Krisztusban Szeretett Testvérek!Az ádventi időszak különösen is az imádság és az Isten felé fordulás ideje, ezért közösségeink és (veszprémi) egyházmegyénk sorsát bízzuk a gondviselő Istenre.
Az elmúlt évben papok és hívek mindannyian tehetetlenül szemléltük egyházmegyénk egyre gyorsabb hanyatlását. Rengeteg közösség krízisként élte meg hűségesen szolgáló lelkipásztorának szinte egyik napról a másikra való elhelyezését. Papnövendékeink egy részét pszichológiai vizsgálatnak vetették alá úgy, hogy a vizsgálat eredményét tudtommal velük mind a mai napig nem közölték. A tanév végén aztán a szeminárium is meg lett szüntetve, a növendékek egy része magától elment más egyházmegyébe ,másokat komolyabb erkölcsi vétségre való hivatkozás nélkül elbocsájtottak. Nincs ostyasütőnk a Gizella múzeum zárva.
Az érsekségről köztiszteletben álló világi munkatársakat tettek utcára. Többen, aránylag fiatal papok el lettünk távolítva az egyházi szolgálatból .Csupán azért mert lelkiismeretünk szavára hallgatva azt tettük amit Krisztus egyháza mindig is tanított. Különféle hírek terjednek a papság és a hívek körében, állítólag vasárnaponként idegenek jelennek meg templomainkban, hogy a papokról jelentsenek. Ha ez igaz ez a legsötétebb kommunizmus szellemét idézi meg. Ami talán a legfájóbb, az idei évben a papszentelésre készülő növendékek nem lettek felszentelve, és egyetlen fiatal sem jelentkezett papnövendéknek.Felmerül a kérdés milyen jövőt várhatunk ha ez így folytatódik? Vajon hány pap lesz még eltávolítva? Hány csalódott hívő fog elfordulni a katolicizmustól? Hányan halnak meg majd szentségek nélkül a növekvő paphiány miatt? Mi marad egyházmegyénkből tíz év múlva?
Ezért szeretettel kérem a paptestvéreket és a kedves híveket, hogy az ádventi időszak folyamán indítsunk imahadjáratot! Mondjuk naponta a rózsafüzért egyházmegyénkért, hogy Isten adjon nekünk egy atyai lelkületű főpásztort!
p. Simon Gábor
Legolvasottabb írások973 times!
