Nyomtatás Nyomtatás

✠ Jézus legdrágább vérének ünnepe

Katolikusnak keresztelt ismerősökkel beszélgetve előkerült Mel Gibson Passio című filmje. Kivétel nélkül mindegyik azzal érvelt, hogy „túl véres, elborzasztó”. (Ám egyikük sem tartotta véresnek, elborzasztónak a sci-fi- és horrorfilmek drasztikus jeleneteit.) Ha elolvasták volna a történészek, bibliatudósok erre vonatkozó írásait, avagy néhány középkori magánkinyilatkoztatás közléseit, akkor vajon mit szólnának, ugyanis Gibson filmje még jelen formájában is igen „light”-os a valósághoz képest.

Jézus Vére Litánia

Uram, irgalmazz!
Uram, irgalmazz!
Krisztus, kegyelmezz!
Krisztus, kegyelmezz!
Uram, irgalmazz!
Uram, irgalmazz!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten,
irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten,
irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen,
irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten,
irgalmazz nekünk!
Krisztus Vére, az örök Atya egyszülött Fiának Vére,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az Isten megtestesült Igéjének vére,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az új és örök Szövetség vére,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a haláltusában földre hullott Vér,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a megostorozáskor kiserkent Vér,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a töviskoronától kicsordult Vér,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a keresztfán kiontott Vér,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, üdvösségünk váltságdíja,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, amely nélkül nincs bűnbocsánat,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az Oltáriszentségben a lelkek itala és megtisztulása,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az irgalmasság folyama,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a gonosz lelkek legyőzője,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a vértanúk erőssége,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a hitvallók szilárdsága,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, szüzeket termő Vér,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a veszélyben forgók támasza,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a szenvedők enyhülése,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a sírásban vigasztalásunk,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a bűnbánók reménysége,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a haldoklók megnyugvása,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a szívek békéje és gyönyörűsége,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az örök élet záloga,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a tisztítóhelyen szenvedő lelkek szabadítója,
üdvözíts minket!
Krisztus Vére, minden dicsőségre és magasztalásra legméltóbb Vér,
üdvözíts minket!

Megváltottál minket, Uram, szentséges véreddel.
És Istenünk országává tettél bennünket.

Könyörögjünk. Mindenható örök Isten, ki egyszülött Fiadat a világ Megváltójává rendelted és vére által megengesztelődni akartál, engedd kérünk üdvösségünk árát úgy tisztelnünk és annak erejével az élet bajaiban úgy nyernünk oltalmat a földön, hogy örökké tartó gyümölcseinek örvendhessünk az égben. Krisztus, a mi Urunk által.

Amen.

Honnan is indult ez a szemlélet?

Ha megtekintünk néhány középkor elejéről származó festményt, szobrot, akkor láthatjuk, hogy a Szenvedő Jézus alakját szinte látni sem lehet a vértől. A középkor – sokszor ma is ismert, a hagyományokból felelevenített Passió-játéka talán hasonló lehetett.

Amikor azonban a reneszánsz művészet „humanisztikus” stílusa rányomta a bélyegét a vallási ábrázolásokra is, akkor minden idealizálva, vagy jobb esetben inkább dicsőséges megjelenésbe csapott át. Ma, ha templomaink Keresztúti stációit szemléljük már ennek a „humanisztikusnak” nevezett – valójában az ókori pogány kultúrák felelevenítését célzó – semleges, vagy éppen közömbös megjelenítést tapasztaljuk.

S ebben a korban megszámlálhatatlan Eucharisztikus csoda – vérző, hússá vált szentostyák, véres oltárkendők – jelennek meg figyelmeztetésül. (A reneszánsz humanizmus hazugság volt, de még inkább hazugság ennek a mi korunkban való újjáéledése, sokkal több bűnnel és szennyel – s az elmúlt századokhoz hasonlóan ma is sok Eucharisztikus csodáról értesülünk… „jel, amelynek ellent mondanak…”)

A II. Vatikáni Zsinat után nagyon sok helyen teljesen eltűntek a Szenvedő Jézus alakját is felmutató feszületek – ha van egyáltalán ilyen a templomokban. A Keresztúti állomásokat is kiegészítették a 15. stációval, a Feltámadás ábrázolásával. Néven nem nevezett hatást gyakorolt erre az Amerikából importált neo-protestáns szekták gondolkodásmódja, ami egyértelműen szintén a zsinati ökumenizmus következménye. Ugyancsak a zsinati „lelkiség” hatása, hogy elbagatellizáljuk a bűnt, amelynek következménye a megjelenített jézusi szenvedés (Szerk.: és a tegnapi posztunk: https://actio-catholica.hu/index.php/2020/06/29/uj-holocaust-ezuttal-a-keresztenyek-ellen-2020/). A szentmise áldozati jellegét elrabolták tőlünk, az utolsó szalmaszálat, amellyel még kötődtünk a Golgota „túl véres, elborzasztó” áldozatához. A megtört kenyér és a kehely bora már nem a keresztáldozat jelenvalósága, hanem emlékvacsora. Az Utolsó Vacsora történései – azaz az áldozat kézzelfoghatóvá tétele a történelemben – csak egy olyan lakomává degradálódott, amely részleteiben a zsidó pászka emlékeire épül. No éppen ez az!

Mire is emlékeznek a zsidók a pászka-ünneppel: az egyiptomi súlyos rabságból való szabadulásukra. Hogyan menekültek meg az öldöklő angyal pallosa elől? Az áldozati bárány ajtófélfára kent vére által.

Nos tehát: ez az ószövetségi előkép nem éppen eleget mond el az igazi lényegből? Annak, aki képtelen Jézussal a kereszt gyötrelmét vállalni, annak semmiképpen.

Tegyünk fel egy kérdést: Jézus Krisztus szenvedése és feltámadása elválasztható-e? Semmiképpen. Ebből következik a másik kérdés: vajon a szenvedés körülményei lényegtelenebbek-e, mint az „üres sír”? Nem.

Ismerjük a Passio című film főszereplőjének Jim Caviezel-nek a nyilatkozatait, mely szerint katolikus hitében elmélyült emberré lett, vagy a román, ateista színésznő, aki Mária alakját formálta meg, a megtéréséről számolt be. De bizonyos vagyok abban, hogy a film hatására történt komoly megtérések százai, ezrei, vagy talán milliói azoknak a médiumoknak a manipulációja következtében nem jut el hozzánk, amely médiumok sok egyéb váddal illetik a filmet – meghamisítva a történelmi tényeket.

Ám egy jól körvonalazható következményt is fogunk látni a nem is oly távoli jövőben. A hitért vállalt szenvedéstől való menekülés milliókat szakít el Krisztustól, az üdvösségtől. Nem vállalnak áldozatot azért a Krisztusért, aki mindent odaadott értünk, a megváltásunkért, szabadulásunkért.

Amikor 1849-ben, Boldog IX. Pius pápa bevezette ezt az ünnepet, akkor a garibaldista hitrombolás, Krisztus- és Egyházellenesség Gaeta-i börtönéből való szabadulására emlékezett. Az Üdvözítő kiontott vére egy földi, emberek által alkotott rabságból szabadítja ki, ám a Pápa felhívta ezzel a figyelmet, hogy sokkal fontosabb a világ és az egyes ember bűn-rabságából való szabadulása, amely csakis a Golgota Nagy Áldozatának véréből fakadó erővel lehetséges.

Olvasmány
Olvasmány szent Pál apostol Zsidókhoz irott leveléből
Zsid 9,11-15
Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. Ezért ő az új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
R. Istennek legyen hála.

Evangélium
E
vangélium szent János Apostol könyvéből
R. Dicsőség neked Istenünk!
Jn 19,30-35
Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: “Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
R. Áldunk téged Krisztus!
S. Az Evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára!

A zsinati miseliturgia érvényessége nem azért kétséges, mert honi nyelven folyik,vagy a pap nem „ad orientem” misézik, hanem, mert a szövegek – és a hatások – nem egyeznek azzal, amit az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán és a Golgotán bemutatott: az áldozattal, amely „túl véres és elborzasztó”, de egyes-egyedül szabadító.

Mel Gibson filmje „túl véres és elborzasztó” – de az én bűnöm talán nem Jézus vérét kiserkentő és kínzását elborzasztóvá tévő valóság?

Az Egyháztörténelem Eucharisztikus csodáiról kitűnő összefoglaló-ismertető található az alábbi internetes honlapon: http://www.miracolieucaristici.org/un/Liste/list.html A honlap létrehozója az az olasz ifjú, aki 15 évesen hunyt el és októberben, Assisi-ben avatják boldoggá. Róla is található ismertető ezen a linken.

p. Anonymus