Nyomtatás Nyomtatás

✠ Szent Anna (és Szent Joachim), a Boldogságos Szűzanya szülei

Kizárólag a Szent Hagyomány tesz említést a nagyszülők legfőbb példaképeiről – ráadásul a zsinati templomrombolások nyomán képeik, szobraik, oltáraik javarészt el is tűntek. A szentek ikonográfiáját már elfeledő korunk nem nagyon tud mit kezdeni a két „háttérszent” ábrázolásában található módozatokkal, eszközökkel.

Leginkább Szent Anna asszony alakja jelenik meg, a Boldogságos Szűzanya születését, majd tanítgatását ábrázolva. Amikor mindkét szent együtt van ábrázolva, természetesen akkor is a Szűzanya alakjához vonzza szemünket az alkotóművész.

A Hagyomány elmondja, hogy miként jutott nagy-nagy szégyen a két áldott embernek, amiért a házasságuk gyermektelen volt. (Szent Joachim-ot vándorbottal is ábrázolják, mert amikor gyermektelenségük miatt nem fogadták el templomi áldozatukat, akkor keserűségében a pusztába menekült…) – A romantikus művészet egyik szép alkotása a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás) templom főoltárán látható. A szent pár a jeruzsálemi templomba viszi a kis Máriát, aki egy meredek lépcsőn halad felfelé a főpap felé.

Az Úr gondviselő szeretete az üdvösségtervben fontos szerepet szánt nekik: idős korukra megadatott nekik, hogy az Üdvözítő édesanyjának szülei, nevelői lehessenek. Rögtön adódik is a következtetés, ha Szeplőtelenül Fogantatott szüleinek méltóságára kiválasztotta őket az Úr, akkor bizonyosan  istenes  életük érdeméért tette.

Be kell vallanom, hogy az általam ismert nők iránt igyekeztem mindig nagy megbecsüléssel élni – ám sajnos egy idő után azt kellett tapasztalnom, hogy a tiszteletre és megbecsülésre érdemes nőket egyre kisebb létszámban találom meg magam körül. (Manapság egy-két filmet, filmsorozatot látva pedig szinte szörnyülködöm, hogy a feminizmusnak nevezett – gyökereiben bolsevista, manapság pedig liberális – gondolat mennyire elszakította a nőket a nőiség értékeitől. Szerk.: bolsevista, liberális egyre megy, mert egy gyökérből fakadó két ág, melynek céljai, módszerei ugyanazok.)

Tudomásul kell venni minden embernek, hogy ha nem az Úr tervei szerint akarja az életét alakítani, akkor menthetetlenül vakvágányra téved és kudarc-halmazzá teszi a lehetőségeit, végső soron pedig az üdvösségét. Már csak azért is, mert az Úrnak való ellentmondás gyökere az istentagadás – következésképpen a kárhozat. S azt is tudomásul kell venniük az ilyen – előbb rejtett, majd egyre nyilvánvalóbb – istentagadásban élőknek, hogy utódaikra is ezt a szellemet örökítik.

Olvasmány
Olvasmány a Példabeszédek könyvéből
Péld 31:10-31
Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel. Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet. Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval. Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának. Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája. Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót. Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja. Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával, és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú. Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel. Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek. Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé. Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás árad a nyelvéről. Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere. Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri: “Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!” Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret. Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!
R. Istennek legyen hála.

Evangélium ✠ szent Máté Apostol könyvéből
R. Dicsőség neked Istenünk!
Mt 13:44-52
A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette. Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” “Megértettétek mindezeket?” “Igen” – felelték. Erre így folytatta: “Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.”
R. Áldunk téged Krisztus!
S. Az Evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára!

A Szent Hagyomány olyan emberpárt állít elénk (s milyen sokat maga a Szentírás is), akik az élet nehézségei, vagy éppen emberi megaláztatásai ellenére is hűségesek voltak, tehát kiérdemelték, hogy  kiválasztottak legyenek egy magasztos feladatra. S bár a kronológiát tekintve nem tarthatjuk valószínűnek azt, hogy az Úr Jézus születését megérhették – vagyis mint jóságos nagyszülők az idő bölcsességével hatottak embergyermeki fejlődésére – azért mégis példaképek lehetnek, hiszen a ma világában az istentagadás miatt kárhozat-veszélybe kerülő emberiségnek nagy szüksége van az „idő bölcsességével” nevelő, az istenes életben „jártas” idősebb generációra, hogy az Úr tervét minél több gyermek, unoka magáévá téve értékes, Istennek tetsző élettel érdemelje ki az üdvösséget.

Amikor én születtem, még nem volt az édesanyáknak lehetőségük, hogy gyermekük mellett maradjanak, így tehát nagyszüleimnél töltöttem a legtöbb időt. S ma is szívesen mondom azokat az imádságokat, amelyeket tőlük tanultam. A papi hivatásom gyökerei oda nyúlnak vissza, hogy a nagymamák vittek először szentmisére, majd írattak be hittanórára és biztattak, hogy álljak be a ministránsok közé, pedig, még nem is jártam iskolába. A hitoktatóm adott olyan imakönyvet (akkoriban ez szokásos kiadvány volt), amely a ministrálás latin szövegét fonetikusan közölte – nagymamám tanítgatta nekem, hogy fejből tudjak a miséző pap szavaira válaszolni. S bár sem a szüleim, sem a nagyszüleim nem érhették meg, hogy a szentelő püspök elé térdelve részesüljek az Úr Jézus legszorosabb baráti kötelékében – mégis jelzés értékű, hogy Édesanyám halálának évfordulóján, (sőt ugyanabban az órában) volt a szentelésem.

Kedves Nagyszülők, akik eme sorokat olvassák! E néhány gondolat megfontolását kérem, már csak azért is, hogy a szent nagyszülő-pár példáját követve – evilág utolsó értékessé tehető perceiben, óráiban – még tegyék meg állapotbeli kötelességeiket. Akármilyen kudarc és nehézség is áll útjában a példamutatásnak, nevelő szónak és cselekedetnek, adjanak lehetőséget korunk fiataljainak, hogy ne rohanjanak káros-kóros divatok után, hanem tegyék Istennek tetszővé az életüket. Amint az istentagadók kárhozatba taszítják utódaikat, ennek fordítottja is igaz: az istenszerető utódok érdemei kihatnak mindazokra, akiktől tanulták, elsajátították az istenes élet értékeit.

Szent Anna és Szent Joachim – könyörögjetek érettünk!

Pater Anonymus