Juliánus barát: A keresztény ember homofób

“Hol van benne a Bibliában az, hogy a melegeket gyűlölni kell?” – halljuk gyakran a kérdést, amikor rendszeresen bérmálkozó, igazi konzervatív ismerőseinkkel vitatkozunk. És az a helyzet, hogy valóban nincsen benne. Csupán az van benne, több helyen is, hogy tilos, és hogy halálbüntetéssel kell sújtani. Az, hogy gyűlölni kellene, az nincs benne.

Mint ahogyan azokat sem kell gyűlölni, akik például rablógyilkosok. De ettől még fontos, sőt éppen ezért fontos, hogy törvényekkel védjük meg tőlük a társadalmat, és ezzel együtt őket is saját pusztító ösztöneiktől. Ugyanis ha megengedjük, hogy szabadon mindenki azt csináljon, amit csak akar, akkor kő kövön nem fog maradni. A szexuális perverziók széles tárházára ez különösen vonatkozik, mert ezek alapjaiban ássák alá a családok egységét, ezzel pedig az egész társadalmat.

Mit is ír pontosan a Biblia? “Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek. Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bűnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit. Ti azonban tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, ne kövessetek el semmit azokból az iszonyatos dolgokból, sem a közületek valók, sem a közöttetek lakó idegenek.” (Leviták könyve, 18. fejezet, 22-30)

Átoperálást valóban nem említ, de másutt a Szentírás azt is külön kiemeli, hogy “Asszony ne öltözzék férfiruhába, s férfi ne használjon asszonyi ruhát: mert utálatos Isten előtt, aki ilyesmit tesz.” (Második Törvénykönyv, 22:5) Szóval sejthető, hogy ennek szellemében a bírák korában a nemváltó műtétet sem támogatták volna, ha tudták volna, hogy mi az. De nem tudták. Szerencséjükre.

És való igaz, hogy az Ószövetséget Jézus több lényeges ponton felülírta, de arról szó sincs, hogy teljes egészében eltörölte volna a korábban érvényes szabályokat. “Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt, hanem hogy teljessé tegyem” (Máté evangéliuma, 5:17)

Ha tehát a melegség Jézus szerint nem lenne bűn, akkor ő ezt külön kihangsúlyozta volna. De egy szóval sem mondott semmi ilyent, tehát nincs okunk azt feltételezni, hogy e téren az Ószövetségi irányelvek érdemben változtak volna.
De ettől senki nincs kirekesztve semmiből! Fontos ugyanis tisztázni, hogy nem önmagában a vonzalom a bűn, hanem az, amikor ez a vonzalom valós szexuális cselekedetekben fejeződik ki. Szó sincsen tehát arról, hogy a meleg hajlamú emberek kárhozatra lennének ítélve, csupán arról van szó, hogy nekik eggyel több kísértést kell legyőzniük ahhoz, hogy Istennek tetsző életet élhessenek.

Ez most ugye azért aktuális, mert a Kormány elfogadott egy törvénycsomagot, amely a hivatalos kommunikáció szerint a pedofilia elleni erőteljesebb fellépésről szól, ámde ennek a farvizén megtiltja – a már évek óta működő oroszországi törvényhez hasonlóan – a homoszexualitás 18 év alattiak számára való propagálását. (Tegyük hozzá: nagyon helyesen! Jobb későn, mint soha.)

Miért?

A nyulat, a rigót és a cserebogarat nem kell felvilágosítani arról, hogy hogyan működik az utódnemzés, mert ezek a mozdulatsorok az ösztöneikben vannak. Az állatoknál nem csak a szex, hanem a szaporodás teljes folyamata önműködő. A macska anélkül, hogy látta volna, a szülés után magától tudja, hogy el kell rágnia a köldökzsinórt, tudja, hogy szoptatnia kell a kölyköket, mert ez mind le van kódolva a macska DNS-ében. Az embernél bonyolultabb a helyzet, az embernek a jelek szerint ezeket a dolgokat tanulnia kell. Ahogy tanulni kell a kismamának, hogy mit kell tennie egy babával, ugyanúgy tanulnia kell a férfiaknak és a nőknek, hogy kikhez kell vonzódniuk.

Ha ez a gyerek- és serdülőkori tanulási folyamat valamilyen torz erőtérben zajlik, szakállas királylányok és szivárványos kifestők árnyékában, téves pozitív visszacsatolásokkal, akkor abból súlyos, végzetes kificamodások származhatnak, amelyeket később már lehetetlen lesz kijavítani.

Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek hiteles és pontos tájékoztatást kapjanak arról, akár a családban, akár az iskolában, akár a hittanórán, akár a keresztény blogokon (erről még szót ejtünk…), hogy mi a normális és mi nem az, és hogy mi bűn és mi nem az!

Az úgynevezett tolerancia hazugságával mindenki találkozni fog, mert a csapból is ez folyik, ezt tehát szükségtelen külön tanítani. Azt viszont, hogy a valóságban csak az ellentétes neműekkel tudunk termékeny párt alkotni, és hogy a születési nemünket nem tudjuk megváltoztatni, és hogy a szakállas queer-királylánynak nincs méhe, azt igenis el kell magyarázni, mert 10 éves korban ez még nem feltétlenül tudatosul a gyerekekben.

Bármelyik ovis kislány gondolhatja azt, hogy fiúnak lenni praktikusabb, mert akkor könnyebb a pisilés, de ez nem jelenti azt, hogy akkor ő máris fel tudja mérni egy nemváltó műtét következményeit!

Aki szerint ezt a döntést a gyerekekre rá kell bízni, az nyilvánvalóan nem épeszű. Ahogyan nem bízzuk rá a gyerekre azt sem, hogy kipróbálja a kábítószert és döntsön róla, nem bízzuk rá, hogy szeretne-e megtanulni olvasni, nem bízzuk rá, hogy szeretne-e cukrot elfogadni a suli előtt ácsorgó bácsitól, ugyanúgy nem bízhatjuk rá azt sem, hogy le akarja-e vágatni egyes szerveit, csak azért, mert nem tudja, hogy az mire is való majd hosszabb távon.

És ebben, ha már a közerkölcs sajnos megingott, nagyon fontos az Egyház és minden, nyilvános keresztény fórum felelőssége, hogy ki merje mondani, hogy mi az isteni rend szerint való, és mi az, ami a természet ellen van. Szégyen például, hogy a magát keresztényként definiáló “777” blogon ez idáig szemérmesen hallgatnak az ügyről, ám a hisztéria kirobbanásának napján, 2021 június 14-én egy cikk jelent meg “#CSAK EGY GONDOLAT – SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT” címmel, a cikkben pedig a szerző arról kesereg, hogy néha milyen nehéz teljesítenünk ezt a parancsot…

Ez a tudatlanság nagyon is valós probléma, ugyanis felvilágosult városi körökben lépten-nyomon találkozni olyan keresztény (pontosabban: magukat kereszténynek gondoló) fiatalokkal, akik komolyan azt hiszik, hogy a homoszexualitás és a heteroszexualitás az ugyanolyan lényegtelen részletkérdés, mint hogy valakinek a szeme kék vagy barna. És azt hiszik, hogy a szeretet jegyében valóban előjogokat kellene adnunk a melegeknek, és hogy nem tőlük kell a gyerekeket félteni, hanem a Mészáros Lőrinctől meg a futballstadionoktól.

Pedig tőlük kell! Bár erről külön statisztikát nem láttam, de a híreket olvasva feltűnő, hogy a pedofil cselekmények elkövetői között a homokosok a társadalmon belül számarányukhoz képest messze-messze felülreprezentáltak, legalább tízszeres mértékben!

Aki tehát valóban szereti a meleg hajlamú embereket, és nem szeretné, hogy szerencsétlenek kirekesszék saját magukat a társadalomból, és elzárják magukat az üdvösségtől, az igenis támogassa a Kormányt abban, hogy minél szigorúbban tiltsa a melegség propagálását, mert annál többen fognak közülük is normális emberként, boldogan élni.

Igenis fontos, hogy az Egyház (és a keresztény emberek is) ne szégyenkezzenek lesütött szemmel, ha azt mondják rájuk, hogy “homofób” hanem legyenek büszkék rá, mert minden normális ember az. A fóbia nem gyűlöletet, hanem félelmet jelent, a “homofób” szó tehát azt jelenti, aki a melegektől (vagy még inkább a meleglobbitól) fél. Félti az állását, félti a valagát, félti a gyerekeit, félti a nemzet fennmaradását. A keresztény ember tehát homofób. Pont. Ezen nincs mit vitatkozni.

Forrás: eucharisztikuskongresszus.hu

Legolvasottabb írások142 times!

Print Friendly, PDF & Email