Egy 2019-es(!!!) interjúban (Szerk.: prófétai látomás) az Istentiszteleti Kongregáció akkori prefektusa hangsúlyozta a római rítusú szentmise rendes és rendkívüli formája közötti szoros kapcsolatot.
“Hogyan is érthetnénk meg, hogyan is ne lennénk meglepődve és mélyen megdöbbenve, hogy ami tegnap még szabály volt, ma már tilos? Nem igaz-e, hogy a rendkívüli forma megtiltása vagy gyanúsítása csak egy démon által ihletett lehet, aki fulladásunkra és lelki halálunkra vágyik?” Ezekkel a határozott szavakkal Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció akkori prefektusa ellenezte a római rítusú mise rendkívüli formájának bármilyen formáját. Sarah nyilatkozata Edward Pentinnel, a National Catholic Register vatikáni tudósítójával készült interjúból származik, és 2019. szeptember 23-án jelent meg.
A beszélgetés jelentős részét a liturgia aktuális kérdései tették ki. Sára bíboros többször hangsúlyozta a régi és az új mise közötti folytonosságot. “Szükségünk van a rendkívüli formára, hogy tudjuk, milyen szellemben ünnepeljük a hétköznapi formát” – mondta szó szerint. Másrészt, mondta, azok, akik figyelmen kívül hagyják a II. vatikáni zsinat “Sacrosanctum Concilium” konstitúciójának megállapításait, azt kockáztatják, hogy a rendkívüli formát élettelen és jövőtlen régészeti maradványokká degradálják. “Búcsút kell mondanunk a dialektikus ellentéteknek” – mondta szó szerint Sarah. A II. vatikáni zsinat nem akart szakítani a hagyomány liturgikus formáival. A cél az volt, hogy az emberek számára megkönnyítsék a liturgiához való hozzáférést és a liturgiában való részvételt. Ezért a Tanács kijelentette: “Gondoskodni kell arról, hogy az új formák mintegy szervesen kinőjék a már meglévőket.” (SC 23)
A “hívek aktív részvétele” alatt nem a misében való minél több szerep és funkció kiosztását kell érteni, hanem az emberek elvezetését Krisztus áldozati halála misztériumának mélységeibe, hogy minél hitelesebb keresztényekként élhessenek az evangélium szerint. A szentmisében, mondta, az Egyház a forráshoz megy. Ha nem Isten áll a liturgia középpontjában, akkor már nem ő áll az egyház középpontjában sem. Sajnálatát fejezte ki, hogy a szentmise ünneplése gyakran öncélú, kedves összejövetellé fajult. A mise rendkívüli formája Isten elsőbbségét hangsúlyozza, és teret enged a csendnek. Különösen a fiatalok erősítették meg neki, hogy emiatt a rendkívüli formát részesítik előnyben – mondta Sarah bíboros.
Forrás: https://kath.net/news/75918
Legolvasottabb írások589 times!