Nyomtatás Nyomtatás

Az Eucharisztia csodái – Buenos Aires, 1992-1994-1996

A Buenos Aires-i Szűz Mária Plébánia három eucharisztikus csodának adott otthont 1992-ben, 1994-ben, illetve 1996-ban. Ricardo Castañon Gomez professzort egy nap felkérte Buenos Aires akkori érseke, akit ma Ferenc pápaként ismerünk, hogy végezzen elemzéseket egy 1996. augusztus 15-én történt csodálatos eseménnyel kapcsolatban.

1992-ben, a május 1-jei misét követően a szolgálattevő éppen a megmaradt szentelt ostyát tette a helyére, amikor észrevette, hogy néhány ostyadarab a korporáléra hullott. Az Egyház előírásának megfelelően a papnak a darabokat ilyenkor vizes edénybe kell tennie, amit azután a tabernákulumban helyeznek el, várva, hogy az ostya feloldódjon. A következő néhány napban több pap is ellenőrizte az edényt, de semmilyen változást nem láttak. Hét nappal később, május 7-én, pénteken, kinyitották a tabernákulumot, és azt látták, hogy az ostyadarabok színe vérhez hasonló vöröses színre változott. Május 10-én, a vasárnap esti két misén az áldoztatáshoz használt paténán apró vércseppek jelentek meg. 1994. július 24-én, a gyermekek számára tartott vasárnapi misén, amikor a pap kivette a pikszist a tabernákulumból észrevette, hogy annak oldalán vér folyik.
1996. augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén mise közben egy szentelt ostya áldoztatás közben a padlóra esett, ezért vízzel teli edénybe kellett tenni, hogy ott feloldódhasson. Néhány nappal később, augusztus 26-án a pap kinyitotta a tabernákulumot, és látta, hogy a Szentostya vérré vált.

********************

Castañon professzor beszámolója a Szűz Mária Plébánián 1996-ban történt eucharisztikus csodáról:„1996. augusztus 15-én egy hívőnek az áldozás során a kezébe adta a pap a Szentostyát, de a az véletlenül a földre esett, és a hívő nem vette fel, mert úgy gondolta, hogy az már „piszkos”. Egy másik, istenfélőbb személy észrevette a történteket, felvette a Szentostyát, és félretette, majd azonnal értesítette Alejando Pezet atyát. A pap, az Egyház vonatkozó előírásainak megfelelően a Szentostyát vízzel teli edénybe tette, majd a tabernákulumba helyezte, várva, hogy a Szentostya feloldódjon.”

Augusztus 26-án ismét kinyitották a tabernákulumot, hogy elővegyék az edényt, benne a földre esett Szentostyával, és azt látták, hogy a Szentostya nem oldódott fel, felszínén pedig egyre növekvő vöröses foltok jelentek meg. A plébánia papja azonnal felkereste Buenos Aires érsekét, és elmondta neki a történteket. Az a döntés született, hogy várjunk még a vizsgálatokkal, és végül 1999-ben, amikor az Érsek Úr megtudta, hogy én díjmentesen elvégzem a tudományos vizsgálatokat, megbízott engem az eset felderítésével.
1999. október 6-án Buenos Airesbe mentem, és kikérdeztem azt az 5 papot, akik az események tanúi voltak, és akik elmondták, hogy már korábban, 1992 májusában is előfordult, hogy egy megszentelt ostya vérezni kezdett. A Szentostyát desztillált vízbe tették, ami sajnos a tartósítás szempontjából a legrosszabb megoldás, így nagyon aggódtam. Mindenki tudja, hogy ha az embertől vért vesznek, abból kinyerhetők a fehérvérsejtek. A vérben többféle fehérvérsejt van, mindegyik különböző jellemzőkkel bír. Az első csoda idején a papok megkérték a közösséghez tartozó egyik, vegyészettel foglalkozó hölgyet, hogy elemezze a vérző ostyát. A doktornő úgy találta, hogy a vér embertől származik, és az összes különböző fajta fehérvérsejtet tartalmazza. Meglepődve látta továbbá, hogy a fehérvérsejtek aktívak voltak. A doktornő azonban nem tudott genetikai vizsgálatokat végezni, mert az akkoriban nem volt könnyen megoldható. Mintát vettem a két vérző ostyából, ennek jogszerűségét, az argentin egyházi hatóság kérésére, az érseki jegyző igazolta. Szeretném hangsúlyozni, hogy felkérésem előtt Buenos Aires akkori érseke már megkereste a Szentszéket, hogy referenciákat kérjen rólam.
A referenciát főtisztelendő Gianfranco Girotti excellenciás úr adta, aki akkor a Hittani Kongregáció titkár-helyettese és Ratzinger bíboros úr közvetlen munkatársa volt. Október 21-én elmentem a San Francisco-i Törvényszéki Analitikai Laboratóriumba, ahol vállalták az általam vitt minták elemzését.
2000. január 28-án emberi DNS-töredékeket találtak a mintában, tehát a minta emberi vér volt, és emberi genetikai kódot tartalmazott.
2000 márciusában értesítettek róla, hogy a híres igazságügyi szövettani szakértő, a szövettani kérdések egyik legkiemelkedőbb szakembere, Dr. Robert Lawrence is részt vesz az elemzési munkákban. Megijedtem Dr. Robert Lawrence részvételétől, mert úgy gondoltam, hogy ez jelentős költségekkel járhat, amiket nekem kell majd fedeznem, de kérdésemre a laboratórium munkatársai elmondták, hogy ők kérték a doktor úr részvételét, mivel emberi szövethez hasonló anyagot találtak a mintákban. Dr. Lawrence tanulmányozta a mintákat, és azokban emberi bőrt és fehérvérsejteket talált. 2000 decemberében Dr. Lawrence tájékoztatott, hogy más DNS-mintát is sikerült a mintákból kinyerni.

********************

2001-ben az általam vett mintákkal felkerestem Linoli professzort, aki azonosította a fehérvérsejteket, és azt mondta, hogy a minták valószínűleg szívizomszövetnek felelnek meg. A mintákból kapott eredmények nagyon hasonlóak voltak a lancianoi csoda Szentostyáján végzett elemzések eredményeihez.2002-ben elküldtük a mintát a Sydney-i egyetem professzorának, John Walkernek, aki megerősítette, hogy a mintákban izomszövetsejtek és fehérvérsejtek találhatók. Közismert, hogy az emberi testen kívül a fehérvérsejtek 15 perc alatt lebomlanak – esetünkben azonban már hat év telt el!”

2003 szeptemberében ismét meglátogattam Robert Lawrence professzor urat, aki megerősítette, hogy az új vizsgálatok eredményének ismeretében elmondható, hogy a minta megfelelhet egy súlyos stressz alatt levő szív szövetének. A vizsgálatok tehát bebizonyították, hogy ezek a szövetek egy stressz alatt levő szív szövetei, ami azt jelenti, hogy a személy, akitől a szövetek származnak, nagy kínokat állhatott ki. Kétségeinket eloszlatandó 2004. március 2-án felkerestük a kardiológia legnagyobb szakértőjét, kardiológiai igazságügyi orvosszakértőt, a New York-i Columbia Egyetem professzorát, Frederick Zugibét. A professzor nem tudta, hogy a minta, amit elvittem hozzá, egy megszentelt ostyából származik. ’A minta, amit hozott nekem’ – mondta Zugibe professzor – ’szívizomból származik, a bal kamra billentyűkhöz közel eső részéből’. Megerősítette továbbá, hogy a betegem sokat szenvedhetett. Erre megkérdeztem tőle: ’Miből gondolja, doktor úr, hogy a betegem sokat szenvedett?
Mire azt felelte: ’A betegénél trombózis nyomait találtam, tehát a beteg időnként nem kapott levegőt, nem jutott oxigénhez. Sokat szenvedhetett, mivel minden lélegzetvétel kín volt számára. Valószínűleg nagy ütést kaphatott a mellkas magasságában. Emellett a mintavétel időpontjában a szív dinamikus tevékenységet végzett (életben volt).’’Miből gondolja ezt?’ – kérdeztem. ’Mert ép fehérvérsejteket találtunk, és a fehérvérsejteket csak a vér szállítja. Így tehát ha a mintában fehérvérsejtek vannak, az csak úgy
lehetséges, ha a mintavétel időpontjában a szív működött.’ A professzor ekkor megkérdezte, hogy kitől származik a minta, és amikor elmondtam, hogy az egy megszentelt ostyából származik, így kiáltott: ’Ezt nem hiszem el!’ A professzor megrendült. Ugyancsak ő volt az, aki egy könyvben megmutatta az egyik betegét, akinél a mintában találhatókhoz hasonló beszűrődések voltak láthatók. A miokardium az az izom, ami az egész szívet és a testünket élteti.
Egy teológus rámutatott, hogy ez nem a véletlen műve, hanem mélyebb szimbolikát hordoz. Az Úr ebben a csodában meg akarta mutatni számunkra azt a szívizmot, ami az egész szívnek életet ad csakúgy, ahogy az Eucharisztia életet ad az egész Egyháznak. De miért pont a bal kamra? Mert innen érkezik a már megtisztított vér, és Jézus az, aki megtisztítja az Egyházat a bűneitől. ’Doktor úr’ – ismételte meg Zugibe professzor – ’a mintavétel időpontjában ez a szív életben volt!’ Jelentését 2005. március 26-án adta ki, fél évvel azután, hogy a vizsgálatokat megkezdte. A jelentés a következő megállapításokat tartalmazta: ’A minták szívizomszövetből származnak, ami a miokardium degeneratív elváltozásain ment keresztül. Ezek az elváltozások a sejtek gyulladása miatt következtek be; a minták a szív bal kamrájából származnak.’ 2006. március 17-én az eredményeket elvittem Jorge Maria Bergoglio bíboroshoz.

Forrás: www.miracolieucaristici.org

Előző részek:

  1. Az Eucharisztia csodái – Bevezetés 1.
  2. Az Eucharisztia csodái – Bevezetés 2.