Nyomtatás Nyomtatás

Csoda: Veronka néni esete a miseruhával

Boldog Veronika szerzetesnő emléknapján eszembe jutott egy megható történet, amely néhány hónap híján 20 éve esett meg velem.

Plébánosi helyeimen nagyon szerettem a filiáris egyházközségekbe járni; mindig olyan nagy szeretettel vártak az önálló pap nélküli templomok hívei. Az alábbiakban felidézett kisközség templomának kirablása egészen összetört és siettem engesztelő ájtatossággal, új Mária-szobor vásárlásával tompítani a hívek lelki fájdalmát is. Még jóval e szomorú eset előtt történt az alábbi esemény.

***

Anyukám hagyatékában több értékes szövetet, selymet, paszományokat találtam és úgy gondoltam, hogy legméltóbban úgy használom fel ezeket, ha miseruhát készíttetek belőlük.

Kigondoltam, hogy egy ragyogó fehér selymet, sárga bélésanyagot és egy sárga vászondarabot használok fel ebben az esetben. Ez utóbbira népies virágmintákat szerettem volna és egy idős néni jelentkezett a hímzés elkészítésére. Ő volt Veronka néni, aki bizony nehéz életet tudhat maga mögött, ráadásul az előre haladó évek folyamán szinte teljesen elvesztette a látását. A néni végtelen kedves, tiszta idős arca mögött megismerhettem egy imádságos, áldozatvállaló hívő lelket. Amikor elkészült a gyönyörű és hibátlan hímzés, senki nem hitt a szemének, olyan gyönyörű munka volt.

Közben elkészült a miseruha is, rádolgozták a hímzést és örömmel, hálával mutattam meg a híveknek.

Nos, ekkor történt, hogy a kedves, mosolygós Veronka nénit nagyon furcsának találtam, amikor az oltártól oda-oda pillantottam az utolsó előtt padsor felé – s erre a furcsa érzésemre a szentmise után kaptam választ.

Amikor Veronka néni bejött a sekrestyébe akkor láttam meg, hogy az addig használt rendkívül erős szemüvege helyett egy normál utcai szemüveget viselt. Elmondta, hogy a hímzés elkészítése milyen erőfeszítésbe került, alig-alig látta az előrajzolt vonalakat… Ám amikor elkészült a szent munkával, elszunyókált kis foteljében, kezében a hímzéssel. Másnap úgy ébredt fel, hogy látása kitisztult, már nem kellett többé a sokdioptriás lencse. Elment az orvoshoz és az sem tudott tudományos magyarázatot adni a gyógyulásra.

***

Veronka néni már nem ül a kis templom utolsó előtti padjában, mert plébános-utódom néhány év múlva kikísérte a faluvégi domboldal árnyas temetőjébe.

Mindig elolvasom a napi szent életét, mielőtt a Szentmisét elvégzem. Ma, a négykötetes Schütz-féle Szentek élete sorait olvasva, eszembe jutott Veronka néni és így az ő bámulatos hímzésével díszített miseruhámat vettem fel, hálával gondolva a kedves idős nénire – sőt a commemoratio-ban merészeltem kérni közbenjárását, mert tudom, hogy a 20 évvel ezelőtti földi látás-csoda immár teljesség, az Isten színelátásának öröme lett Veronka néni jutalma áldozatos életéért.

***

A köztünk élő névtelen szentek nyomán járva, minden nap be kell öltöznünk Krisztusba, lelki életünket az Üdvözítő kedvére kell – az Ő tanításának hímzésével – széppé tenni.

Pater Anonymus