✠ Loyola-i Szent Ignác ünnepén

Amikor nagyon ifjú voltam, de már egyértelmű volt, hogy a papi hivatást választom, idős szomszéd nénitől kaptam ajándékba egy könyvet: P. Dr. Endrődy László SJ atyának, Kaszap István életét bemutató írását. Megfogott a Jézus társasága gondolkodásmódja, az alapos képzés, a fegyelem, az emberismeret és az apostoli buzgóság.

Később – a Gondviselő Isten jóságából – valódi jezsuitákkal hozott össze az élet, akik a szétszóratásban élve, egyedül, egyházmegyei lelkipásztorként, vagy kétkezi munkásként is az előbb felsorolt „jezsuitaság” megjelenítői voltak. Rengeteg könyvet gyűjtöttem össze, amelyekben a Rend történetéről, a lelkiségről olvashattam – javarészt a két világháború közötti gazdag kiadványokat.

Feltűnt, hogy  az alapítás első pillanatától – sőt már a gondolat megszületése előtt is – óriási ellenállás kísérte életüket és munkájukat. Manapság pedig – az ateista rendszerből megörökölt és nagyon beivódott aljas népbutítás következtében – még inkább támadják őket, bármennyire is próbál (hibásan) a Rend asszimilálódni a jelen kor egyházi eltévelyedéséhez.

Először is az alapító személye körül alakult ki heves ellenállás. Tudjuk, hogy Szent Ignác koros fejjel ül be az iskolapadba, miután a Manréza-barlang magányában gyökeres lelki-szellemi változáson ment keresztül. Amikor a Sorbonne-egyetemen tanul, vonzza a magasabb eszmény keresőit és ez bizony abban a liberális szellemű intézményben  feltűnő és egyben irritáló. A bandákba tömörülő szabadosságokban örömüket lelő hallgatók még meg is verik Fáber Pétert, Xavéri Ferenc alig menekül meg a karmaik közül (sőt homoszexuális tanáruk nyomulása elől is, hiszen feljegyezték, hogy Xavéri Ferenc rendkívül dekoratív megjelenésű volt). S e bandának egyik hangadója nem más, mint a későbbi reformátor, Kálvin János.

Odáig fajul a dolog, hogy az egyetemi kápolnában megtalálják Ignác lelki naplóját és az abban foglalt – számukra nagyon szigorú, tehát elvetendő – bejegyzések miatt az Inkvizíció elé citálják Ignácot.

A legszorosabb Isten-kapcsolat, az önismeret igazságaira alapuló fegyelem, a hibátlan és kiterjedt tudás irritáló akkor is és ma is. De Ignác személyén keresztül az isteni kegyelem megmutatja, hogy az Úr útjáról való legkisebb letérés is kárhozatba torkollik. Ignác és hét társa a Monmartre-i kis kápolnában olyan közösség alapjait teszik le fogadalmukkal, amely minden jövendő korra – ha néha buktatókon megpróbált módon is – de valóban az igazságot hordozza: Jézus Társasága. Csak így lehet!

Ha emberek és divatok, korszellem és érték-elvetés mentén építjük fel az életet, akkor társaságunk sokkal inkább ördögi, de semmiképpen nincs köze Isten terveihez, amellyel üdvözíteni akarja a képére teremtett embert.
Ha nem hordozzuk az isten-képiséget, akkor várhatunk-e Isten részéről mást, mint elvetést? Az isten-képiség kialakításához maga az Úr ad segítséget, amikor Szent Fiát közénk küldi. Jézus Krisztus alakja, tanítása biztos útjelző – s kétségtelen, hogy eme lelki „kresz” megszegése könnyebb, mint a lelki „baleset-mentesség”.

Korunkban minden eddigi történelmi kor értékét tagadni „illik”. Az isteni (lelki) törvény kellemetlen, hiszen szöges ellentétben áll az anyagelvűséggel. Ez a tény pedig sajnálatos módon jelen van a magát kereszténynek, pontosabban katolikusnak mondók körében is. Megélhetés (nem tisztes és kiérdemelt módon, hanem indokolatlan luxusban) , könnyebbség-keresés (mert nem jó szembenézni önmagunk esendőségével), Krisztus tanítását kiforgató és félremagyarázó (valójában bomlasztó) nézetek irányítanak sokakat – sajnos még azokat is, akik az elmúlt 2000 éves egyháztörténelem legszebb korszakai, legszentebb tapasztalatai felé fordulnak.

Szent Ignác tapasztalata és ebből fakadóan tanítása arra figyelmeztet bennünket, hogy pontos – olykor kíméletlen – önismeret nélkül, az egészségesen fejlődő és működő lelkiismeret hiányában csak árnyakat kergetünk, mégpedig sötét és romboló árnyakat. Nem akarjuk megvizsgálni és megtanulni azt az életvitelt, amelyben Jézus társasága, személyes jelenléte vezet biztonságosan az üdvösségre.

Szorosabban véve: elegendő-e, ha betéve tudjuk Szent Tamás Dogmatikáját, vagy a régi zsinatok rendelkezéseit? Elegendő-e ha a trienti szentmise hangulata elbódít (már ha érvényesen van bemutatva és nem a II. Vatikáni Zsinat szellemiségében nevelt gondolati hiányosságokkal)? Jogos-e a kritikánk a zsinati szellemmel szemben, ha egyébként az élet minden pontján azt a liberalizmus éljük meg, amit a zsinat hozott – Jézus társaságát, személyes jelenlétét behelyettesítjük egy a divatosságok sorába beillő „konzervatív szekta”-tagokként?

Szent Ignác példája bizonyítja, hogy bármely életkorban vagyunk is, lehetséges Jézus társaként élni, amennyiben az Üdvözítő a mérce.

Döntésre kényszerülünk – ha valóban ez a szándékunk – Jézus útja mellett (v.ö. Két zászló-elmélkedés). Ennek az útnak biztonságos bejárásához szükség van önmagunk nevelésére, lelki fegyelmezettségre, amikor a dogmatika vérünkké válik, nem marad akadémiai szószedet, hanem felragyog bennünk és rajtunk Jézus közelségének fénye.

Jézus útja olyannyira nem könnyű, hogy egyenesen a Kálváriára vezet. Vegyük végre tudomásul, hogy a trienti szentmise nem tömjénfüstös bódulat, hanem ecettel és epével kevert gúnyolódás a világ részéről. A trienti szentmise nem arannyal átszőtt miseruha, csipkés alba és aranykehely, hanem a ruháitól megfosztott Jézus követése a szenvedések kelyhének Vele együtt való kiivása. A trienti szentmise nem művészi gregorián ének és centiméterre kidolgozott liturgikus mozgás, hanem ellenfeleink gúnyolódó zsivaja és a világból kiközösítő lökdösődés.

Olvasmány
Olvasmány szent Pál apostol Timóteushoz írott második leveléből
2 Tim. 2:8-10; 3:10-12
Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak, sőt mint valami gonosztevőt, még bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve. A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban. Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a hitben, a kitartásban, a szeretetben, a türelemben, az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amik Antióchiában, Ikoniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett. S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban.
R. Istennek legyen hála.

Evangélium szent Lukács Evangélista könyvéből
R. Dicsőség neked Istenünk!
Luke 10,1-9
Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: “Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa!
R. Áldunk téged Krisztus!
S. Az Evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára!

Gyümölcseiről ismeritek fel a fát…” mondja az Üdvözítő és Szent Ignác erre hivatkozva ad lelki tudást (ez a valódi teológiai ismeret), ad lelkiismeretvizsgálati pontokat a nap minden pontjára (nem lehetünk elfogultak magunkkal szemben és büntetést is viselni kell, ha gondozzuk lelki gyümölcsfánkat).

Szent Ignác sírja fölött a római Il Gesu-templomban egy aranyos miseruhába öltözött és az Oltáriszentségre tekintő szobor jeleníti meg a Szent Rendalapítót.
Miből szövődött ez az aranyos miseruha – értsd az életszentség? Az Oltáriszentségben társsá lett Krisztussal való együttélésből.

Lehet más utunk? Ha nem Krisztus a társ – egészen a Kálvária hegyén Vele bemutatott életáldozatommal – akkor aranyos miseruha helyett a kárhozottak mezítelensége jut osztályrészül.

Loyola-i Szent Ignác könyörögj érettünk és légy tanítónk, hogy Isten kegyelmével Jézus lehessen egyetlen társaságunk itt e világban lelki gyümölcseink érlelésében és az Örök Hazában, amikor a Vőlegény asztalánál telepedhetünk le.

Pater Anonymus

Legolvasottabb írások575 times!

Print Friendly, PDF & Email