✠ Eudes Szent János áldozópap

Augusztus 19.
*Ri (Normandia), 1601. november 14. +Caen, 1680. augusztus 19.

Közeledvén Urunk születésének ünnepéhez és látva a világunkban zajló történéseket, felrémlik Eudes Szent János áldozópap jövendölése a végső időkről, amit megerősítenek a szentírási idézetek.

Jean Eudes 1601. november 14-én született az Argentan melletti Riben, egy szegény családban. Két testvére közül Ferenc később mint történész vált híressé. János fiatalsága eseménytelenül telt, legalábbis a külső szemlélő szemével nézve. Tizennégy éves korában Caenba küldték a jezsuiták kollégiumába. Jó tanuló volt, s mint a Mária-kongregáció tagja buzgóságával tűnt ki a többiek közül. Már ekkor elhatározta, hogy pap lesz. 1620 szeptemberében kapta a tonzúrát és kezdte a teológiai tanulmányokat Caenban.

Az oratoriánusok 1622-ben nyitották meg házukat a városban. János hamarosan belépett hozzájuk, úgy, hogy maga Bérulle vette föl Párizsban az oratoriánusok közé. Nagy hatással volt rá a kongregáció elöljárója, Gibieuf. Tanulmányait Caen után Marines-ban és Aubervillers-ben folytatta, majd Párizsban fejezte be.

1627 őszén, az Argentan vidékén pusztító pestis idején életét nem kímélve ápolta a betegeket. Később Caenba ment, és a város környékének misszionáriusa lett. 1631-ben itt is járvány tört ki, és János hősies bátorsággal maradt a betegek között.

1623-ban teljesen a népmisszióknak szentelte magát, s több mint negyven évig, egészen 1675-ig majdnem kizárólag ezzel foglalkozott. Száztizenötnél több missziót tartott, ami az akkori gyakorlat szerint két-három hónapon át legalább napi két prédikációt jelentett egy-egy helységben. Csak a coutances-i egyházmegyében negyvenöt missziót tartott! Egyszerű, közvetlen stílusával, amellyel világos tanítást közvetített, nagy hatást váltott ki a nép körében. Közben íróvá érlelődött. 1636-ban jelent meg a Jámborsági gyakorlatok c. munkája. A következő évben ugyanezt a témát átdolgozta, kibővítette és ezzel a címmel adta közre: Jézus élete és királysága a keresztény lelkekben.

Egész lényéből a természetfeletti világ valósága sugárzott. Emiatt mindenütt tisztelettel fogadták és szerették. Különösen becsülte az a jámbor emberekből álló társaság, amely Jean de Berniéres körül alakult. Az oratoriánusok körében is nagyra becsülték: 1635-ben a népmissziók vezetőjévé, 1640-ben pedig a caeni ház főnökévé tették meg.

Missziós útjain közvetlenül tapasztalta a világi papság elhanyagolt magányosságát, és szellemi-lelki műveletlenségét. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy szemináriumot alapít, amely kifejezetten a falusi lelkipásztorkodásra fogja jobban felkészíteni a papnövendékeket. Biztatást kapott hozzá Richelieu bíborostól és a bayeux-i püspöktől is. 1642-ben királyi jóváhagyást is nyerve Caenban megnyitotta szemináriumát, de ez összeütközést okozott közte és az oratoriánusok között. A kongregáció főnöke, Bourgoing az egész alapítást oktalannak és elhamarkodottnak ítélte, János azonban barátai biztatására ragaszkodott elképzeléséhez. Ezért a következő évben, 1643. március 19-én kiutasították az oratoriánusok között lévő lakásából. Hat nappal később mégis megalapította szemináriuma számára a Jézusról és Máriáról nevezett Társulatot, amelynek azt a feladatot szánta, hogy minden módon támogassa a falusi lelkipásztorok képzését.

Szerk.:
És a bevezetőben írt kapcsolódás a végső időkhöz:
Igaz Jézus
azt mondta a Szentírás szerint, hogy “32Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.” [Mk 13,32] de az biztos, hogy nagyon a végső időket éljük, mert jelekből ítélve
[Mk 13,1-31]:
1Amint kijöttek a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!”
2Jézus így felelt: „Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, mindent lerombolnak.”
3Amikor az Olajfák hegyén a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön megkérdezték:
4„Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz előtte a jel?”
5Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket!
6Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek.
7Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg.
Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget.
8Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és
éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek.
9Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy
tanúságot tegyetek előttük rólam.
10Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek.
11Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek.
12Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák.
13A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül.
14Amikor
majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe.
15Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról.
16Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét.
17Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!
18Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
19Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek.
20Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.
21Akkor ha valaki azt mondja: »Nézzétek, itt van a Krisztus vagy ott van!« – ne higgyétek.
22Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék.
23Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek.
24Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot,
25a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.
26Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel.
27Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.
28Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban.
30Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.
31Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.”
látszik. De aki a Szentírással ellentéteset mond, az nem katolikus, nem keresztény, hanem eretnek és a sátán sugalmazására hallgat. Ugyanis a patás megpróbál félelmet, bizonytalanságot és hitehagyást gerjeszteni, és erre figyelmeztet János apostol a leveleiben
[1Jn 2,19]:
“18Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus, most sok Antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
19Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, megmaradtak volna velünk. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá válnia annak, hogy nem mindenki közülünk való.”
[1Jn 4,3]:
“3S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem Istentől való, hanem az Antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban is van.”
[1Jn 2,7-10]:
“7Mert sok csaló jelent meg a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és Antikrisztus.
8Figyeljetek magatokra, nehogy leromboljátok, amiért megdolgoztunk, hanem hogy teljes bért kapjatok!
9Aki nem marad meg Krisztus tanításában, hanem megszegi azt, nem tudhatja magáénak Istent. Aki megmarad a tanításban, magáénak tudhatja az Atyát és a Fiút is.
10Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, ne fogadjátok be házatokba, és ne köszöntsétek!”

Látva a világ, és az egyházi felső klérus állapotát, viselkedését, tetteit beteljesedni látszik Eudes Szent János jövendölése, mint egy prófécia. Amikor az eretnekségek, a szodomai bűnök szolgálatába állnak és hirdetik a híveknek az elfogadásukat, amikor Isten első parancsa ellen vétkeznek, mert bálványra, (hamis Istenre – Pachamama) cserélik a Szentháromságos Egyistent, amikor bezárják – veszélyre és az emberek védelmére hivatkozva – az utolsó mendékhelyként szolgáló templomokat (itt emlékezni kell a Ószövetségre is: amikor is Isten rendelésére menedékvárosokat kellett kijelölni a zsidóknak [Józs 20,1-9]

1Így szólt ekkor az Úr Józsuéhoz: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik:
2Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről nektek Mózes által szóltam,
3hogy azokba menekülhessen, aki valakit akaratlanul megöl, s így megmenekülhessen a vérbosszuló rokon haragjától.
4Ha ezeknek a városoknak egyikéhez menekül, álljon meg a város kapuja előtt, beszélje el a város véneinek mindazt, ami ártatlanságát igazolja, s arra azok fogadják be, és adjanak neki lakóhelyet.
5Ha a vérbosszuló utána iramodik, ne adják ki a kezébe, mert akaratlanul ölte meg felebarátját és nem bizonyítható, hogy annak két vagy három nappal azelőtt ellensége volt.
6Ő aztán lakjék abban a városban, míg a törvény elé nem áll, hogy számot adjon cselekedetéről, s amíg meg nem hal az akkori főpap. Akkor az, aki az emberölést elkövette, térjen vissza, s menjen be városába és házába, amelyből elmenekült.«
7Erre kijelölték Kedest Galileában, Naftali hegységén, Szíchemet Efraim hegységén és Kirját-Arbét, azaz Hebront Júda hegységén.
8A Jordánon túl, Jerikótól keletre pedig kiválasztották Bószort, amely a sík pusztában feküdt, Rúben törzséből, és Gileádban Rámótot Gád törzséből, és Gaulont Básánban Manassze törzséből.
9Ezeket a városokat állapították meg Izrael valamennyi fia számára és minden jövevény számára, aki közöttük lakott, hogy ezekbe meneküljön, aki valakit akaratlanul megölt, hogy meg ne haljon a kiontott vért megbosszulni akaró rokonnak a keze által, míg a nép elé nem áll, hogy számot adjon ügyéről.

A fertőzésveszélyre hivatkozva kiszárították a Szenteltvíz (szentelmény, az egyház által alapítva) tartókat, melynek tartalmától még még a sátán is retteg és meghátrál:

„Egy alkalommal egy kápolnában voltam, amikor egyszerre csak megjelent [az ördög] a bal oldalamon, utálatos alakban. …Azt mondta nekem, rettenetes hangon, hogy kimenekültem ugyan a karmai közül, de ő tudni fogja a módját, hogy újra hatalmába kerítsen. Nagyon megijedtem, s keresztet vetettem oly sűrűn, ahogy csak tudtam; erre eltűnt ugyan, de azonnal megint visszajött. Ez kétszer is megismétlődött; úgyhogy nem tudtam, mit tegyek. Szerencsére volt ott szenteltvíz: abból hintettem feléje, s akkor nem jött többé vissza.”

Mindez nem valami egyszerű lélek képzelődése: az esetet a lelki élet egyik legnagyobb mestere, Avilai Szent Teréz egyháztanító írta le Önéletrajza 31. fejezetében.

Természetesen el kell vonatkoztatni az ószövetségi idézet szószerinti értelmezéstől, mert Mózes és Józsué idejében a világi bűnök voltak “napirenden”, de az elv az volt, hogy bármilyen bűnös vagy, menedéket mindenkor találsz.
Hasonló menedékként szolgáltak a középkorban a templomok, ahova a “nép, vagy a bűnös futott” a veszedelem elöl, és imádkozhatott Istenhez és a Szűzanyához:

Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején,
hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz,
Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk,
engeszteld meg nekünk Szent Fiadat,
ajánlj minket Szent Fiadnak,
mutass be minket Szent Fiadnak. Ámen.

Ezt vették el tőlünk, amikor bezárták a templomokat, üldözték azokat a papokat, akik szentségkiszolgáltatást végeztek (volna) ha hagyják, mindezt arra hivatkozva, hogy az emberi egészség és élet a fontosabb. A lélek üdvössége már nem. Pedig az egyetlen dolog ami fontos, az az üdvözülés kérdése, mert as test egyébként is mulandó, míg a lélek örök és nem mindegy, hogy Isten színelátására jutunk, vagy az örök kárhozatra.

Az új papi kongregáció minden gáncsoskodás dacára — főleg a janzenisták fordultak vele szembe — gyorsan terjedt. Tagjai különleges feladata a népmissziók tartása és a falusi lelkipásztorok képzése volt. A következő években újabb szemináriumokat nyithattak Coutances-ban, Lisieux-ben, Rouenban, Evreux-ben és Rennes-ben.

János abbé gondjai azonban másokra is kiterjedtek. Észrevette, hogy sok leány a szegénység miatt züllik el. Ezért 1644-ben alapított egy női társulatot, amelyre rábízta az elesett leányok megmentését; a Notre Dame de Charité de Refuge Szerzetesnői nevet adta nekik. A pápai jóváhagyást 1666-ban kapták.

Ez a két alapítás megszámlálhatatlan nehézséget zúdított János nyakába, melyeket a janzenisták ellenségeskedései csak tovább súlyosbítottak.

A népmissziók és a társulatok vezetésének tapasztalatai írásra késztették. Jelentős irodalmi munkásságot hagyott ránk, amelyben eleinte természetesen az oratoriánus lelkiség mutatkozik meg elsősorban. 1641-től azonban gondolkodása egyre egyénibbé válik, s fokozatosan kibontakozik lelkében a reá annyira jellemző Jézus Szíve és Mária Szíve iránti tisztelet. Kezdetben arra hajlott, hogy e két Szív tiszteletét összekapcsolja, később azonban — a teológiai pontosság és a pedagógiai megfontolások hatására — belátta, hogy a két Szív tiszteletét külön kell választani. 1669-ben írta meg Jézus Szent Szíve officiumát és miseszövegeit, s három évvel később az általa alapított társulat már ezzel ünnepelte Jézus Szentséges Szívét. Szent X. Pius pápa “a Jézus Szíve tisztelet szerzőjének, tanítójának és apostolának” nevezte.

Életének utolsó éveiben a Mária Szent Szíve iránti tisztelet állt életének középpontjában. De éppen ezeket az éveket gyötrő kétségek felhője árnyékolta be. 1673-ban ugyanis sikerült ellenségeinek Rómában előbányászniuk egy kérelmet, amelyet egyik társa, Louis Boniface tizenegy évvel korábban, János tudta nélkül, teljesen egyéni kezdeményezés alapján nyújtott be VII. Sándor pápához. E kérelem arra vonatkozott, hogy a pápa engedje meg, hogy János társulatának tagjai fogadalmat tehessenek: mindig, még kétes esetekben is a Szentszék oldalára állnak. Amikor a király, XIV. Lajos erről értesült, teljes erejével támogatta a János elleni támadást, s ennek eredményeként az alapítót Caenba száműzték. Sőt, olyan döntés született, hogy társulatát halálra ítélik, és az alapító halálával megszűntnek nyilvánítják. Egyik janzenista ellenfelének, Charles Dufournak, aki Aunay-ban volt plébános, nagyjából ugyanekkor másolatban sikerült megszereznie egy kéziratot János munkái közül. E kézirat alapján eretnekséggel vádolta meg Jánost, s ezzel nagy felzúdulást váltott ki ellene, jóllehet János ezt a munkáját nem is bocsátotta közre.

Végül a viharok elültek, a társulatot eltörölni akaró királyi határozatot felfüggesztették és János a halála évében kijelölhette és kineveztethette a társulat főnökét. Fájdalmas betegség után, 1680. augusztus 19-én halt meg. 1909-ben boldoggá, 1925-ben szentté avatták. Ünnepét 1928-ban vették fel a római naptárba, augusztus 19-re.

Forrás: archiv.katolikus.hu

Legolvasottabb írások756 times!

Print Friendly, PDF & Email