Az ádventi koszorú gyertyái – IV. gyertya

„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” [Jn 1,29]
Az Ószövetségben az embereknek 4 ezer évig kellett várniuk, amíg eljött az, akit az Ég a bűnbeesés után az őszülőknek megígért. Ádám és Éva bűnbeesése után a földkerekség olyanná vált, mint egy ádventi koszorú, melyen minden gyertya kialudt. De ebben a sötétségben a Jóisten újra és újra meggyújtott egy gyertyát, azáltal, hogy vagy Ő maga vagy egy prófétája az elkövetkezendő megváltást megjövendölte.

Végezetül mind a négy gyertya ég már és így egészen világos lesz a föld ádventi koszorúja az Ószövetség utolsó prófétájának fellépésekor, amikor Keresztelő Szent János Jézust meglátva így szól: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” [Jn 1,29]

Ez az idő nemcsak a várakozás, de a kemény vezeklés ideje is volt a választott nép számára, melyre Keresztelő Szent János szóval és tettel is utalt: „Tartsatok bűnbánatot… Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” [Mt 3,2-3]
Advent beköszöntével mi is újra meggyújtjuk a koszorún a gyertyákat, amíg csak el nem jön Üdvözítőnk születésének ünnepe. Mi is bűnbánattal és jó szentgyónással készülünk e napra, hogy az Üdvözítőt tiszta szívvel fogadhassuk. Ezért van négy gyertya (a négy vasárnap szimbólumaként) és egy viola szalag (viola a bűnbánat színe) az ádventi koszorún. Életünk folyamán is négy gyertyát gyújtunk meg, amíg a Megváltó számunkra újra eljön személyes ítéletünkkor: a keresztelési, az elsőáldozói, a menyasszonyi vagy szentelési és a halotti gyertyánkat. A mi életünk koszorúja is körül van tekerve egy lila szalaggal, a bűnbánat, a kereszthordozás szalagjával.

4. A halotti gyertya

Elhagyatott lesz a körül az ember körül, akinél a negyedik gyertya kerül meggyújtásra. Amikor életünk ádventi koszorúja egészen világossá válik, eljön hozzánk az Úr. A negyedik gyertyánál is áldozatok, súlyos áldozatok várnak ránk. Egészen fel kell adnunk magunkat, hagynunk kell, hogy az Úr számára egészen elemésztődjünk.
De hogy ez az utolsó áldozat, melyet itt a földön meg kell hoznunk, ne legyen túl nehéz, az Üdvözítő az utolsó kenet szentségében siet segítségünkre. A betegek kenete megerősít bennünket a haláltusánkban. Igen – vállaljuk föl, hogy ezt a gyertyát is meg akarjuk gyújtani. Ezt a gyertyát is tövig akarjuk égetni.
Sajnos korunkban sokszor ez a gyertya is hiányzik már. Az emberek „emberhez méltóan” akarnak meghalni. Ezért halálos injekciót vagy italt adatnak be maguknak.
Holott Üdvözítőnk keresztjére vetett pillantásunk egészen mást mutat nekünk! Nem „emberhez méltóan”, hanem úgy, ahogy a Jóisten akarja, akarjunk meghalni.
Alig hihető, pedig igaz, hogy Svájcban két vállalat is létezik, „Dignitas” és „Exit” nevezetűek, melyek mindenkinek, aki ezt kéri és ezért fizet, halálos italt adnak. Az „Exit” vállalatot ráadásul egy aposztata pap alapította.

Kedves hívek!

Az ádventi négy hét előkészületi időként kell szolgálnia számunkra az Üdvözítő eljövetelére a közelgő karácsonyi ünnepen, de egyben előkészületként az Úr eljövetelére személyes ítéletünk idején is. Hozzuk meg azokat az áldozatokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy ezt az ítéletet örök üdvösségünk kövesse. Készítsük fel jól szívünket, és gyújtsuk meg életünk ádventi koszorújának gyertyáit: a keresztségi, az elsőáldozó, a menyasszonyi vagy szentelési és majdan a halotti gyertyát. Ámen
p. Martin Fuchs

Legolvasottabb írások164 times!

Print Friendly, PDF & Email