Történelmi helyen vagyunk. Akik vállaltuk a zarándoklatot, mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy Felsőpetény mit jelent egy olyan embernek, aki tiszteli boldog emlékű Mindszenty József, Magyarország utolsó hercegprímásának alakját.
Napjainkban, amikor az iskolában történelem órán tanult emberekről kerülnek napvilágra olyan tények, melyek megváltoztatják a róluk kialakított képet, Mindszenty József alakja most is sziklaszilárdan állja a történelem változásait. Igaz, az ő szent alakját, munkásságát is megpróbálták beszennyezni, de nem sikerült eltüntetni a történelem süllyesztőjében.
Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű, mert a boldog emlékű bíboros. Ma is, jó pár évtizeddel halála után is fényesen tündököl a magyar és a világegyház egén. Ez amiatt lehetséges, hogy az „ambrusi” jellemű főpásztor, aki megtapasztalta a tanácsköztársaság, a fasizmus, majd a kommunizmus „áldásos” tevékenységét, megmaradt annak, aki mindig is akart lenni. Ember, Keresztény, katolikus, pap és főpap, aki Krisztust képviseli a rábízottak között. Nem tudták megtörni, pedig sokan és sokféleképpen próbálkoztak, de a Gondviselő Isten mellette volt és erőt adott neki a szenvedések elviseléséhez
Mindszenty József bíboros olyan példát adott a magyar papságnak, főpapságnak, amit ma is bátran követni kellene. Milyen érdekes, hogy jó pár elnyomott nemzetnek, megvolt a maga Mindszentyje. A lengyeleknek Wyszynski, a kárpátaljai magyaroknak Romzsa Tódor, a székelyeknek Márton Áron, de ide lehet sorolni Oscar Romero érseket, hogy csak az legismertebbek közül hozzak példát. Mind-annyian az evangéliumi igazságot hirdették életükkel és többen halálukkal: A Jó pásztor életét adja juhaiért.
Mindszenty Fehér vértanú volt. Devictus Vincit! – legyőzetve győz! Olvas-hatjuk annak a szentképnek az alján, mely előtt a bíboros sokszor mutatta be a legszentebb áldozatot. Krisztus is meghalt a kereszten. Látszólag legyőzték, de Húsvéti feltámadásával az élet győzött a halál felett. Mindszenty bíborost is látszólag legyőzték: megvádolták koholt vádakkal, elítélték koncepciós perben, előbb halálra, majd életfogytiglanra ítélték. Majd kiszabadulása után kényszerű száműzetés lesz osztályrésze, előbb saját hazájában, majd külföldön. VI Pál meg-fosztja a bíborosi széktől, próbálják elhallgattatni… mégis minél jobban akarták eltiporni annál inkább vált példává.
Ma, az Egyház válságban van. Nem az első s nem is az utolsó hogy üldözik az Egyházat és annak tagjait. Hogy mi vár ránk ezt talán csak sejtjük. Mégis pont Mindszenty József és a vele hasonló módon szenvedett papok és világiak állnak előttünk, hogy aki mindvégig kitart az üdvözül. Ahogy a bíboros életét és papi fő-papi szolgálatát Krisztusra, szegletkőre építette, úgy a mai katolikusoknak is ezt kell tenni. Tenni mindezt hittel-reménnyel-szeretettel és kitartással. Ragaszkodva mindahhoz, amit a bíboros is fontosnak tartott és hirdetett életével és áldozatával.
Ragaszkodva a Szent István által megalapozott hithez, amit őseinktől kaptunk lelki örökségként. Újra méltóvá válva ahhoz a névhez, hogy Mária Országa vagyunk és szenteket termő föld. Megbecsülve az eleink által ránk hagyományozott szellemi, lelki örökséget, s nem múló divatokat követve. Újra erősíteni kell magunkban, a felnövekvő nemzedékekben a nemzeti öntudatot, melyet olyan nevek, történelmi események, színhelyek…stb. fémjeleznek, akikre, és amikre büszkék lehetünk. Megtartva a Család egységét, mely által növekszik és erősödik egy nemzet.
Mindszenty bíboros élete, tanítása, életpéldája, ma is aktuális, talán jobban, mint valaha, hiszen mindaz, amit ő fontosnak és értéknek tartott, veszélyben van. S ha mindezek elvesznek, megsemmisülnek, akkor elveszik mindaz, ami államalapításunk óta megőrzött minket itt a Kárpát-medencében.
Kérjük a Mindenható Istent, Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, nemzetünk szentjeit és nem utolsó sorban Boldog emlékű Mindszenty Bíborost, hogy imádkozzanak értünk, hogy megmaradjunk, kereszténynek, magyarnak és nem utolsó sorban embernek, ebben az embertelen világban.
* * * * * * *
Deo Gratia.
A szervezők köszönetüket fejezik ki a zarándoklaton részt vevőknek:
- a zarándoklatot vezető p. Klaus Wilhelm FSSPX atyának, aki a szentmisét is bemutatta,
- azoknak, akik végig gyalogolták, imádkozták és énekelték a ~20km távolságot
- azoknak, akik ‘csak’ a szentmisére jöttek el, mint pl. a Történelmi Vitézi Rend megjelent állományának.
- különösen köszönjük az érintett települések (Bercel, Galgaguta, Nógrádsáp, Nézsa, Alsópetény, Felsőpetény) polgármestereinek a közreműködésben és lebonyolításban nyújtott segítségüket, de leginkább a testvéri vendéglátást a gyaloglóknak
Kucsora Tamás
kuratóriumi elnök
magam és kuratórium nevében
P.s.:
A zarándoklatot – mondjuk úgy, hogy közkívánatra, mert többen kérdezték a helyszínen – jövőre is – hasonló időben – MEGTARTJUK, csak kicsit másabb formában.
Legolvasottabb írások1054 times!
