Katolikusnak keresztelt ismerősökkel beszélgetve előkerült Mel Gibson Passio című filmje. Kivétel nélkül mindegyik azzal érvelt, hogy „túl véres, elborzasztó”. (Ám egyikük sem tartotta véresnek, elborzasztónak a sci-fi- és horrorfilmek drasztikus jeleneteit.) Ha elolvasták volna a történészek, bibliatudósok erre vonatkozó írásait, avagy néhány középkori magánkinyilatkoztatás közléseit, akkor vajon mit szólnának, ugyanis Gibson filmje még jelen formájában is igen „light”-os a valósághoz képest.
Jézus Vére LitániaUram, irgalmazz! Mennyei Atyaisten, Megváltottál minket, Uram, szentséges véreddel. Könyörögjünk. Mindenható örök Isten, ki egyszülött Fiadat a világ Megváltójává rendelted és vére által megengesztelődni akartál, engedd kérünk üdvösségünk árát úgy tisztelnünk és annak erejével az élet bajaiban úgy nyernünk oltalmat a földön, hogy örökké tartó gyümölcseinek örvendhessünk az égben. Krisztus, a mi Urunk által.
Amen. |
Honnan is indult ez a szemlélet?
Ha megtekintünk néhány középkor elejéről származó festményt, szobrot, akkor láthatjuk, hogy a Szenvedő Jézus alakját szinte látni sem lehet a vértől. A középkor – sokszor ma is ismert, a hagyományokból felelevenített Passió-játéka talán hasonló lehetett.
Amikor azonban a reneszánsz művészet „humanisztikus” stílusa rányomta a bélyegét a vallási ábrázolásokra is, akkor minden idealizálva, vagy jobb esetben inkább dicsőséges megjelenésbe csapott át. Ma, ha templomaink Keresztúti stációit szemléljük már ennek a „humanisztikusnak” nevezett – valójában az ókori pogány kultúrák felelevenítését célzó – semleges, vagy éppen közömbös megjelenítést tapasztaljuk.
S ebben a korban megszámlálhatatlan Eucharisztikus csoda – vérző, hússá vált szentostyák, véres oltárkendők – jelennek meg figyelmeztetésül. (A reneszánsz humanizmus hazugság volt, de még inkább hazugság ennek a mi korunkban való újjáéledése, sokkal több bűnnel és szennyel – s az elmúlt századokhoz hasonlóan ma is sok Eucharisztikus csodáról értesülünk… „jel, amelynek ellent mondanak…”)
A II. Vatikáni Zsinat után nagyon sok helyen teljesen eltűntek a Szenvedő Jézus alakját is felmutató feszületek – ha van egyáltalán ilyen a templomokban. A Keresztúti állomásokat is kiegészítették a 15. stációval, a Feltámadás ábrázolásával. Néven nem nevezett hatást gyakorolt erre az Amerikából importált neo-protestáns szekták gondolkodásmódja, ami egyértelműen szintén a zsinati ökumenizmus következménye. Ugyancsak a zsinati „lelkiség” hatása, hogy elbagatellizáljuk a bűnt, amelynek következménye a megjelenített jézusi szenvedés (Szerk.: és a tegnapi posztunk: https://actio-catholica.hu/index.php/2020/06/29/uj-holocaust-ezuttal-a-keresztenyek-ellen-2020/). A szentmise áldozati jellegét elrabolták tőlünk, az utolsó szalmaszálat, amellyel még kötődtünk a Golgota „túl véres, elborzasztó” áldozatához. A megtört kenyér és a kehely bora már nem a keresztáldozat jelenvalósága, hanem emlékvacsora. Az Utolsó Vacsora történései – azaz az áldozat kézzelfoghatóvá tétele a történelemben – csak egy olyan lakomává degradálódott, amely részleteiben a zsidó pászka emlékeire épül. No éppen ez az!
Mire is emlékeznek a zsidók a pászka-ünneppel: az egyiptomi súlyos rabságból való szabadulásukra. Hogyan menekültek meg az öldöklő angyal pallosa elől? Az áldozati bárány ajtófélfára kent vére által.
Nos tehát: ez az ószövetségi előkép nem éppen eleget mond el az igazi lényegből? Annak, aki képtelen Jézussal a kereszt gyötrelmét vállalni, annak semmiképpen.
Tegyünk fel egy kérdést: Jézus Krisztus szenvedése és feltámadása elválasztható-e? Semmiképpen. Ebből következik a másik kérdés: vajon a szenvedés körülményei lényegtelenebbek-e, mint az „üres sír”? Nem.
Ismerjük a Passio című film főszereplőjének Jim Caviezel-nek a nyilatkozatait, mely szerint katolikus hitében elmélyült emberré lett, vagy a román, ateista színésznő, aki Mária alakját formálta meg, a megtéréséről számolt be. De bizonyos vagyok abban, hogy a film hatására történt komoly megtérések százai, ezrei, vagy talán milliói azoknak a médiumoknak a manipulációja következtében nem jut el hozzánk, amely médiumok sok egyéb váddal illetik a filmet – meghamisítva a történelmi tényeket.
Ám egy jól körvonalazható következményt is fogunk látni a nem is oly távoli jövőben. A hitért vállalt szenvedéstől való menekülés milliókat szakít el Krisztustól, az üdvösségtől. Nem vállalnak áldozatot azért a Krisztusért, aki mindent odaadott értünk, a megváltásunkért, szabadulásunkért.
Amikor 1849-ben, Boldog IX. Pius pápa bevezette ezt az ünnepet, akkor a garibaldista hitrombolás, Krisztus- és Egyházellenesség Gaeta-i börtönéből való szabadulására emlékezett. Az Üdvözítő kiontott vére egy földi, emberek által alkotott rabságból szabadítja ki, ám a Pápa felhívta ezzel a figyelmet, hogy sokkal fontosabb a világ és az egyes ember bűn-rabságából való szabadulása, amely csakis a Golgota Nagy Áldozatának véréből fakadó erővel lehetséges.
Olvasmány
Olvasmány szent Pál apostol Zsidókhoz irott leveléből
Zsid 9,11-15
Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. Ezért ő az új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
R. Istennek legyen hála.Evangélium
Evangélium ✠ szent János Apostol könyvéből
R. Dicsőség neked Istenünk!
Jn 19,30-35
Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: “Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
R. Áldunk téged Krisztus!
S. Az Evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára!
A zsinati miseliturgia érvényessége nem azért kétséges, mert honi nyelven folyik,vagy a pap nem „ad orientem” misézik, hanem, mert a szövegek – és a hatások – nem egyeznek azzal, amit az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán és a Golgotán bemutatott: az áldozattal, amely „túl véres és elborzasztó”, de egyes-egyedül szabadító.
Mel Gibson filmje „túl véres és elborzasztó” – de az én bűnöm talán nem Jézus vérét kiserkentő és kínzását elborzasztóvá tévő valóság?
Az Egyháztörténelem Eucharisztikus csodáiról kitűnő összefoglaló-ismertető található az alábbi internetes honlapon: http://www.miracolieucaristici.org/un/Liste/list.html A honlap létrehozója az az olasz ifjú, aki 15 évesen hunyt el és októberben, Assisi-ben avatják boldoggá. Róla is található ismertető ezen a linken.
p. Anonymus
Legolvasottabb írások1022 times!
