Húsvét II. Vasárnap – Jó pásztor

Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.

A mai vasárnap,  a Jó Pásztor Vasárnapja, a Mi Urunk végtelen irgalmát zengi. Már az Introitus elkezdi a témát, amikor mondja: „Isten irgalmával tele a föld, alleluja!

Olvasmány

Olvasmány szent Péter apostol első leveléből
1 Pet 2:21-25
Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait. “Bűnt nem követett el, hamisság nem volt ajkán.” Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra. Vétkeinket a saját testében fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást. Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához.
R. Istennek legyen hála.

Evangélium
Tisztítsd meg szívemet és ajkamat Mindenható Isten, ki Izaiás próféta ajkát tüzes parázzsal tisztítottad meg. Irgalmas jóságod által tisztíts meg kegyesen, hogy méltón hirdethessem szent Evangéliumodat: Krisztus a mi Urunk által. Ámen.
Uram, add rám áldásodat. Legyen az Úr, szívemben és ajkamon, hogy méltó és illő módon hirdethessem evangéliumát.
P. Az Úr legyen veletek.
M. És a te lelkeddel.
Evangélium ✠ szent János Apostol kőnyvéből
R. Dicsőség neked Istenünk!
John 10:11-16.
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.
R. Áldunk téged Krisztus!
S. Az Evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára!

Nincsen az Egyházban tárgykör, mely annyira félreértett és zavarba ejtő lenne, mint ez: az isteni irgalom. Hogy egy időszerű példával éljünk: Húsvét előtt Ferenc pápának egy képet ajándékoztak, mely Krisztust meztelenül ábrázolta, amint éppen Júdás feje fölé hajol, megbocsátva neki az árulását. Tehát Júdás megmenekült? – kérdezheti rögtön valaki. A pápa nyilvánvalóan meg van erről győződve, mert kifüggesztette e képet a dolgozószobájában. Szerinte Isten irgalmaz minden bűnösnek, és senki sem vész el. De vajon igaz ez? E fontos kérdést akarjuk megvizsgálni és egyben az isteni kegyelem igazságát személy szerint magunkban elmélyíteni.

A húsvéti eseményekben a legszebb magyarázatát találjuk annak, miben áll az igazi irgalmasság, és azon irgalmasság, melyről manapság vég nélkül beszélnek, miért hamis. Nézzük először is az apostolokat. A viselkedésük Krisztus szenvedése alatt több volt, mint szégyenletes. Elhagyták Urukat és Mesterüket a legvégső szükségében, hűtlenül menekülve félelmükben. Péter a legrosszabb módon tagadta meg Jézust. Három súlyos bűnt követett el: átkozódott, megtagadta az Urat, hamis tanúságot tett!

És hallottuk egy hete Tamást, aki csökönyös maradt, habár apostoltársai tanúskodtak, hogy Jézus feltámadott. Nem akart hinni, csökönyösen és keménynyakú módjára! Nem csak ez: szemtelenül azt követelte, hogy Krisztus sebeit megérintse, hogy kezét Krisztus oldalába bocsássa. Ez egy rendkívüli szemtelenség volt.

Tehát az apostolok minden voltak, csak nem dicsőséggel teljesek Krisztus szenvedésekor. Szörnyen megbuktak. Ez a bukásuk annál is szégyentelibb volt, mert ők Jézus kiválasztott, privilégiumos barátai voltak. Három évig élhettek vele közösségben. Szemtanúi voltak összes csodájának. Látták amint Lázárt a sírból előhívta, a halálból föltámasztotta! Hallották összes szentbeszédét. Tudták, hogy Isten fia volt! Pétert a mennyei világosság megvilágosította, és ünnepélyesen megvallotta Jézus istenségét…

Tudták, hogy Jézusnak szenvednie kell, és hogy föl fog támadni. Jézus kinyilatkoztatta ezt nekik. Tudták, hogy ezt az Ószövetség is megjövendölte.

De mégis szörnyen megbuktak. A Megváltónknak a legkeményebb csalódást kellett átélnie miattuk. Amikor valakit a legjobb barátai sértenek vagy tagadnak meg, az különlegesen fáj!

Ezért különlegesen csodálatraméltó Jézus szívének irgalmassága. Nem neheztelt apostolaira, éppen ellenkezőleg: ott helyben megbocsátott nekik! Alig hogy feltámadott, felkereste, hogy megnyugtassa őket csüggedésükben és letörtségükben, megmutatni, hogy megbocsátott nekik.

Egy nagyon érdekes részlet: Tudják önök, melyik apostolnak jelent meg először? Aki őt legjobban megsértette: Péternek! Még mielőtt az összes apostolnak megjelent volna, Péternek megadta egy magánkihallgatás privilégiumát. Jézus először neki jelent meg és neki egyedül.

Az isteni irgalom egy csoda, amin csak csodálkozhatunk.

Élesen mondva: Istent nem taszítja a bűn nyomorúsága, hanem egyenesen vonzza! A mi bűneink mágnesek Isten irgalmának.

Szent Pál kifejezetten megnyugtat minket a Római Levélben: „Ahol a bűn szétárad, ott a kegyelem még jobban.

Isten irgalma egy felfoghatatlan misztérium számunkra. Nincsen bűnös, bármilyen elvetemült, akivel a Mi Megváltónk ne érezne együtt és ne lenne készen rögtön segíteni rajta.

Itt láthatjuk, hogy az irgalom két dolgot mindig magában foglal:

  • –  az együttérzést a szükségben lévő másikkal, ahol a bűn a legnagyobb szükség;
  • – a készenlét, hogy e szükséget orvosoljuk.

Ez, amit Isten tesz az összes bűnössel, és ez, amit nekünk tennünk kell felebarátainkkal.

De, és ez a nagy de: Az irgalmasság csak akkor tud működni, ha a bűnös hagyja, hogy segítsenek rajta, ha elfogadja Isten kinyújtott kezét; ha hajlandó Isten felé fordulni.

Más szavakkal: azt kívánja a bűnöstől hogy elfogadja a felkínált irgalmat, megbánja bűneit, és őszintén megtérjen.

Aki a bűneiben akar maradni, akarat nélkül a megjavulásra, azon Isten nem tud segíteni, annak ellenére hogy mindenható és a legfőbb jó.

És ezért szomorú és tragikus ami manapság történik: az irgalmat prédikálják vég nélkül, anélkül hogy az embert a megtérésre figyelmeztetnék.

Ezért a mostani irgalom évének egy keserű utóíze van. Az emberekkel azt hitetik el, hogy minden rendben van, mert Isten vég nélkül irgalmas, nem történhetik semmi, mindenki a Mennybe jut.

Valójában ez irgalmasság a legrosszabb irgalmatlanság. Mert megerősíti az embereket a bűnükben. Azt mondják nekik: ne féljetek, azt csináltok amit akartok. Isten mindig megbocsát, mindig Isten gyermekei lesztek. Még ha házasságtörők vagy ateisták legyetek is. Fellay püspök mondja mindig, hogy így küldik az embereket, egyenesen a pokolba!

Egyébként: már II. János Pálnak sajnos ilyen fogalmai voltak az irgalomról. Pontosan 45 éve, 1976 Áprilisában kardinálisként egy lelkigyakorlatot tartott VI. Pálnak: „Minden ember a világ teremtésétől kezdve a világ végéig megváltatott és megigazult Krisztus keresztje által, és ez igaz, az illető akár tisztában van vele, akár nincs, akár elfogadja, akár nem.“ – Később az enciklikáiban újra előhozza a mindent megváltás gondolatát.

Azt látjuk, hogy évtizedek óta egy hamis és rendkívül veszélyes irgalmasság fogalom kísérti az Egyházat, egészen a legmagasabb szintekig.

Régebben, a zsinat előtt teljesen másként volt. Az irgalmasságról biztos, hogy sokat prédikáltak –  gondoljunk csak a Jézus Szentséges Szívének csodás kinyilatkoztatásaira. De a bűnbánatról prédikáltak.

Az összes szent azon fáradozott, hogy bűnösöket megtérítse. A nagy szentek mindig bűnösöket térítettek. Ferreri Szent Vince ezrek előtt prédikált, ezrek tértek meg, gyóntak meg és javították meg életüket.

Ezek ma nagyon fontos igazságok.

E nagyon fontos igazságokat az evangélium világosan tanítja:

Péter Nagycsütörtökön súlyosan vétkezett. De szintén megtért, mégpedig ott helyben. Alig szólalt meg a kakas, látta meg Péter Jézus tekintetét. A Megváltó pillantása szívébe hatolt. Kiment és keserves sírásra fakadt.

Ma látjuk a hitetlen Tamást. Látjuk, mint bánik vele Jézus hihetetlen kegyelmességgel, még a szemtelen követeléseibe is belemegy… de Tamás a helyszínen megtér. Jézus jóságától megrendülve bűnbánatában térdre esett és kiáltotta: én Uram és én Istenem! Mennyire szép megvallása a hitnek!

Mennyire szép példa ez számunkra! Mi is elkövetünk bűnt, lehet hogy súlyos bűnökbe is esünk, ezáltal Istent súlyosan megbántva. De tegyünk úgy, mint az apostolok cselekedtek, mint Péter és Tamás. Térjünk meg a helyszínen bűnbánóan Istenhez. Gyakoroljunk bűnbánatot. Menjünk el gyónni, lehetőleg mihamarabb. Sohase halogassuk a gyónást…

Ne tegyünk úgy, mint Júdás! Júdás csökönyös, megátalkodott maradt, és megátalkodottságában kétségbeesett és öngyilkosságba menekült.

A Júdás arra példa, hogy mit nem szabad csinálni. Megtérhetett volna, tudta hogy Jézus olyan jóságos volt, de nem akarta. Ezért veszett el! Nem találta meg Isten irgalmasságát!

Kedves Hívek, ezen a vasárnapon mi is dicsérjük, imádjuk és viszonozzuk Jézus szívének jóságát.

Az Istenszülő Szűzanya segítsen nekünk hitünk ezen csodálatos igazságát megérteni, hogy lelkünket világossággal, bizalommal és bensőségesebb szeretettel töltse be. Ámen!

Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, Ámen.

p. Stefan Frey

Legolvasottabb írások376 times!

Print Friendly, PDF & Email