Nyomtat√°s Nyomtat√°s

ūüíĺ – A latin nyelv NEM TUD√ĀSA a r√≥mai r√≠tus√ļ klerikusok k√∂z√∂tt …

15 √©ves koromban rendszeres ministr√°nsk√©nt megeml√≠tettem a pl√©b√°nosomnak: annyira tetszik az olt√°rszolg√°lat, hogy elgondolkoztam a papi hivat√°son. Mivel bolsevik idŇĎk j√°rtak m√©g, √°llami gimibe j√°rtam √©s nem tanultam latint, azonnal kijelentette: ha szemin√°riumba k√©sz√ľlsz, elŇĎtte meg kell tanulnod latinul, majd itt a pl√©b√°ni√°n mag√°n√≥r√°kat adok neked. Eml√©kszem, mennyire megd√∂bbentem: latint? minek? r√°ad√°sul a szemin√°rium elŇĎtt?

√ögy tŇĪnik, akkoriban egy valamireval√≥ pl√©b√°nos, akit m√©g a k√©t vil√°gh√°bor√ļ k√∂z√∂tt szenteltek, a latin tud√°st elv√°laszthatatlannak tartotta a paps√°gt√≥l. Persze ez m√©g az a papi gener√°ci√≥ volt, amelyik idŇĎnk√©nt √∂sszej√°rt bridzsezni, fr√∂ccs√∂zni, a k√°rtyaasztaln√°l pedig latinul konverz√°ltak, csak hogy frissen tarts√°k egykori tud√°sukat. Bizony!


Ma, nagyj√°b√≥l 30 √©vvel k√©sŇĎbb od√°ig jutottunk, hogy egyes p√ľsp√∂k√∂k (n√©v n√©lk√ľl) m√°r olvasni sem tudnak latinul, a papok t√∂bbs√©ge (tisztelet a kiv√©telnek) g√ļnyosan kir√∂h√∂gi azt a koll√©g√°j√°t, aki idŇĎnk√©nt b√°tortalanul a latin nyelv fontoss√°g√°ra pr√≥b√°lja f√∂lh√≠vni a figyelm√ľket. Mi t√∂rt√©nt itt n√©h√°ny √©vtized alatt? MI V√ĀLTOZOTT? ELVILEG √ČS JOGILAG SEMMI! Egyesek olykor tesznek n√©h√°ny b√°tortalan k√≠s√©rletet arra, hogy a II. vatik√°ni zsinatra, vagy ink√°bb annak szellem√©re (ami kb. olyan mint A tan√ļ c√≠mŇĪ zseni√°lis filmben a szocialista szellem vas√ļtja) hivatkozzanak, de ennek A VAL√ďS√ĀGBAN SEMMI ALAPJA.

Kezdj√ľk azzal, hogy a zsinat p√°p√°ja, a “nyit√°s embere”, az az√≥ta legitim√°ci√≥s c√©llal szentt√© avatott XXIII. J√°nos p√°pa √©ppen a zsinat hajnal√°n (1962. febru√°r 22-√©n) deklar√°lta meglehetŇĎsen te√°tr√°lis st√≠lusban a latin nyelv fontoss√°g√°t √©s n√©lk√ľl√∂zhetetlens√©g√©t az Anyaszentegyh√°z (fŇĎk√©nt a r√≥mai kl√©rus) √©let√©ben. Gyakorlatilag p√©ld√°tlan dolog, hogy a p√°pa a latin nyelvrŇĎl √≠rt Veterum Sapientia kezdetŇĪ apostoli konstit√ļci√≥j√°t nyilv√°nos gesztussal a Szent P√©ter bazilika fŇĎolt√°r√°n √≠rta al√° (semmi k√©ts√©get sem hagyva afelŇĎl, hogy pontifik√°tusa egyik leghangs√ļlyosabb tett√©rŇĎl van sz√≥). A “j√≥ J√°nos p√°pa” e dokumentummal (csak√ļgy, mint az 1960-as r√≥mai szin√≥dus hat√°rozataival) √©kes bizony√≠t√©k√°t adta annak, hogy nagyon t√©ved, aki ŇĎt ut√≥lag liber√°lis hajlam√ļ reformernek akarja be√°ll√≠tani. A kiv√°l√≥ apostoli lev√©l teljes sz√∂vege olvashat√≥ (Szerk.: √©s let√∂lthetŇĎ) e bejegyz√©s v√©g√©n. √Črdekess√©gk√©nt megjegyezz√ľk, hogy ezt a dokumentumot √©s annak rendelkez√©seit senki az√≥ta nem helyezte hat√°lyon k√≠v√ľl. Foganatja viszont (ez ut√≥lag m√°r c√°folhatatlan) sem sok volt, ez√©rt szok√°s “elveszett enciklika“-k√©nt emlegetni.

De nemcsak az √ļn. aggiornamento atyj√°nak nem √°llt sz√°nd√©k√°ban a latin nyelv haszn√°lat√°t v√©gzetesen elsorvasztani, de mag√°nak a II. vatik√°ni zsinatnak sem. N√©zz√ľk a zsinati dokumentumok mit mondanak a latin haszn√°lat√°r√≥l: “A latin szertart√°s sok √©vsz√°zados hagyom√°nya szerint a klerikusoknak a szent zsolozsm√°ban meg kell maradniok a latin nyelvn√©l.” (Sacrosanctum Concilium, 101. 1. ¬ß) Ezt t√∂bb zsinat ut√°ni rendelkez√©s is kifejezett m√≥don megerŇĎs√≠tette. Ennek ellen√©re ma vajon h√°ny koll√©ga forgatn√° lelki haszonnal a Liturgia Horarum latin nyelvŇĪ kiad√°s√°t? A pl√©b√°ni√°k padl√°sa tele van ilyen kiadv√°nyokkal. Persze a zsinati hat√°rozat megengedte a p√ľsp√∂k√∂knek, hogy szigor√ļan egy√©nileg elb√≠r√°lt esetekben √©s kiv√©telk√©nt ez al√≥l f√∂lment√©st adjanak, de vil√°gos, hogy ez eseti engedm√©ny, fŇĎleg a misszi√≥s ter√ľletek gyeng√©n k√©pzett bennsz√ľl√∂tt kl√©rus√°nak sz√≥lt, √©s maga VI. P√°l is szomor√ļ fejlem√©nynek, sŇĎt ab√ļzusnak tartotta, hogy egyre t√∂bb k√©relem √©rkezett ilyen f√∂lment√©sre. 1966. augusztus 15-i, Sacrificium Laudis c√≠mŇĪ apostoli level√©ben √≠gy panaszkodik a p√ľsp√∂k√∂knek: “A levelekbŇĎl, amelyeket n√©h√°nyan k√ľldtetek, √©s sok m√°s forr√°sb√≥l megtudjuk, hogy sz√©th√ļz√≥ [a t√∂rv√©nyestŇĎl elt√©rŇĎ] gyakorlatokat vezettek be a szent liturgi√°ba a ti k√∂z√∂ss√©geitek vagy tartom√°nyaitok (csak azokr√≥l besz√©l√ľnk, amelyek a latin r√≠tushoz tartoznak). M√≠g egyesek nagyon hŇĪek a latin nyelvhez, m√°sok be akarj√°k vezetni a n√©pnyelvet a k√≥rusim√°ban [zsolozsm√°z√°sban]. M√°sok, k√ľl√∂nf√©le helyeken, szeretn√©k lecser√©lni a gregori√°n √©neket √ļjonnan szerzett dallamokra. SŇĎt n√©h√°nyan kitart√≥an azt hangoztatj√°k, hogy a latin nyelvet teljes m√©rt√©kben el kell t√∂r√∂lni. El kell ismern√ľnk, hogy ezek a k√©r√©sek n√©mileg f√∂lzaklatnak √©s elszomor√≠tanak benn√ľnket. K√≠v√°ncsiv√° tesz minket, hogy mi az oka ennek az √ļj gondolkod√°sm√≥dnak √©s ennek a hirtelen ellenszenvnek a m√ļlt ir√°nt; k√≠v√°ncsiak vagyunk, hogy mi√©rt erŇĎltetik ezeket a dolgokat.”

Ahogy a XXIII. J√°nosn√°l m√©g nyilv√°nval√≥bban legitim√°ci√≥s c√©lzattal kanoniz√°lt VI. P√°l ebben az apostoli lev√©lben elismeri, a latin nyelv megtart√°sa nem kis erŇĎfesz√≠t√©sekkel j√°r ugyan, de a probl√©m√°k nem f√∂l√ľlm√ļlhatatlanok, ha a p√ľsp√∂k√∂k betartj√°k a papk√©pz√©sre vonatkoz√≥ zsinati elŇĎ√≠r√°sokat, pl. az Optatam Totius dekr√©tum rendelkez√©s√©t: “[A papn√∂vend√©keknek] a latin nyelvet is el kell saj√°t√≠taniuk, azon a fokon, mely lehetŇĎv√© teszi, hogy a tudom√°nyos forr√°sokat √©s az Egyh√°z megnyilatkoz√°sait √©rthess√©k √©s f√∂lhaszn√°lhass√°k. Tan√≠tani kell minden szertart√°s saj√°t liturgikus nyelv√©t, √©s nagyon t√°mogatni kell a Szent√≠r√°s √©s a Szenthagyom√°ny nyelveinek megfelelŇĎ ismeret√©t.” (13.) Vagy amint VI. P√°l m√©g a zsinat alatt kijelentette: “A fiatal pap kultur√°lis form√°ci√≥j√°nak minden bizonnyal mag√°ban kell foglalnia a megfelelŇĎ nyelvek, k√ľl√∂n√∂sen a latin nyelv ismeret√©t (fŇĎk√©nt a latin szertart√°s√ļak k√∂z√∂tt).” (apostoli lev√©l, Summi Dei Verbum, 1963. november 4.) VI. P√°l p√°pai tekint√©ly√©vel expressis verbis megerŇĎs√≠tette a Veterum Sapientia fontoss√°g√°t √©s hat√°lyoss√°g√°t: “A p√°p√°knak mindig is erŇĎs meggyŇĎzŇĎd√©se volt, hogy a latin √©s az √≥kori nyelvek tanul√°sa elv√°laszthatatlanul kapcsol√≥dik a paps√°gra k√©sz√ľlŇĎ fiatalok oktat√°s√°hoz √©s k√©pz√©s√©hez, √©s e t√©m√°ban fontos √©s komoly dokumentumokat tettek k√∂zz√© mind a m√ļltban, mind a jelen idŇĎkben…. Az Apostoli Szentsz√©k √°ltal az √ľgyben kiadott legut√≥bbi dokumentumok k√∂z√ľl¬† minden bizonnyal a legfontosabb helyet foglalja el a Veterum Sapientia kezdetŇĪ apostoli konstit√ļci√≥.” (Studia Latinitatis, motu proprio, 1964. febru√°r 22.)

Azoknak pedig, akik azt merik mondani, hogy a zsinat szelleme m√°r meghaladta a zsinat betŇĪj√©t (mondjuk az ilyenek nyilv√°n nem ismerik az egyh√°zi tan√≠t√≥hivatal mŇĪk√∂d√©s√©nek belsŇĎ √©s sz√ľks√©gszerŇĪ logik√°j√°t), azt felelj√ľk: a jelenleg hat√°lyos egyh√°zi t√∂rv√©nyek, rendelkez√©sek is elŇĎ√≠rj√°k azt, amit a zsinat √©s a “zsinat p√°p√°i” tan√≠tottak: “A papnevel√©s szab√°lyzata gondoskodj√©k arr√≥l, hogy a n√∂vend√©kek ne csak a hazai nyelvet saj√°t√≠ts√°k el pontosan, hanem a latint is J√ďL ISMERJ√ČK.” (Egyh√°zi T√∂rv√©nyk√∂nyv, 249. k√°n.) Ezen t√ļl a zsinat ut√°ni p√°p√°k tan√≠t√≥hivatala is megerŇĎs√≠ti, hogy a jelenlegi helyzet sz√©gyenletes, tarthatatlan, sŇĎt a t√∂rv√©ny betŇĪj√©vel √©s szellem√©vel sz√∂ges ellent√©tben √°ll. II. J√°nos P√°l Sapientia Christiana kezdetŇĪ apostoli konstit√ļci√≥ja (1979. √°prilis 29.) ezt √≠rja elŇĎ: “A teol√≥giai karok sz√°m√°ra sz√ľks√©ges a latin nyelv megfelelŇĎ ismerete, hogy a hallgat√≥k meg√©rts√©k √©s f√∂lhaszn√°lhass√°k az Egyh√°z forr√°sait √©s dokumentumait.” (IV. r√©sz, 3. ¬ß.) XVI. Benedek nem kev√©sb√© egy√©rtelmŇĪen fogalmaz: “S√ľrgŇĎsen t√°mogatni kell a latin jobb megismer√©se √©s hozz√°√©rtŇĎbb haszn√°lata ir√°nti elk√∂telezetts√©get mind az egyh√°zi √∂sszef√ľgg√©sben, mind a kult√ļra sz√©lesebb vil√°g√°ban.” (Lingua Latina, 3. ¬ß., motu proprio, 2012. november 10.) M√©g vil√°gosabb kifejez√©s√©t l√°tjuk a p√°pai sz√°nd√©knak a Sacramentum Caritatis kezdetŇĪ poszt-szinod√°lis buzd√≠t√°sban (2007. febru√°r 22.): “Ahhoz, hogy az Egyh√°z egyetemess√©g√©t √©s egys√©g√©t jobban kifejezz√ľk, a P√ľsp√∂ki Szin√≥dus javaslatait k√∂vetve, √∂sszhangban a II. Vatik√°ni Zsinat √ļtmutat√°saival ‚Äď az olvasm√°nyokat, a hom√≠li√°t √©s a h√≠vek k√∂z√∂s k√∂ny√∂rg√©s√©t kiv√©ve ‚Äď, j√≥, ha az ilyen szentmis√©ket [nemzetk√∂zi tal√°lkoz√≥k alkalm√°val] latin nyelven v√©gzik; ugyan√≠gy latinul im√°dkozz√°k az Egyh√°z hagyom√°ny√°nak legismertebb im√°ds√°gait, √©s esetleg a gregori√°n √©nek t√©teleit. M√©g √°ltal√°nosabban k√©rem, hogy a leendŇĎ papokat a szemin√°riumi √©vektŇĎl kezdve k√©sz√≠ts√©k f√∂l arra, hogy √©rts√©k √©s v√©gezni tudj√°k a szentmis√©t latinul, tov√°bb√°, hogy haszn√°lni tudj√°k a latin sz√∂vegeket √©s √©nekelni tudj√°k a gregori√°nt; ne mulassz√°k el megtan√≠tani a h√≠veknek latinul a leg√°ltal√°nosabb im√°ds√°gokat √©s a liturgia bizonyos r√©szeinek gregori√°n √©nekeit.” (62. ¬ß.)

EbbŇĎl nyilv√°nval√≥, hogy k√∂vetkezetes √©s folyamatos elv√°r√°sk√©nt √°ll√≠totta f√∂l XXIII. J√°nos, VI. P√°l, II. J√°nos P√°l √©s XVI. Benedek p√°p√°k tan√≠t√°sa, hogy minden papn√∂vend√©knek EL KELL SAJ√ĀT√ćTANIA a r√≥mai egyh√°z saj√°t nyelv√©t. Senki sem √°ll√≠thatja teh√°t, hogy a 249. k√°non rendelkez√©sei az√©rt v√°ltak “halott betŇĪv√©”, mert a jogalkot√≥ nem tudta az √©lŇĎ eml√©kezetben megtartani a hozz√°juk val√≥ ragaszkod√°st. A p√°p√°k hozz√°√°ll√°s√°t a latin tanulm√°nyok elŇĎmozd√≠t√°s√°hoz m√©g a papnevel√©sn√©l is sz√©lesebb √∂sszef√ľgg√©sekben bizony√≠tja a VI. P√°l √°ltal l√©trehozott Latin Akad√©mia; egy olyan alap√≠t√°s, amelyet XVI. Benedek helyre√°ll√≠tott √©s megerŇĎs√≠tett. A latin nyelv ismeret√©nek elkeser√≠tŇĎ hanyatl√°s√°t a kl√©rus k√∂r√©ben nem az Egyh√°z tan√≠t√≥hivatal√°nak √©s jogalkot√°s√°nak hi√°nyoss√°gaira vezethetj√ľk vissza, hanem a v√©grehajt√≥k √©rdektelens√©g√©re √©s engedetlens√©g√©re. A papnevel√©s elsŇĎdleges f√∂lvigy√°z√≥i √©s felelŇĎsei a p√ľsp√∂k√∂k √©s az √°ltaluk kinevezett szemin√°riumi nevelŇĎk, tan√°rok. Az ŇĎ feladatuk lenne, hogy ellenŇĎrizz√©k √©s kik√©nyszer√≠ts√©k az egyh√°zi t√∂rv√©nyek √©s szentsz√©ki rendelkez√©sek hŇĪs√©ges betart√°s√°t √©s betartat√°s√°t azzal, hogy a papszentel√©sre vonatkoz√≥ alkalmass√°g (papi idoneit√°s) elengedhetetlen k√∂vetelm√©nyek√©nt kezelj√©k a j√≥ latin tud√°st. Mint tudjuk, l√°tjuk, ennek ma semmi k√∂ze a val√≥s√°ghoz. √ćgy k√∂vetkezhetett be, hogy a mai papok t√∂bbs√©ge j√≥form√°n olvasni sem tud latinul, aki pedig egyh√°zi k√∂r√∂kben a latin nyelv fontoss√°g√°ra √©s kiv√©telezett helyzet√©re mer√©szel utalni, annak f√∂l kell k√©sz√ľlnie arra, hogy √©rtetlens√©g, g√ļny, k√∂zut√°lat (net√°n burkolt vagy ny√≠lt √ľld√∂ztet√©s) t√°rgy√°v√° v√°lik.

A Monty Python-csoport Brian √©lete c√≠mŇĪ filmj√©bŇĎl vett klasszikus jelenet sajnos ma sim√°n lej√°tsz√≥dhatna egy k√∂z√©piskolai latin tan√°r √©s egy r√≥mai katolikus papn√∂vend√©k (net√°n pl√©b√°nos) k√∂z√∂tt. √ćme:

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés