd megtisztítja, megnemesíti őket, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.

Mi sem bizonyítja jobban a megtestesülés minden értelmet és képzeletet felülmúló csodálatos titkát, hogy a Messiás nem ítélkezni jött, hanem a bűntől való szabadulást hozott. A prófétai várakozással ellentétben az Úr eljövetele nemhogy rettenetes és félelmetes, de még csak látványos és feltűnő sem volt. Ilyen volt a születése, de a templomba való bemutatása is, amelynek Márián és Józsefen kívül mindössze Izrael két igaz embere volt a tanúja, akikről azt írta Lukács evangélista, hogy „Izrael vigaszára vártak”, és a Szentlélek lakott bennük.

Ma az agg Simeon példáját állította elénk az evangélium. Ha készek vagyunk arra, hogy nemcsak a karjainkba vesszük Jézust, hanem be is fogadjuk Őt, vagyis Istennek átadjuk életünket, akkor bennünk is felgyullad az ő isteni Tüze: mindig velünk és bennünk lesz az Isten.

A mai nap a Jézussal való találkozás ünnepe, amelyben Isten végtelen gyöngédsége és tapintata nyilvánul meg a bűnös emberiség iránt. Az Úr Jézus mindenben sorsközösséget vállalt velünk, bűnös és szenvedő emberekkel, olyannyira, hogy bennünk akar élni. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk. Úgy akar megtisztítani, hogy vállalta a kísértést is, hogy segítsen minket a kísértések legyőzésében. „Mivel ő maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésekkel küzdenek.” (Zsid 2,18.)

Amikor II. János-Pál pápa 1997-től kezdve február másodikát a megszentelt élet napjává avatta, elrendelte, hogy a szerzetesek ezen a napon újítsák meg fogadalmaikat. Ebben azt vállaljuk, hogy a keresztségben tett ígéretünk minél tökéletesebb megvalósítására törekszünk. A pápa akkor arra is felszólított minket, hogy minden hívőt emlékeztessünk a keresztségben kapott hivatására, mely szerint mindegyikünknek templommá kell lennünk. Engedjük, hogy bevonuljon Krisztus! De ehhez a Szentlélek működése által megtisztítva kell lennünk az ő templomává, = az Istennel és az emberekkel való találkozások színhelyévé!

Forrás: pestiferences.ferences.eu

Legolvasottabb írások612 times!

Print Friendly, PDF & Email