Amikor Athanasius Schneider püspök a hagyományos latin mise igazságtalan elnyomásának ellenállásáról beszélt, kijelentette, hogy még a papok is “átmehetnek az SSPX-hez”, hogy papi munkájukat a hagyományos rítusban folytathassák.
(LifeSiteNews) – Athanasius Schneider püspök nemrégiben tett amerikai látogatása során többször is a Szent X. Pius Társaság (SSPX) védelmében tett megjegyzéseket.
Az egyik interjúban, amelyet a LifeSite főszerkesztőjének, John-Henry Westennek adott, azt mondta, hogy “az SSPX biztosan nem skizmatikus“.
A The Remnant főszerkesztőjének, Michael Mattnek adott interjúban a kazah püspök, amikor a hagyományos latin mise igazságtalan elnyomásának ellenállásáról beszélt, kijelentette, hogy még a papok is “átmehetnek az SSPX-be“, hogy a hagyományos rítusban folytathassák papi munkájukat.
Schneider az SSPX védelmében érvelt, emlékeztetve a híveket, hogy a társaság minden nyilvános miséjén Ferenc pápáért és az adott helyi püspökökért imádkozik, ami annak jele, hogy a katolikus egyházzal egységben kívánnak maradni.
Schneider arra is rámutatott, hogy “Ferenc pápa megadta … a Szent X. Pius Társaság papjainak a szokásos, rendes, egyetemes gyóntatási jogot“, és kifejtette, hogy azzal, hogy az SSPX-nek megadja a jogot, hogy a helyi püspökök jóváhagyásával asszisztáljon a házasságkötéseknél, Ferenc gyakorolja “joghatósági” hatáskörét. Hogyan gyakorolhatna ilyen hatalmat egy skizmatikus pap felett?
Azzal, hogy a püspök megadja ezeket a jogosítványokat az SSPX-nek, folytatta a püspök, a pápa “de facto, hallgatólagosan” kijelenti, hogy “nem skizmatikusak“.
Schneider közelmúltbeli, az SSPX státuszára vonatkozó nyilvános megjegyzésein felbuzdulva a LifeSiteNews úgy döntött, hogy közzétesz egy sor, különböző forrásokból származó pontot, amelyek azt fejtegetik, hogy miért nem skizmatikus az SSPX. Segítsen elősegíteni az SSPX katolikus egyházon belüli státuszának igazságos megítélését.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy Vitus Huonder püspök, egy nyugalmazott svájci püspök Churból, nemrég az SSPX egyik svájci rezidenciájába költözött, a pápa kifejezett jóváhagyásával, ami újabb jele annak, hogy Ferenc nem tekinti őket skizmatikusnak.
Huonder az év elején egy interjúban így nyilatkozott az SSPX-ről:
Nemrégiben meglátogattam az [SSPX] szemináriumát Zaitzkofenben. Láttam a képzést, amelyben a papok részesülnek. Akkor azt mondtam az igazgatónak: “Itt van egy modell az egyház számára. Az egyház vezetői jól tennék, ha visszatérnének ahhoz a képzéshez, amelyet itt, a Társulatban kapnak”.
Úgy tűnik, a katolikus egyház e püspöke úgy véli, hogy az SSPX az egyház számos olyan ajándékát őrizte meg, amelyet az egyház más részei elhagytak. Köszönetet kell mondanunk az SSPX-nek ezekért az ajándékokért.
Most pedig következzen néhány idevágó ok, amiért az SSPX nincs skizmában:
- Az SSPX nincs skizmában, mivel elismeri a pápai primátusra vonatkozó összes dogmát, ugyanakkor elismeri a jelenleg uralkodó pápát is.
Továbbá, a szentmise kánonjában az SSPX mind a jelenleg uralkodó pápa nevét, mind annak az egyházmegyének a helyi püspökét említi, ahol a szentmisét celebrálják.
Az SSPX alkalmanként nyilvánosan és ünnepélyesen is imádkozik az uralkodó pápáért, például az “Oremus pro Pontifice nostro…” imát énekelve.
Ezenkívül az SSPX egyértelműen elutasítja a szedevakantizmust. - Az SSPX még nem rendszeresített kánoni státusza elsősorban nem az SSPX engedetlenségének vagy makacsságának köszönhető, hanem az Egyház rendkívüli válságának, amelynek gyökerei a II. vatikáni zsinat különböző dokumentumaiban, más konciliárus utáni dokumentumokban található néhány igen kétértelmű tanbeli megfogalmazásban, és különösen a tanbeli relativizmusnak a Szentszék által maga a vallásközi és ökumenikus találkozók, események és dokumentumok által történő előmozdításában gyökereznek.
- Továbbá az SSPX helyzete a Novus Ordo Missae létezésének is köszönhető, ami önmagában is komoly problémát jelent, mivel a mise e hivatalos “rendes formája” kétértelmű és protestantizáló elemeket tartalmaz, leginkább az új áldozati imában és az Eucharisztikus ima II.
- A II. vatikáni zsinat dokumentumaiban és a Novus Ordo Missae-ben egyaránt megtalálható bizonyos tanbeli kijelentések által létrehozott kétértelműség problémája nem oldható meg egyszerűen egy hermeneutika alkalmazásával, vagy az úgynevezett folytonosság hermeneutikájának alkalmazásával, mivel a kétértelmű megfogalmazásokat önmagukban is korrigálni vagy kiegészíteni kell.
Előrelátó példák közé tartozik annak megerősítése, hogy mi katolikusok a muszlimokkal együtt imádjuk az egy igaz Istent, ahogyan azt a Lumen gentium 16. pontja kimondja, valamint a már említett új áldozati ima és az Eucharisztikus ima II. - Mégis, a teljes egyházi elismeréshez a Szentszék elengedhetetlen feltételként megköveteli az SSPX-től, hogy a Novus Ordo Missae jóságának elismerése mellett a teljes II. vatikáni zsinatot, annak minden megerősítésével együtt, a katolikus hagyomány részeként ismerje el.
- Az SSPX papjai, mivel érvényesen felszenteltek, érvényesen celebrálják a misét.
Bár formai szempontból törvénytelenül celebrálják a misét, mivel nem inkardináltak egy jelenleg a Szentszék által elismert egyházmegyébe vagy egyházi intézménybe, az SSPX papjai nem függetlenek vagy csavargók, hanem az SSPX elöljáróinak engedelmességétől függenek, akik a pápától kaptak bizonyos kánoni kegyelmeket, és akik bizonyos kapcsolatot tartanak fenn a Szentszékkel és néhány egyházmegyés püspökkel. - Mint korábban említettük, az SSPX papjai Ferenc által rendes kánoni fakultást kaptak a gyónás meghallgatására. Ilyen fakultást nem lehet szokásosan megadni egy papnak, aki formálisan skizmatikus.
- A Szentszék lehetővé tette az SPPX papjai számára, hogy a plébánostól vagy a helyi püspöktől fakultást kapjanak a kánoni házasságkötések segítésére. Egy ilyen fakultás ugyancsak nem adható meg szokásjog alapján olyan papnak, aki formálisan skizmatikus.
- Azzal, hogy a római pápa, mint legfőbb törvényhozó, megadta az SSPX-nek a gyónási és a házasságkötésekben való egyházi segédkezés karait, de facto értelmezést adott az SSPX státuszának, felmentve az SSPX-et a “skizmatikus” minősítés alól, és következésképpen megakadályozva a can. 751. kánonjogi kódexének az SSPX-re, amely kimondja: “a skizma a legfelsőbb pápának való alávetettség vagy az egyház neki alávetett tagjaival való közösség megtagadása“.
- A Szentszék szavai szerint nem bűn az SSPX papjainak miséin való részvétel, kivéve, ha azt azzal az indítékkal teszi, hogy “elszakadjon a római pápával és a vele közösségben lévőkkel való közösségtől” (vö. az “Ecclesia Dei” Pápai Bizottság 2003. január 18-i levele, amely megerősíti, amit a Törvényhozási Szövegek Értelmezésének Pápai Tanácsa már 1996. augusztus 24-i, 7. sz. magyarázó jegyzetében mondott).
- Ha bármely, a római rítus “rendes formája” szerint celebrált mise veszélyt jelentene a hitre, azáltal, hogy protestantizáló szertartásokat és tanbeli elemeket tartalmazna (pl. liturgikus visszaélések, a homíliákban kifejtett eretnekségek stb…), vagy azáltal, hogy megtagadják a nyelvre áldozást, akkor egy katolikus számára erkölcsileg megengedett lenne az SSPX papjai által celebrált miséken való részvétel.
- Ha egy hívő katolikus személyesen mély lelki hitéletet és gyümölcsöző szentségi gyakorlatot tapasztal az SSPX papjai által szolgált kápolnában, akkor ezt a helyzetet nem szabad bűnnek tekinteni, és nem szabad arra kényszeríteni ezt a személyt, hogy csatlakozzon egy hivatalosan elismert hagyományos misét celebráló közösséghez.
Ebben az esetben tágabb lelkipásztori megközelítést kell alkalmazni, figyelembe véve az egyház rendkívül súlyos válságát, ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az SSPX nem skizmatikus közösség, sem a saját szándéka szerint, sem a szigorú kánoni értelmezés tekintetében.
Dr. Maike Hickson Németországban született és nőtt fel. A németországi Hannoveri Egyetemen szerzett doktori címet, miután Svájcban írta doktori disszertációját a svájci értelmiség második világháború előtti és alatti történetéről. Jelenleg az Egyesült Államokban él, és Dr. Robert Hickson felesége, akit két gyönyörű gyermekkel áldott meg a sors. Boldog háziasszony, aki szívesen ír cikkeket, amikor ideje engedi.
Dr. Hickson 2014-ben egy Festschriftet adott ki, egy mintegy harminc, gondolkodó szerzők által írt esszégyűjteményt, amelyet férje 70. születésnapja alkalmából írt, és amelynek címe A katolikus tanúságtétel napjainkban.
Hickson közelről követte Ferenc pápa pápaságát és a németországi katolikus egyházban zajló fejleményeket, és vallási és politikai témájú cikkeket írt amerikai és európai kiadványokba és weboldalakra, például a LifeSiteNews, OnePeterFive, The Wanderer, Rorate Caeli, Catholicism.org, Catholic Family News, Christian Order, Notizie Pro-Vita, Corrispondenza Romana, Katholisches.info, Der Dreizehnte, Zeit-Fragen és Westfalen-Blatt.
Forrás: onepeterfive.com
Legolvasottabb írások490 times!
