Nyomtatás Nyomtatás

Szent Gábor arkangyal ünnepe

Gábor, Gábriel héberül., ‘Isten embere’ vagy ‘Isten erősnek bizonyult’ A Szentírásban angyal, az Egyház hagyományában főangyal. Az Ószövetségben Gábriel magyarázta meg Dánielnek látomása (kos, kecskebak) értelmét (Dán 8,16-26) és a 70 év (vö. Jer 25,11; 29,10) jelentését (évhétprófécia).

Az Újszövetségben először Zakariásnak jelent meg, s tudtul adta János születését (Lk 1,11-20) és az Úr színe előtt állónak mondta magát (1,19; vö. Tób 12,15). Hat hónappal később 6 hónappal hozta Máriának a megtestesülés hírét: „Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: «Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.»” (Lk.1,26-38). Az Üdvözlégy imádságunk ezt a jelenetet idézi föl. (Lk 1,26-38). Ünnepe Gyümölcsoltó Boldogasszony vigíliáján van. Fegyvernemi védőszentté a Bibliában betöltött szerepe miatt vált, mivel ő Isten akaratának hírnöke és közvetítője. A Gábor héber név, Gábriel “Isten harcosa”, “Isten erősnek bizonyult“: egy “főangyal” arkangyalnak Biblián kívüli források nevezik, amelyek szerint teljhatalma van az Édenkert, a kígyók és a kerubok fölött.

A Magyar Koronázási Palást rekonstrukcióján is ott szerepel alakja, csakúgy, mint a Szentkoronán, ami mutatja önálló tiszteletét is. Gábriel arkangyal őrködik Budapest fölött is a Hősök tere obeliszkjén. A magyar népi kalendáriumban a káposzta vetőnapja. A Katolikus Egyházban 1969-től Szent Mihállyal és Szent Rafaellel szeptember 29-én együtt is ünneplik a három főangyalt. Gábrielt az iszlám vallás is tiszteli (arab neve Dzsibril), ugyanis hitük szerint ő tárta fel Mohamed prófétának a Koránt. Egyes apokrif iratok szerint (a Biblián kívüli, azzal hasonló témájú szövegek a 3. század körüli időkből. A szó rejtett, titkos jelentésű.) a Szodomát és Gomorát elpusztító angyalok neve Gábriel és Uriel voltak.

Ábrázolása: mivel az angyalok teremtett szellemi létezők, így nincs nemük, nem férfiak és nem nők, mégis ábrázolásukban hol inkább a nőies, hol inkább a férfias vonások a mérvadóbbak. 4. században a katakombákban ifjúként vagy szakálltalan férfiként ábrázolták szárnyak és nimbusz nélkül. Az 5. századtól szárnyas, nimbuszos alak. A 14. században főként Itáliában az ifjú leányos vonásokat kapott, s ez általánossá vált a reneszánsz és barokk képeken. A 18. századtól újra erőteljes ifjúként ábrázolják. Főangyalként rendszerint Szent Mihállyal ábrázolják. Szerepel a Paradicsomból való kiűzetés, Dániel és Zakariás látomása, Jézus születése, Háromkirályok képein. Leggyakrabban az angyali üdvözletben.

Nagy Szent Gergely pápának
az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

Tudnunk kell, hogy az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet. A mennyei hazának ezek a szellemi lényei ugyanis természetük szerint mindig szellemek, viszont egyáltalán nem mindig lehet angyaloknak nevezni őket. Valójában csak akkor „angyalok”, vagyis küldöttek, amikor valamilyen isteni üzenetnek közvetítői. Azokat, akik kisebb jelentőségű üzeneteket hoznak, nevezzük angyaloknak, azokat pedig, akik fontosabb üzeneteket adnak át, főangyaloknak.

Ezért van az, hogy a Boldogságos Szűz Máriához nem akármelyik angyalt, hanem Gábor főangyalt küldte Isten: úgy illett, hogy erre a szolgálatra főangyal jöjjön, hiszen a legfontosabb üzenetet hozta.

A főangyalokat az említett okból külön névvel is megjelöljük; a szavak jelentése ugyanis feltárja, hogy működésükben mire is van leginkább adottságuk. Abban a szent országban a mindenható Isten színelátása tökéletessé teszi a tudást; ott tehát ki-ki nem azért kap saját nevet, mintha név nélkül nem lenne ismeretes a személye, hanem azért, mert amikor valamilyen szolgálat ellátására hozzánk jönnek, ennek a küldetésnek megfelelő nevet viselnek. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten?”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”.

Tudomásunk szerint valahányszor csodálatos hatalmat kell kifejteni, Mihály kap küldetést, hogy tevékenységéből és nevéből egyaránt kitűnjék: senki sem tehet olyan nagyszerű dolgokat, mint amilyeneket Isten megtehet. Éppen ezért van megírva, hogy az ősi ellenség Mihály főangyallal fogja végső csatáját megvívni. Ezt Szent János révén tudjuk: Akkor nagy harc támadt Mihály főangyallal (vö. Jel 12, 7), tudniillik amikor a világ végén a maga erejére hagyja Isten a bukott angyalt, és letaszítja végleges kárhozatába. Ő az az ősi ellenség, aki gőgjében hasonló akart lenni Istenhez, mondván: Én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat, hasonló leszek a Fölségeshez (Iz 14, 13).

Ugyanígy, azért küldte Isten Szűz Máriához Gábort, mert az ő neve: „Isten ereje”. Krisztust jött ugyanis hírül adni; aki a láthatatlan világ gonosz hatalmasságainak a letörésére kegyes volt nyomorúságos külsőnkben megjelenni; ugyanakkor erős Istenként és győztes harcosként is jött e földre, és ezért jelentette be az „Isten erejé”-nek nevezett angyal.

Végül, Rafael nevének jelentése: „Isten orvossága”. Ennek az a magyarázata, hogy amikor gyógyító beavatkozással megérintette Tóbiás szemét, megszüntette a vak emberre borult sötétséget. Természetes tehát, hogy akit Isten gyógyítás céljából küld, az méltán viseli az „Isten orvossága” nevet.

Forrás: Tábori Püspökség

Print Friendly, PDF & Email