Karácsony: A megtestesülés ünnepe

Karácsony a gyermek és család ünnepe. Ma talán az egyetlen ünnep, mely mutatja, hogy mit tud adni a liturgikus év a polgári évnek, ha a liturgia szelleme átjárja.Nem is lehet igazán katolikus az ember, aki ma nem örülne az Egyházzal együtt.«Krisztus Jézus született, örvendezzünk.» – Liturgikus szempontból az Ige megtestesülésének ünnepe két nagy ünnepet foglal magában: Karácsonyt és Vízkeresztet.
Ez a liturgikus idő a következő érzelmeket akarja felkelteni bennünk:
 

  1. az emberiség határtalan örömét megváltásának hajnalán
  2. mélységes imádást, mert a Betlehemi gyermek Isten
  3. és a gyermek Jézus anyja iránti tisztelő csodálat
Az egész liturgián az ünnepen érzett öröm hangulata vonul végig. Meglátszik már a külsőben is:
  1. Az egyházi szín az ünnepek alatt fehér
  2. A templomban újra szól az orgona
  3. A szerpapok és alszerpapok ismét az öröm ruhájában, a dalmatikában és a tunicellában jelennek meg az oltárnál
  4. A szentmisében újra felhangzik a Glória, a legmegfelelőbb imádság karácsonyra
A karácsonyi liturgiának sajátossága a három mise. Ennek keletkezését Jeruzsálemre lehet visszavezetni. Az ottani őskeresztény hitközség éjjel is tartott egy istentiszteletet a betlehemi barlangban, ahol az Ige testé lett. Hazafelé menet hajnalban is egyet a város szélén lévő feltámadás templomában. Végül magán e napon a jeruzsálemi főtemplomban is volt ünnepélyes istentisztelet. Ezt vették példaképül Rómában is a Karácsony ünneplésére. Éjfélkor a nagyobb Mária-templomban gyűltek össze, mert itt őrzik ma is a jászol néhány darabját és így ez volt a betlehemi barlang  a rómaiak számára. A második mise hajnalban a görög udvari templomban, Szent Anasztázia templomában volt, mert « anastasis = feltámadás ». Végül a harmadik misét  egykor a főtemplomban, a Szent Péter templomában mondták, ma ismét a Mária-templom a stációs templom.
A karácsony három misés ünnepét az első három század nem ismerte. Rómában a IV. század derekán vezették be az Úr születésnapjának megünneplésének. Keleten január 6-ika volt ennek az ünnepe. Egyes helyeken ismét másnapokon tartották, mert a leggondosabb kutatás ellenére sem lehet megállapítani, hogy pontosan mely napon született az Üdvözítő.
Hogy miért éppen december 25-ét fogadta el az Egyház, ennek külső oka van. A pogány rómaiak között nagyon elterjedt s a IV. században általános volt a nap kultusza. Minthogy a téli napforduló alkalmával, mely az antik időszámítás szerint december 25-én volt, a legrövidebb a nap, látszat szerint a napot legyőzte a sötétség. De csakhamar hosszabbodni kezd a nap; ezért megünnepelték a «sol invictus», a legyőzhetetlen nap születését. Az Egyház, hogy a pogány szokást ellensúlyozza, erre az alkalomra tette a világ világosságának az igazság Napjának, az Úr Jézus Krisztus születésének megünneplését.
(Mikor ezt a a történelmi fejlődést elfelejtették, akkor jelképesen kezdték magyarázni ezt a három misét, hogy ez jelentené Krisztus Urunk hármas születését. Az éjféli mise jelképezné Krisztus test szerint való születését, Betlehemben szegénységben és gyöngeségben.A hajnali jelentené a lelki születését az emberi lélekben, a kegyelem megvilágosítása által. Végül az ünnepi misa Krisztus örök születését ünnepelné az Atyától, hatalomban és ragyogásban. – Maguk a liturgikus szövegek nem tudnak erről a jelképes magyarázatról. A három misét ezzel szemben teljesen átszövi a fény, a világosság szimbolizmusa, mert az «igazi nap» az Úr Jézus Krisztus születésnapját ünnepli.)

Karácsony a gyermekek és a családi otthonok igazi ünnepe. Ezért a legkedvesebb minden ember előtt. És ezért vették körül sok szép szokással.

 

Kettőre kell azonban vigyáznunk:

 
Először: ami igazán szép és helyes szokás volt, azt ne engedjük elpusztulni; másodszor, hogy a megmaradt szokásokat ne engedjük elpogányosodni, katolikus tartalmától megfosztani, elszakadni. Ilyen szokások:
  • A Betlehemi jászol felállítása. A hívő lélek testi szemével is látni szerette volna a szent éjszakaeseményeit. Az első betlehemi jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban és ez a szokás csakhamar elterjedt. Milyen szép lenne, ha ma is minden családban lenne ilyen kis Betlehem és mindenki minden reggel vinne valami kis ajándékot a kis Jézuskának.
  • A karácsonyfa egészen újabb kori szokás. Az 1800-s években Észak-Németországból terjedt el. De nagyon kedves és a karácsony hangulatába illő szokás. A gyertyáktól ragyogó, édességekkel megrakott örökzöld fenyő szép jelképe Krisztusnak, aki a világosságunk lett és kegyelmének édességével eláraszt. A karácsonyfa tehát semmi kapcsolatban nincs a pogány germánok szokásával, sem pedig Luther Mártonnal.
  • Betlehemi játék. A régi misztériumnak a maradványa, de sok népies elem vegyült bele. Tisztítsuk meg ezektől és ahol lehet, újítsuk fel.

Ha megkapja lelkünket Karácsony varázsa és szeretnők, hogy életünk minden napja olyan vonzó és kedves legyen, mint karácsony este, ne feledkezzünk meg arról, hogy mi teszi oly bűvös-bájossá a szent karácsony estét.

Másodszor: az egyik, hogy három mise van, tehát háromszor annyit gondolunk Istenre, mint máskor; a másik, hogy estére meg tudunk feledkezni énes magunkról és másoknak iparkodunk örömet szerezni. Tegyük meg ezt máskor is; gondoljunk háromszor annyit Istenre, feledkezzünk meg önző énünkről törődjünk mások boldogságával és mindig karácsonyi hangulat lesz lelkünkben.
 
Forrás: Szunyogh Xavér Ferenc (magyar-latin) MISSZÁLE

Prédikációk

Kedves testvérek!

A világ egy kozmosz – az ige testé vált.

A hajdani görögök a világot kozmosznak nevezték. A modern emberek, ateisták, szabadkőművesek és liberálisok a világból egy káoszt csinálnak.

Azt mondják, a világ a semmiből keletkezett, a véletlen és szükséglet műve. A világ a semmiség ásító mélysége. Az ember nem istentől van és nem is istenhez megy vissza. A világ rejtélyes módon keletkezett és egy napon tűzben megsemmisül. A világnak nincsen teremtője és magasabb értelme.

Nekünk hívő katolikusoknak viszont teljesen más a tényállás, sokkal logikusabb, ami megfelel a természettudomány és valóság törvényeinek és pedig “A világ egy kozmosz”.
 
Mit jelent az a szó, hogy kozmosz? Görög eredetű és “világűrt, világrendet” (tulajdonképen rendet, díszt) jelent.
 
Nem ezt fejezi ki a mai evangélium?
 
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” [Jn 1,1]
 
A világnak arca van és pedig Isten arca. Isten az, aki a világot a semmiből teremtette. Isten teremtette a világot, mértékegység, szám és súly szerint, és elrendezte. A földnek arculatot adott.
 
Mily csodálatosan képes minket a természet a sokaságával megajándékozni: növények, állatok, évszakok vagy tájak, örömmel.
 
Csak egy láthatatlan isteni arcról van szó? Nem, nem csak láthatatlan. Ezt halljuk a mai evangéliumban: “És az Ige testté lett, és mi köztünk lakozik. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
 
E mondattal valljuk: A világnak van egy látható, isteni arca. Isten látható lett, Isten egy gyenge kicsi ember lett. Nem egy jeruzsálemi palotában állunk, hanem egy szegényes istállóban Betlehemben, és egy kis gyermek arcára pillantunk, aki szalmára van fektetve és valljuk: „Ő a megváltónk, Ő az Úr, az igaz Isten! Gyertek és imádjuk ŐT!
 
Nem csodálkozunk ezen ugyanúgy el, mint 2000 évvel ezelőtt is? Csodálkozunk a napon, a hegyeken, a tengeren, a növényeken és az állatokon melyek már hosszabb ideje megtalálhatóak a földön. Mégis, a természetes teremtés soha nem fogja azt a csodát elérni melyet ma ünnepelünk, amit a hitvallásban imádkozunk: “az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett.”
 
Ez egy csoda, Isten leereszkedésének és alázatosságának csodája. Ezért ezt csak azok az emberek foghatják fel, akiknek meg van a bátorsága az alázatosság erényéhez.
 
Hogyan is érthetné meg egy büszke ember, hogy Isten ember lett és hogyan is érthetné e szavakban kifejezhetetlen emberrévállás csodáját egy istállóban.
 
Ezt világias beállítottságú emberek nem érthetik meg oly gyorsan. Ez túl távol áll jelenlegi világuktól.
 
Így a megváltó a szegény embereket hívta a jászolhoz, az egyszerű pásztorokat. Először ők lássák a nagy csodát. A nagy csodát, melyet János evangéliuma kezdetén leír: “És az Ige testté lett, és mi köztünk lakozik. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
 
Örvendezzünk tehát mi is e szent karácsonyi ünnepen úgy mint a pásztorok, akik a jászolhoz jöttek. Nyissa ki szívünket az Isten, ahogy a pásztoroknál is tette.
 
Mint a pásztorok úgy mi is Máriánál és Józsefnél térdeljünk és imádjuk az újszülött megváltót a jászolban. E módon egy kegyelem-teljes karácsonyi ünnepet fogunk családtagjainkkal tölteni és szeretett hazánknak is kegyelmeket elnyerni.

Ámen

Kedves testvérek!

De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett.” [Mik 5,1]

Milyen titokzatos és hatalmas prófécia? Mikeás próféta biztosan nem túlzott e szavakkal. 722-ben jelentette be ezzel a próféciával a messiás születését. Egyidejűleg Izájás próféta színre lép és 733-ban mondja: “Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” [Iz 7,14]

Mit jelent az a név, hogy Immanuel, Emmanuél vagy Emanuél? Héberül azt jelenti:”Velünk az Isten!

Két próféciánk van ebben a mondatban Izajás prófétától a messiást illetően:

  1. A szűz fogantatása
  2. A gyermek neve: “Isten velünk”
Mit jelent továbbá a szó “Betlehem“? Magyarul azt jelenti, hogy: “a kenyér háza“. Nemde bár éhesen és szomjasan jövünk a jászolhoz? Nem kérünk talán abból a kenyérből, amely a lélek igazság éhét, az igazságosság éhét és az elmúlhatatlan boldogság utáni vágyat csillapítja?
 
Egy betlehemi jászolban, egy szegényes istállóban találjuk a megváltót, megmentőnket! Ő az, aki az örök üdvözséget és örök megmentést hozza el nekünk.
 
Ne örüljünk a Szűzanyával és Szent Józseffel együtt? Ne örüljünk az angyalokkal és pásztorokkal közösen, és minden jóakaratú emberrel akik felveszik és boldogan imádják?
 
Igen, megtaláltuk a megváltót a betlehemi istállóban. Gyertek és imádjuk ŐT, minden jóakaratú emberrel és dicsérjük ŐT az angyalok kórusával.

“Gloria in excelsis Deo et in terra pax hominibus bonae voluntatis!”

Karácsonyi jókívánságok.


A Szent X. Piusz Papi Testvériség, a Pro Missa Tridentina Alapítvány nevében minden hívőnek kegyelem teljes és áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánok. Ajándékozzon nekünk a Kisjézus gazdagon kegyelmeket, külön ahhoz is, hogy hűek maradhassunk a hagyományos katolikus hitünkhöz.

p. Klaus Wilhelm magyarországi plébános
Kucsora Tamás kuratóriumi elnök

Legolvasottabb írások363 times!

Print Friendly, PDF & Email