Virágvasárnap

Virágvasárnap először az Úr Jézus Jeruzsálembe vonulásának ünnepe, azután az Úr szenvedésének a kezdete.

1. Történet. Virágvasárnap ünnepe Jeruzsálemből származik. A kereszténység felszabadulása után a IV. században hamarosan nagy fénnyel kezdték megünnepelni. Először az Olajfák hegyén jöttek össze a Jeruzsálemben lakó keresztények és ott imádkoztak. Közben a Szentírásnak a mai napnak a megfelelő részeit olvasták. Azután felolvasták az Úr Jézusnak bevonulásáról szóló evangéliumot. Majd pálma- és olajágakkal kezükben bevonultak ők is a püspökkel és a papokkal a városba. Közben a Benediktus antifónát énekelték. A körmenet az Anastasis templomban fejeződött be. – Nyugaton eleinte domika competentium volt a vasárnap neve, mert a keresztségre készülőknek sok helyen most mondták el először a Hitvallást – ez a traditio Symboli – hogy ezt kivülről megtanulják. A VIII. század végefelé terjedt el nyugaton is ez a keleti ünnep és ettől kezdve nevezik Dominica (in ramis) Palmarumnak.
 
2. A pálmaszentelés. A VIII. századtól szokás pálmaszentelés és ú.n. «missio sicca» szárazmise, azaz olyan szertartás, mely liturgikusan úgy van felépítve, mint a szentmise rítusa. Van introitusa, oratioja és olvasmánya. (Ez leírja Izrael népének kivonulását a bájosan szép Elimből, ahol 12 forrás bugyogott és 70 pálma emelkedett az ég felé és útjukat a Sin -sivatagba, ahol Isten a mannát, az égből való csodakenyeret küldte.) A graduale helyett következik két responzórium, azután Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulásáról szóló evangélium. Eddig tart a hittanulók miséjének megfelelő rész.
Következik a kenyér és a bor felajánlása helyett a pálmaág felajánlása. Az áldozati adományokat ugyanis a hívők hitből fakadó jó cselekedetei adják, akik ma győzelmi pálmákkal, boldog húsvéti örömmel mennek az Üdvözítő elé. Erre következik a prefáció formájában a háromszoros sanctus-szal végződő Isten dicsérő ének, mint a világ alkotójához és urához.
Azután következnek a rendes mise átváltoztatása helyett s megszentelés imák, amelyek által a pálmák és olajágak szentelményekké válnak és azok ájtatos használatuknál nekünk a mennyből kegyelmeket közvetítenek, amint ezt az öt imádság is mutatja. Ezen szentelési imák után a pap szentelt vízzel hinti meg a pálmaágakat annak jeléül, hogy a bűn átkától megtisztíttatnak és megfüstöli azokat tömjénnel, szentségük jelképével.
A rendes misében következik a viszont adományoknak, az átváltoztatott kenyérnek és bornak a kiosztása a szentáldozásban, ehhez most is egy imával a pálmák szétosztásához fog a pap és a «szárazmisében» ez mintegy az áldozás helyét képvisel.
Mialatt a pap a megszentelt pálmát a klérus és a nép között szétosztja, a kórus felváltva két antifónát énekel. Ezek a Jeruzsálemi ifjúságot dicsőítik, amelyek valamikor ájtatos tisztelettel az Üdvözítő elé ment, előtte az úton még a ruhákat is kiterítette és pálmaágakkal integetve, így üdvözölte őt: «Hozsánna a magasságban, áldott legyen, aki az Úr nevében jön.»
 

Gemaelde von Hippolyte Flandrin (1809-1864) “Einzug Jesu in Jerusalem an Palmsonntag” (Eglise Saint-Germain-des-Pres de Paris).


3. A körmenet. Mint ahogyan ez a pálmaszentelés Izrael fiainak az egyiptomi rabságból való örvendetes kivándorlására emlékeztet minket és ezen a napon gondolatainkat az Ószövetség jelképes pászkájára irányítja, ép úgy a liturgia is ünnepélyes pálmafelvonulással megy annak elébe, aki minket a bűn rabságából megvált. A pálmás körmenet, amelyen a résztvevők a megszentelt pálmát a kezükben tartják, antifónák éneklése közben, kivonul az előcsarnokba, vagy a templom előterére. Az antifónák Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulását éneklik. A visszavonulásnál azonban a pálmavivők a templomot zárva találják és belülről ünnepélyes ének csendül föl: «Gloria laus et honor tibi sit». Ezt a verset a kint várakozók ismétlik és így felelnek a most következő himnuszok mindegyikére, amelyik mind odaadó tisztelettel dicsőítik az Üdvözítőt. Az ének után a keresztvivő ráüt a kereszt nyelével (háromszor) a bezárt ajtóra, ez kinyílik és Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulására vonatkozó ünnepélyes responsorium éneklése közben bevonulnak a templomban. Ez az ősrégi és valamikor rendkívül népszerűvé vált pálmakörmenet nem akar pusztán Jézusnak, az isteni királynak és igazi főpapnak földi királyi és templomvárosába való bevonulásáról szóló liturgikus drámai ábrázolás lenni, hanem egyúttal jelképe annak, hogy Krisztus kereszthalála által a mennyei Jeruzsálem kapuit nekünk megnyitotta és hogy csak Krisztus keresztje nyithatja ki azokat.
Ez a körmenet már a 386.-ik évben előfordult Jeruzsálemben, nyugaton azonban csak a VII. századtól kezdve terjedt el. A középkorban gyakran az evangélium-könyvet vitték, mint Krisztus képviselőjét egy tartón, vagy pedig a keresztet, melyről a leplet eltávolították, sőt néhol a legfölségesebb Oltáriszentséget. Később az Üdvözítő szamáron ülő alakját ábrázolták és azt magukkal is vitték. Néha két körmenetet is rendeztek; ezek egymás elé vonultak. Vagy egy a városon kívül levő templomban szentelték meg a pálmákat, dicsőítették a keresztet a zárt városkapu előtt és azután a himnusz éneklése mellett bevonultak a városban.
Milyen csodálatosan szép, mily ünnepélye és szent a régi időkből való pálma-körmenet, mily felemelő egyúttal a gondolat is, hogy ezen a napon az egész földkerekségen mindenütt, a katolikus és igazán hívő nép ezen őskeresztény módon hódol Megváltójának. Éppen ezért hozzuk mi is ezen hódolatot az Üdvözítőnek, kinek példája és tanítása a mi üdvösségünket és boldogságunkat jelenti. Alakítsuk életmódunkat is pálmakörmenetté, melynél erénycselekedeteink a szentelt pálmák és ájtatosságunk dicsőítő énekek legyenek. Szenteljük magunkat és mindenünket Isten magas érdekeinek Jeruzsálem lakóinak példájára, akik az Úr elé még ruháikat is leterítették.
Szunyog Xavér Ferenc: Magyar-Latin Misszále (1933)

Legolvasottabb írások136 times!

Print Friendly, PDF & Email