“Vissza kell térnünk civilizációnk keresztény gyökereihez!”

„Örök alapelvek szerint kellene élnünk, gondolkodnunk, politizálnunk” – vallja Roberto di Mattei. Az olasz történészt a nemzeti konzervativizmus konferenciáján kérdeztük Rómában: Ferenc pápa, Orbán és Trump politikája és álláspontjai is szóba kerültek. Interjú!

Egy nemzeti konzervativizmusról szóló konferencián vagyunk itt Rómában. Milyen a viszony ma a nemzeti konzervativizmus képviselői és a pápaság között?

Paradox helyzetben vagyunk, mert normál esetben a pápa a világ morális és spirituális vezetője, és mellette vannak más politikai vezetők. Most viszont Ferenc pápa politikai vezér szeretne lenni, és olyan politikai kérdésekkel foglalkozik, mint a bevándorlás, a morális kérdések helyett. Donald Trump viszont részt vett az abortuszellenes Élet Menetén Washingtonban, azaz úgy tűnik, hogy kezd érdeklődni a politikai kérdések morális aspektusa iránt. Szerintem nagyon fontos a morális és politikai kérdések közötti kapcsolat: a politikának mindig tisztelnie kellene pár abszolút, egyetemes morális értéket. Nagyra értékelem a nemzeti szuverenitást, de úgy gondolom,

vannak olyan morális és vallási megfontolások, amelyek magasabb rendűek a szuverenitásnál.

Milyennek értékeli Ferenc pápaságát?

Nemrég Ferenc pápa bejelentette, hogy szívesen találkozna Luiz Inácio Lula da Silva volt brazil elnökkel, akit hazájában korrupcióért börtönöztek be. Ez elég egyértelmű politikai üzenet. Viszont sosem akart találkozni Asia Bibivel, akit keresztény hite miatt üldöztek Pakisztánban, és majdnem ki is végezték miatta, mivel halálra ítélték, csak aztán megmenekült. Bibivel találkozni valódi morális és vallási üzenet lett volna. Lulával találkozni politikai üzenet. Levonhatjuk a következtetést: Ferenc pápa a nemzetközi baloldal politikai vezetőjeként tekint magára. Tisztelem Ferenc pápát, de nem tudom követni őt ezen az úton.

Yoram Hazony izraeli tudós azt írja A nacionalizmus erénye című kötetében, hogy ma kibontakozik az ellenállás a globalista liberalizmus ellen. Ugyanakkor Hazony nem támogatja azt a jelenséget, amelyet ő „neokatolicizmusnak” nevez, s amit úgyszintén globalistának tart. Ön mint katolikus történész, hogyan vélekedik erről?

Nem osztom az álláspontját, mivel

létezhet jó globalizmus.

A középkorban például egy jó értelemben vett globalizmus uralta a nyugati világot. A nemzetek, hagyományok, szokások és nyelvek között nagyobb különbség volt, mint most, de az egészet áthatotta a keresztény vallás és keresztény kultúra. Már akkor is volt egyetemjárás, amit nem a modern Erasmus-program talált ki. S nagyjából ugyanazt tanulhattad Párizsban és Bolognában. A sok uralkodónak ugyanaz volt a vallása. Ma épp fordítva van, a társadalmak fragmentálódnak. A szuverenitás megerősítése ugyan szükséges, de nem hiszem, hogy önmagában elég lesz. Vissza kell térnünk civilizációnk keresztény gyökereihez ahelyett, hogy posztmodern illúziókat követnénk.

Visszatekerné az órát, visszatérve a középkorba?

Amikor a középkorhoz való visszatérésről beszélek, természetesen nem azt mondom, hogy pont ugyanúgy kellene felépülnie a társadalomnak, mint akkor, vagy hogy vissza kellene csinálni a technikai változásokat, amelyek azóta bekövetkeztek. Pusztán arra gondolok, hogy

örök alapelvek szerint kellene élnünk, gondolkodnunk, politizálnunk,

amelyekre a középkor is épített. A reneszánsz humanistái az ókori görögökhöz és a rómaiakhoz akartak visszatérni. De az erre alapozó 15-16. század nem visszatért az ókorba, hanem teljesen új korszak volt. Én is hasonlóra utalok a középkorral kapcsolatban: a jövő társadalma nem másolhatja le egy az egyben a francia forradalom előtti európai társadalmakat. Ami fontos, hogy a francia forradalom előtti intézményekre és alapokra építsünk, mint a család, a magántulajdon, a nemzet és az állam, a vallás – ezek örök értékek, nem csak történelmiek, s ezek alapozhatnak meg egy új társadalmat.

Orbán Viktor is felszólalt a konferencián: mit gondol a kormányzásáról?

Nagyon pozitívan vélekedem róla. Gyakran hallom, hogy az Orbán és a Trump által épített falak olyanok, mint a berlini fal, és inkább hidakat kell építeni. De szerintem alapvető különbség van a berlini fal, a vasfüggöny, illetve Orbán és Trump falai közt. A berlini fal megakadályozta, hogy a német polgárok elhagyják a kommunista diktatúrát. Orbán és Trump falai nem arra vannak, hogy a saját polgáraikat megakadályozzák abban, hogy elhagyják hazájukat, hanem azt akadályozzák meg, hogy a barbárok új inváziója elfoglalja ezeket az országokat. Hadrianus római császár fala is híres, ami úgyszintén a barbárok ellen védte a rómaiakat. Annak a falnak a maradványai a szimbólumai a Római Birodalom hatalmának és annak, hogy

a birodalom képes volt megvédeni saját identitását a barbárokkal szemben.

Hadrianus, Orbán és Trump fala identitásvédő fal, a hidak pedig el akarják mosni ezeket az identitásokat.

Van olyan, hogy populizmus? Vagy ez egy új kifejezés valamire, amiben semmi új nincs?

A populizmus mindent és semmit is jelenthet. Nem szeretem használni.

Roberto di Mattei (1948) katolikus történész a római Sapienza Egyetemen tanult politikatudományt. Plinio Corrêa de Oliveira brazil tradícionalista gondolkodó tanítványának tartja magát. Különösen a 16. és a 20. század történelmére koncentrál, elsősorban a politikai és vallási eszmék érdeklik. Tanított történelmet a Cassinói Egyetemen, valamint a Krisztus Légiója római egyetemén. Keresztény gyökerek (Radici Cristiane) című programját azért szüntették meg a Radio Marián, mert egyre kritikusabb lett Ferenc pápával szemben. Elnöke a Lepanto Alapítványnak, számos más intézet tagja, több folyóirat szerzője, a Radici Cristiane című havilap szerkesztője. 2002-2006 között az olasz kormány külpolitikai tanácsadója volt. Több pápai tanács munkájában is részt vett, munkájáért a Szentszék kitüntette a Nagy Szent Gergely-renddel. Tizenhat könyve közül az utolsó, 2010-es a II. vatikáni zsinatról szól. Matteivel a nemzeti konzervativizmusról szóló római konferencián beszélgettünk.

Forrás: mandiner.hu

Print Friendly, PDF & Email